Interjú

''Az emberi viselkedés előrejelzése a nagy kihívás''

2013. július 25. 14:00:01
A közpolitikai programoknál a várható gazdasági és társadalmi hatások vizsgálatát be kell építeni a gondolkodásunkba, a hatásvizsgálatnak pedig a döntéshozót kell segítenie - mondta a Pénzügyi Szemle Online-nak adott kétrészes interjújában Major Klára közgazdász, a Hétfa Kutatóintézet tudományos főmunkatársa. A szakértő szerint egy előrejelzés nem feltétlenül attól lesz jó, hogy "bejön", a hatásvizsgálat fő feladata pedig az, hogy megkülönböztesse a statisztikai együttmozgást az ok-okozati összefüggésektől.
Kolozsi Pál Péter

- Mit jelent pontosan a hatásvizsgálat? Mi az értelme, mi a haszna egy hatásvizsgálatnak?
- Hatásvizsgálat alatt általában azt értjük, amikor meg szeretnénk mérni valamilyen állami beavatkozás gazdasági és társadalmi szereplőkre gyakorolt hatásait. Ez a viszonylag semmitmondó megfogalmazás két fontos dolgot takar. Az egyik az okság, arra vagyunk ugyanis kíváncsiak, hogy mi a következménye egy-egy beavatkozásnak. A másik fontos tényező, hogy a hatásvizsgálat mindig számszerűsítésre törekszik. Nem elég megmondani például, hogy nő-e egy intézkedés révén mondjuk a foglalkoztatás, vagy sem, hanem azt is meg kell mondani, hogy várhatóan mennyivel.

A hatásvizsgálatnak két fő típusa van, az előzetes és az utólagos hatásvizsgálat. Az előbbi esetében folyamatosan feltevésekkel kell élni, mert ezek a hatásvizsgálatok tulajdonképpen előrejelzések. Sőt, valójában nem is egy, hanem két előrejelzés készül: az egyik, hogy mi lesz, ha nincs, a másik pedig, hogy mi lesz, ha van beavatkozás. A hatás a kettő különbsége. Az utólagos hatásvizsgálat ezzel szemben azt jelenti, hogy egy adott beavatkozás végén megbecsüljük, hogy a résztvevőknél bekövetkezett változásból mennyi lehet a program következménye. Arra keressük a választ, hogy teljesültek-e a kitűzött célok, illetve hogy a változások mennyiben vezethetőek vissza a beavatkozásra.

- Van-e arra előírás, útmutatás, nemzetközi standard, hogy milyen hatást érdemes és lehet mérni, és milyet nem? Mit az, amit tipikusan tudunk mérni, és mi az, amit tipikusan nem?
Kétségtelen, hogy a társadalmi és gazdasági problémák komplexek, mondhatni minden mindennel összefügg, ami komoly kihívást jelent a mérhetőség szempontjából. Ezt az ellentmondást úgy oldjuk fel, hogy egyszerűsítéseket teszünk, azaz bizonyos hatásokat számszerűsítünk, bizonyosakat pedig nem. Hogy éppen mit elemzünk, azon múlik, hogy mit gondolunk fontosnak, mérhetőnek és számszerűsíthetőnek. Nézzünk egy példát! Vegyünk egy közlekedési problémát, amire válaszképp bevezeti egy város a dugódíjat. Ez elvileg csökkenti a forgalmat, javítja a levegő minőségét, csökkenti a zajártalmat, ez pedig növeli az életminőséget. Ezek azok a kategóriák, amiket tudunk mérni. Azok már nehezebben vagy egyáltalán nem számszerűsíthető hatások, hogy ebből adódóan a gyerekek hány perccel többet töltenek a játszótéren és emiatt mennyivel boldogabbnak érzik magukat. Mennyivel lettek élénkebbek a társas kapcsolatok? Mennyivel lettek zöldebbek a fák? Ezeket sajnos nem tudjuk számszerűsíteni, pedig amúgy fontosak lehetnek. A hatásvizsgálat hasznosságát sokszor éppen a nem megfelelően meghozott egyszerűsítési döntések rontják el.

- Az előzetes hatásvizsgálatok tehát előrejelzések. Ehhez kapcsolódva sokaknak eszébe juthat az a Magyarország és az Európai Unió között szinte folyamatosan zajló vita, ami részben legalábbis a Budapesten és Brüsszelben készített magyar költségvetésről szóló előrejelzések eltéréséről szól. A túlzottdeficit-eljárás megszüntetése előtt ez egy nagyon komoly gazdaságpolitikai kihatásokkal járó vita volt, ami érezhetően felértékelte az előrejelzési szakma egészét is.
- Ezt a konkrét eseten túlmutató kérdéskört érdemes egy kicsit távolabbról megközelíteni. Az előzetes hatásvizsgálatoknak az a funkciója, hogy hatásokat számszerűsít több lehetséges forgatókönyvre, és ezzel támogatja a döntéshozatalt. A hatásvizsgálatnak igazából akkor van értelme, ha az eredményeket a döntéshozó figyelembe veszi, összeveti a céljaival és ez alapján hoz döntést, sőt mindez egy visszacsatolásos rendszert alkot.

img-0005_20130725102112_67.JPG"A hatásvizsgálat hasznosságát sokszor a nem megfelelően meghozott egyszerűsítési döntések rontják el"

- Van már olyan területe a gazdaságpolitikának, ahol ez a visszacsatolás rendszerszinten működik?
- Ez természetesen országfüggő, de több ilyen terület is van. Magyarországon is ismert példa a jegybankok által alkalmazott inflációs célkövetés, aminek a fejlett világban immár másfél évtizedes, és Magyarországon is több mint tíz éves hagyománya van. Ilyen rendszerek esetén a monetáris politika alakításának alapja, hogy a jegybank az inflációra kíván hatással lenni, ennek fő eszköze pedig jellemzően a kamatpolitika. Ha az inflációs prognózis magasabb a célértéknél, akkor emelni kell a kamatot, ha alacsonyabb, akkor pedig tere van a csökkentésnek. Az inflációs célkövetés esetében kiemelten figyelni kell arra, hogy egy mostani kamatdöntés nem a mai inflációt befolyásolja, hisz a hatások több lépcsőben érvényesülnek, és a következmények egy-két év múlva bekövetkező inflációban jelentkeznek majd. Nincs más lehetősége tehát a döntéshozónak, mint hogy előrejelzések alapján hozzon döntést. Egy esetleges kamatdöntés mindig azon múlik, hogy mit gondolunk a jövőről. Kamatdöntés hiányában milyen lesz az infláció két év múlva, illetve mi lesz az inflációval, ha meglépem a kamatdöntést? Ezt a két értéket kell egymással, valamint a lefektetett célokkal összevetni, és ez alapján lehet megalapozott döntést hozni.

- Az előrejelzések azonban lehetnek jók és rosszak is, amelyek így komoly kockázatot jelentenek a döntéshozatal szempontjából...
- Ebben van igazság, de érdemes tisztázni, hogy mikor nevezhető jónak egy előrejelzés, és mikor nem. Ezt sokszor hajlamosak vagyunk intuícióból eldönteni, és rávágni, hogy akkor jó egy előrejelzés, ha bejön, ha utólagosan "igaznak" bizonyul. Márpedig ez nem feltétlenül így van. Előfordulhat, hogy egyszerűen csak szerencséje van egy előrejelzőnek, a prognózis csak véletlenül jön be. A dél-afrikai futball-világbajnokság alatt lett híres például Paul, a polip, aki sorozatban eltalálta, hogy melyik csapat fog nyerni - racionálisan mégsem tettünk volna nagyobb összeget arra, hogy a következő meccset is eltalálja. Összességében egy előrejelzés esetében az a lényeg, hogy mennyire hihető struktúrára épül, és paradox módon kevésbé az, hogy mennyire "jön be".

- Ez logikus érvelés, de ebben az esetben viszont problémás, ha ilyen "ingatag" előrejelzések alapján születnek döntések. Az Európai Unió jelenleg hatályos szabályozása szerint például előrejelzések alapján akár szankciókat is ki lehet vetni országokra, amelyek amúgy, a tények alapján jól teljesítenek. Egy olyan dinamikusan változó világban, mint a mostani, nem csak a struktúra, hanem a politikai és társadalmi elköteleződés is fontos tényező lehet, ami pedig kimaradhat az előrejelzésekből...
- Ez a felvetés az előzetes hatásvizsgálatok nagy kihívására mutat rá. Nézzünk egy egyszerű példát! Egy ország adókulcsot emel a költségvetési lyuk befoltozására, de kérdéses, hogy mi lesz ennek a tényleges költségvetési hatása. Vannak megfigyeléseink arról, hogy mekkora volt az adóalap tavaly, tavalyelőtt és azelőtt, ezekből kiindulva könnyedén kapunk egy számot arra, hogy milyen mértékű hatás várható. Ezt naiv megközelítésű hatásvizsgálatnak szoktam nevezni, mert abból indul ki, hogy az adóalap változatlan marad, és nem számol a viselkedési hatásokkal. Viselkedési hatás akkor alakul ki, amikor valaki megváltoztatja a viselkedését például azért, hogy kikerüljön az adó hatálya alól: emelkedik a forgalmi adó, ezért kevesebbet vásárolok, azaz csökken az adóalap. Az emberi viselkedés előrejelzése az igazán nagy szakmai kihívás: nagyon nehéz ugyanis megmondani, hogy egy-egy változásra miképp reagálnak az emberek, a cégek, a magánszektor. Ennek nagy a jelentősége, amit jól mutat, hogy ma már nem lehet makroökonómiai modellt építeni a várakozások és az egyéni döntések közvetlen modellezése nélkül.

- Könnyű belátni uigyanakkor, hogy nagy bizonytalanságot és kockázatot jelenthet, hogy két felkészült szakértő eltérő előrejelzéseket készíthet, és eltérő következtetéseket, illetve döntéseket alapozhat meg.
- Így van. Szakmai szempontból az a fontos, hogy minden előrejelzésnél rögzíteni kell a feltételezéseket, illetve illik megvizsgálni ezen feltevések jelentőségét is. Ha így járt el egy előrejelző, akkor megtette, amit meg lehetett tenni. Mindez talán bizonytalannak tűnik, de a valóság még ennél is ingatagabb, hisz az előrejelző modellhez gyűjtött adatokat egy olyan világban gyűjtöm, ahol a vizsgált és értékelt beavatkozás még nem történt meg, azaz az adatbázisunk minden esetben egy "beavatkozás előtti világból" származik és ezért a beavatkozás előtti időszak döntéseit tükrözik.

img-0021_20130725102112_67.JPG"Sokkal több hatásvizsgálat történik, mint amennyi nyilvánosságra kerül, amiből tanulmány születik"

A hatásvizsgálatnak az a funkciója, hogy beépüljön a döntéshozatalba és a döntéshozót segítse. Minél tudatosabb a hatásvizsgálati tevékenység, annál hatásosabb tud ez lenni. Mi a Hétfánál azt gondoljuk, hogy sokkal több hatásvizsgálat történik, mint amennyi nyilvánosságra kerül, amiből tanulmány születik. Valahányszor egy döntéshozó, vagy előterjesztő azon gondolkodik, hogy milyen hatásai lehetnek annak a döntésnek, amiről épp szó van, akkor gyakorlatilag hatásvizsgálatot készít. Még akkor is, ha ezt ő nem nevezi annak, vagy nem tudatosította. A Hétfa kormánytisztviselőknek tart is hatásvizsgálati képzést, amelynek épp az a célja, hogy ezt a tevékenységet tudatosítsa.

- A hatásvizsgálat technikája mennyire kőbe vésett, illetve mennyire maga is megoldandó probléma? Vannak-e általánosan alkalmazható receptek, vagy minden egyes állami beavatkozás esetén új megközelítés kell?

- Az előzetes és az utólagos hatásvizsgálat ebből a szempontból jelentősen különbözik, mert az utólagos hatásvizsgálatnak egyre növekvő szakirodalma és egyre standardizáltabb módszertana van. Az előzetes hatásvizsgálatnál ez nem annyira jellemző, mert itt jellemzően előrejelzést kell adni, ami erősen probléma-specifikus. Nem evidens, hogy milyen technikát lehet használni, illetve fontos az erőforrásigény is. Mert ha van - nagyon minimálisan - hat hónapunk és egy ötfős csapatunk az előrejelzés elkészítésére, akkor egészen szofisztikált technikákat is lehet használni, mint például mikroszimulációt és makroökonómiai modellezést. Ha azonban nincs időnk és erőforrásunk, ami gyakori a közigazgatásban, akkor az ad hoc megoldások kerülnek előtérbe: megpróbáljuk végiggondolni, mit tudunk a problémáról, milyen hatásútvonalak állhatnak elő, milyen benchmarkokat tudunk keresni, milyen más hatástanulmányokban szereplő együtthatókat lehet átvenni a tervezett beavatkozás hatásainak előrejelzéséhez.

- Minden szellemi termék esetében igaz, hogy lehet rosszul is és jól is csinálni. Az még kevés, ha kipipálom, hogy készítettem egy hatásvizsgálatot...

- Menjünk lépésenként. Az egyik hallgatóm egyszer azt kérdezte, hogy mi a különbség a monitoring és a hatásvizsgálat között. A válaszom az volt, hogy a kettő között az a különbség, hogy a hatásvizsgálat - itt természetesen az utólagos hatásvizsgálatról beszélek - megpróbálja megmondani az okságot. Mondok egy példát! Munkanélkülieket képzünk álláskeresési technikákra, a célcsoport a tartósan, régóta munkanélküliek. Benne van a programban, hogy 100 főt ki kell képezni, és egy éven belül 30 főnek el kell helyezkednie. Mit csinál a monitoring? Egy év múltán megnézi, hogy ki volt-e képezve a 100 fő és elhelyezkedett-e közülük 30 fő. Ha igen, akkor a monitoring szerint minden rendben, a program sikeres volt. A hatásvizsgálat ezzel szemben azt nézi meg, hogy a 30 fő elhelyezkedése a képzés miatt volt-e. Ugyanis ez egyáltalán nem nyilvánvaló. Ha nincs a képzés, akkor is elhelyezkedhettek egyesek - ha, mondjuk, 29 ilyen eset van, akkor a képzési program hatása az az egyetlen fő, aki egyébként nem helyezkedett volna el. Arra irányul tehát a vizsgálat, hogy adjunk egy becslést: mi történt volna, ha nincs a program, és ehhez hasonlítjuk, hogy mi történt ténylegesen.

...

Az interjú második felében Major Klára a jó utólagos hatásvizsgálat minimálfeltételéről, a véletlen kísérletekről, az országosan bevezetendő programokról, a hatásvizsgálatok gyakorlati alkalmazásáról és a felmerülő „buktatókról", valamint a jó kormányzás elősegítésének lehetőségéről ír.

...

Major Klára közgazdász, a Hétfa Kutatóintézet tudományos főmunkatársa

Hozzászólások

A kommenteléshez előbb kérjük lépjen be!

Belépés az oldalra