Interjú

Kitörési pontok a mezőgazdaságban - mit tehetünk? (2. rész)

2012. október 11. 08:30:01
Hogyan tehető versenyképessé a magyar mezőgazdaság? Fellendíthető-e az állattenyésztés, a zöldség- és gyümölcstermesztés? Szükség van-e külföldi nagybefektetőkre, vagy boldogulunk magunk is? Kellenek-e szövetkezetek? Háromrészes interjúsorozatunk második részében többek között ezeket a kérdéseket tesszük fel, a válaszokat pedig Székely Csabától, a Nyugat-magyarországi Egyetem dékánjától, Kapronczai Istvántól, az Agrárgazdasági Kutató Intézet főigazgatójától és Csáki Csabától, a Corvinus Egyetem akadémikus professzorától kapjuk meg. A sorozat első része itt olvasható.
Kovács Balázs

Melyek lehetnek azok a területek, ahol a magyar mezőgazdaság versenyképes lehet?

Kapronczai István: El kell választanunk a versenyképességet az életképességtől, nem feltétlenül kell ugyanis csak nemzetközileg is versenyképes mamutgazdaságokban gondolkodnunk. A magyar mezőgazdaság most is sokszínű, azaz bipoláris. Vannak az életképes, vagy oda tartó „kicsik", akik lehet hogy nem fejlődnek látványosan, de munkát adnak, megélhetést biztosítanak, és vannak a „nagyok", melyek a nemzetközileg is versenyképes mezőgazdaság részei. Az éghajlati viszonyokhoz igazodva gyakorlatilag bármely ágazat lehet versenyképes, akár a sertéstenyésztés, akár a gyümölcstermesztés. Ha azonban az egyes ágazatokat vizsgáljuk, akkor ágazaton belül óriási hatékonyságbeli különbségek figyelhetők meg a jó és rossz üzemek között. Minden területen van kitörési pont, a kérdés a piac, azaz hogy az adott terméket el tudjuk-e adni.

Ami piaci oldalról jelenleg a legelfogadhatóbb, az a gabonaágazat, de emellett fontos lenne a munkát adó ágazatokban is megtalálni a piacot, és ezen keresztül versenyképesen termelni. A zöldség- és gyümölcstermesztés vagy az állattenyésztés ugyanis nagy számban adhat munkát, így társadalmi szempontból is kiemelkedően fontos. Nem az a különbség munka tekintetében, hogy egy gazdaság kicsi vagy nagy, hanem hogy mit termelek, zöldséget, gyümölcsöt, gabonát termelek, vagy állatot tartok. A foglalkoztatás szempontjából rendkívül fontos, hogy a munkaintenzív ágazatokat preferáljuk.

Székely Csaba: Az éghajlati feltételek nagyjából meghatározzák, hogy mi az, amit viszonylag kevés kockázattal és versenyképesen lehet előállítani. Egyrészről ismertek az ökológiai feltételek alapján, a tradíciók által igazolt termékek és tevékenységek, ilyen például a vetőmagok előállítása és a gabonatermesztés, azon belül is a kukorica és az őszi búza, az állattenyésztésben pedig az abrakfogyasztó ágazatok. Emellett az üzemi tagoltságnak megfelelően meg kell indulnia a profilváltásnak. A nagyobb gazdaságok elsősorban a szántóföldi növénytermesztésre kell, hogy ráálljanak, a kisebb és közepes méretű gazdaságok, ahol a munkaerő részaránya törvényszerűen magasabb, ott pedig azokat az ágazatokat kell fejleszteni - kertészeti, állattenyésztési ágazatokat -, melyek munkaerő igényesek.

Sajnos álom, hogy lépéselőnybe kerülhetünk a nyugati versenytársakkal szemben, inkább az az érdekes kérdés, hogy melyek azok a területek, ahol fel tudnánk zárkózni. A németekkel, franciákkal, hollandokkal szemben nem fogunk tudni versenyezni, ellenben a szlovákokkal, románokkal, ukránokkal szemben bizonyos területeken lépéselőnybe kerülhetünk. Semmi nem indokolja például, hogy Szlovákiában lényegesen olcsóbban állítsák elő a tejet vagy a sertéshúst, mint Magyarországon...

harvest_2012101095334_23.jpg


Egyébként itt van egy óriási trükk, mert az sem igaz teljes mértékben, hogy Szlovákiában minden körülmények között olcsóbb a tej. Tulajdonképpen a nagy multinacionális kereskedelmi vállalatok tudják kijátszani ezekkel a fogásokkal a termelőket, hiszen azt mondják a magyar termelőknek, hogy azért adunk nektek kevesebbet, mert hiszen Szlovákiában olcsóbb a tej. De Szlovákiában ugyanezzel az indokkal tartják alacsonyan a felvásárlási árakat. Jobb viszonyt kellene fenntartani a környező országokkal, és akkor a termelők érdekében egységesen lehetne fellépni a piacon.

Csáki Csaba: A természeti adottságokon belül minden területen lehet versenyképesen termelni. De ha már konkrétumot kell mondanom, akkor a zöldség- és gyümölcstermesztést említeném, melyhez minden adott, emellett munkahelyet ad és a feldolgozóipart is erősítheti. Ha mezőgazdaság, akkor a legtöbben talán a gabonára gondolnak, ahol nem az a baj, hogy nem vagyunk versenyképesek vagy hatékonyak, hanem az, hogy a gabonát szemes termékként adjuk el, nem pedig „bőrben", ahogy azt régen tették. Visszakanyarodva tehát a korábban említettekhez, ahhoz hogy a magyar mezőgazdaság és a vidék előrelépjen, elengedhetetlen az állattenyésztés fejlesztése. És nem csak a nagyoknál, az is fontos, hogy a kisebb méretű állattartó-üzemeket újraélesszük.

Mik azok az okok, melyek miatt az állattenyésztés leszállóágban van?


Csáki Csaba: Az EU-s csatlakozás pozitív hatása egyértelmű, de az agrárpolitika egyben sajnos hatalmas szöget is vert a magyar állattenyésztés koporsójába, elsősorban a gabonapiaci intervenció miatt. Korábban ugyanis a takarmányárak lényegesen alacsonyabbak voltak, a garantált minimál árak miatt azonban a takarmány árak hirtelen 30-40 százalékkal megugrottak. Ezt az állattenyésztők jelentős része már nem bírta finanszírozni. Mindehhez járul még az is, hogy az állattenyésztő telepek elavultak és gyakran már nem felelnek meg a szigorúbb EU-s előírásoknak. Az állományok fizikai mutatói - szaporulat, elhullás, egységnyi súlygyarapodásra jutó takarmány - pedig elmaradnak a nemzetközi színvonaltól. Ahhoz, hogy az ágazat talpra álljon, beruházásokra lenne szükség, erre ugyanakkor itthon nincs pénz.

És hogy még egy okot említsek, időközben a magyar élelmiszeripar a szerencsétlen privatizációnak köszönhetően ugyancsak hanyatlani kezdett. A külföldiek ugyanis akkor elsősorban piacot vettek, majd ahogy regionálisan koncentrálták a termelésüket, a kisebb üzemek egy részét bezárták. Furcsa módon a magyar tulajdoni hányad az elmúlt években jelentősen nőtt az élelmiszeriparban, de nem azért, mert új magyar üzemeket építettek, hanem mert a külföldiek bezártak. Alapanyag nem nagyon van, a piac ugyan megmaradt, a keresletet azonban a külföldi ki tudja elégíteni azokból a regionális üzemekből, ahol az itthoninál hatékonyabb a termelés.

Az állattenyésztésnek égető szüksége van nagybefektetőkre, tőkére. Hogyan lehetne vonzóvá tenni ezt az ágazatot?

Csáki Csaba: Vagy kinyitjuk a magyar mezőgazdaságot, és akkor jön a pénz, vagy nem nyitjuk ki, és tovább csúszunk lefelé. Szimpatikus az az elképzelés, hogy a magyar föld maradjon magyar kézben, de azért a mai megközelítést eléggé merevnek tartom. Meg kell nézni hogy mi zajlik a szomszédban. Nagyon jelentős holland/dán tőke jött be akár Romániába, akár Lengyelországba elsősorban az állattenyésztés fejlesztésére, míg nálunk talán csak néhány jól ismert itthoni nagy szereplő hajt végre beruházást. Sajnos a legvalószínűbb kiút az, hogy az ágazat - elsősorban a sertéságazat - lejtmenete folytatódik, egészen addig, míg a helyzet már tarthatatlan lesz, ami meggyőz bizonyos köröket a változtatás szükségességéről.

Hogyan lehetne a rendszerváltás óta leszállóágban lévő munkaintenzív ágazatokat felemelni?

Kapronczai István: A zöldség-gyümölcsnél például piaci problémáink vannak, tehát azokról a piacokról, ahol korában nagy beszállítók voltunk, jórészt kiszorultunk. Egy valamit tudomásul kell vennünk, a magyar mezőgazdaság exportorientált ágazat, tehát a hazai piac ellátása kevés. Évi 5-6 milliárd euró értékben exportálunk mezőgazdasági termékeket, és behozunk 4-4,5 milliárd értékben, tehát jelentős, akár évi 2 milliárd eurós többletet, azaz a gazdaság egészének stabilitása szempontjából rendkívül értékes devizát termel az ágazat. A legnagyobb baj az, hogy ez a többlet elsősorban az alaptermékek - főként gabona, napraforgó, élőállat -, nem pedig feldolgozott termékek exportjából származik.

lettuce_2012101095405_74.jpg


Ma már élelmiszerláncban kell gondolkodnunk, a termőföldtől egészen az asztalig. Jelenleg a mezőgazdaság egyik legnagyobb problémája az, hogy az élelmiszeripar leült az elmúlt 10 évben, melynek egyik oka, hogy a korábbi privatizációnak köszönhetően megerősödő külföldi tőke visszafogta beruházásait, sőt több ízben kivonult, a magyar tulajdon pedig nem tudta átvenni ezt a kieső kapacitást. Mindez oda vezetett, hogy 2006-2009 között a feldolgozott élelmiszerek tekintetében nettó importőrré vált az ország. Erre mondják - nem szeretem a kifejezést -, hogy gyarmati struktúra. A kivitelben a hozzáadott érték alacsony, azaz munkalehetőséget, munkahelyeket viszünk ki az országból, hiszen ha ezeket az élelmiszereket itthon dolgoznánk fel, az munkát, munkahelyet jelentene.

Jelenleg a mezőgazdaság szempontjából kulcskérdés az élelmiszeripar felfuttatása, hogy az minél több alapanyagot vásároljon, dolgozzon fel, és vigyen külföldre. A feldolgozóipar tehát munkahelyet, jövedelmet és devizát ígér, mindegyikre égető szüksége van ma Magyarországnak.


A kérdés a hogyan. Mi lehet a megoldás? Mit tehet a kormányzat?

Kapronczai István: A kormányzat nagyon is sokat tehet, például úgy, hogy a vidékfejlesztési és beruházási támogatásoknál nagyobb prioritást ad az élelmiszeriparnak. Vannak EU-s források, melyek bevonhatók a mezőgazdasági feldolgozóiparba, és ezeket a pénzeket be is kell vonni a 2014-2020-as költségvetési ciklusban. Nehéz kérdés ugyanakkor, hogy kinek kellene adni ezeket a forrásokat. A regionális élelmiszergazdaságoknak, azaz annak az üzemnek, amely mondjuk egy 50 kilométeres körzetben felvásárol, feldolgoz és értékesít. Vagy ágazati szövetkezeteknek, tehát mondjuk megint csak maradva a sertéságazatnál, a sertéstenyésztőket összefogó szövetkezetnek. Ezeket a kérdéseket természetesen üzleti tervek és hatástanulmányok alapján kell eldönteni.

A regionális élelmiszergazdaság fejlesztésében egyébiránt komoly lehetőségek vannak, de ennek kulcskérdése - ahol nem látok kiutat -, a kereskedelem. Azaz egyelőre bizonytalan, hogy a magyar terméket hogyan lehet olcsón, jó minőségben eljuttatni a regionális fogyasztóhoz. A jelenlegi körülmények között olcsóbb egy Budapesttől 180 kilométerre lévő megyeszékhely tejipari vállalatától beszállítani a tejet egy budapesti áruházlánc raktárába, mint a helyben teríteni. Ezek olyan kérdések, melyeket meg kell tudni oldani.

Érdemes-e támogatni/erősíteni a mezőgazdasági feldolgozóipar fejlődését? Melyek lehetnek a megfelelő lépések?

Székely Csaba: Más, szerencsésebb országokban nagyobb részben a termelők tulajdonában vannak a mezőgazdasági feldolgozó egységek. A termelők szövetkeznek és közösen valósítják meg a beruházásokat, melyekhez egyébiránt közösen fellépve hatékonyabban tudnak pályázni az uniós forrásokra, vagy tárgyalni a finanszírozó bankokkal. Legjobb példa a Raiffeisen szövetség, amely Németországban és Ausztriában egyfajta mezőgazdasági szövetkezeti hálóként működik minden gazda hasznára. Az más kérdés, hogy ugyanez a szervezet Magyarországon már gyakorlatilag úgy működik, mint egy multinacionális tőkés társaság.

Magyarországon is meg kellene vizsgálni, hogy a korszerű viszonyok között hogy lehet olyan szövetkezeti formákat, közös beruházásokat és fejlesztéseket létrehozni, melyek nem csak a mezőgazdasági termelés, de a feldolgozóipar és a kereskedelem területére is kiterjednek. Jól működő szövetkezeti rendszer nélkül a magyar mezőgazdaság sosem fog a megfelelő szintre kerülni, egészen egyszerűen azért nem, mert nem lesz hatékony. Érdemes megvizsgálni például a japán mezőgazdaságot, ahol háromszintű szövetkezeti rendszer működik - helyi, regionális és országos szinten -, és olyan hatékonyan bonyolítják le a termelést, a feldolgozást és a kereskedelmet, amit itthon el se tudunk képzelni.

Hogyan lehetne Magyarországon is hasonlót megvalósítani?

Székely Csaba: Eddig majdnem minden kísérlet kudarcba fulladt, mert azt mondjuk, hogy a szövetkezés nem jó, hiszen korábban sem vált be, ráadásul mindenki a másikat figyeli, konkrétan azt, hogy az hogy ki jár jobban, és ki mennyit lop. Nem bízunk meg egymásban, ez a legfőbb probléma. A magyar lakosság felfogását, a szervezeti kultúrát kell átalakítani, ami természetesen nagyon hosszú távú folyamat, de ha sohasem kezdünk hozzá, akkor sosem érünk a végére. Be kell látnunk hogy sokkal hatékonyabban tudunk gazdálkodni, ha egymásra is támaszkodunk.

Az ilyen szövetkezeti rendszerek egyébként általában lentről fölfelé szerveződnek, de számos példa van rá, hogy egy erős és határozott helyi vezető (akár a polgármester) irányításával sikerül összefogni a termelőket és javítani a hatékonyságot.

Kapronczai István: Sajnos Magyarországon a szövetkezetnek, a szövetkezésnek van egy negatív felhangja, ezen mindenképp túl kell lépnünk. A szövetkezésnek vannak nagyon jól működő módjai és elemei, gondoljunk csak a dán vagy holland példákra. Ehhez oktatás, képzés, szolgáltatás kellene, amit csakis központilag lehet megszervezni. Az érdekképviseleteknek, a kamarának és a kormányzatnak nagyon komoly feladata van ezeken a területeken.

Mi a helyzet a szabályozással? Lehetne-e megengedőbb szabályokkal enyhíteni a szereplők terhein?

Kapronczai István: Mi általában pápábbak vagyunk a pápánál. A környezetvédelemben is olyan szigorú, az EU által előírtnál jóval többet követelő szabályaink vannak, melyek megnehezítik nemcsak a termelést, de a beruházást is. Szélsőséges példa, ismerek olyan gazdaságot, amely egy olasz gépsort akart megvásárolni, és igazolnia kellett hivatalosan, hogy Olaszország EU-tagország. Erre elment ideje, pénze, minderre nincs is bejáratott módszer, el kellett menni a követégre és kérni egy hivatalos papírt. Van jó néhány terület, ahol szabályozásban túllihegjük a dolgokat, ha ezekben egyszerűsítenénk, az könnyebbséget jelentene a gazdáknak, ráadásul még az olcsóbb, gyorsabb beruházást/termelést is lehetővé tenné.

Csáki Csaba: Itt is szükség van szemléletváltásra, hogy ne egy külső bürokratikus korlátrendszer vegye körbe a termelőket, hanem egy olyan, ami segíteni akar. Nem vállalkozóbarát az, ahogyan mi az EU-s szabályokat alkalmazzuk. Lehetne ezt másképpen is csinálni...

Mi lehet a megoldás a zöldség/gyümölcs ágazat problémáira?

Csáki Csaba: Ma már nagyobb részt az élelmiszerláncok adják el a termékeket, ahova nem lehet csak úgy beönteni egy zsák paradicsomot. Válogatni kell, csomagolni, minőségi osztályok szerint leadni. Ide nagy mennyiség és homogén minőség kell, amit egy-egy termelő nem tud biztosítani, éppen ezért is rendkívül fontos az összefogás. A másik, hogy a zöldség- és gyümölcstermesztés nagyon vízigényes, az öntözéssel viszont gondok vannak. Nem azért mert nincs víz, hanem azért, mert nincsenek meg az öntöző rendszerek, a jelenlegi birtok struktúra pedig nem segíti az öntözőrendszerek fejlesztését. Egy olyan helyzetben, mikor a gazdaságok elaprózottak, a bérletek rövid távúak és ráadásul még bizonytalanok is, ki fog befektetni egy öntözőrendszerbe, melynek megtérülési ideje a jelenlegi kamatok mellett 30-40 év?

Hogyan lehetne rendezni a birtokviszonyokat?

Csáki Csaba: Először is transzparenssé kell tenni a bérleti szerződéseket. Másik gyakori kérdés az osztatlan közös földek rendezése, amire azonban gyors és demokratikus megoldás nincs. Mintegy 1,5 millió hektárról van szó, ami a teljes termőterület közel 20 százaléka, azaz jól látszik, hogy a hatékonyság szempontjából fontos kérdésről van szó. Jó megoldás csakis a piac alapján képzelhető el, azaz ahogyan a föld árak tovább emelkednek, érdekeltté kell tenni a közös tulajdonosokat, hogy rendezzék a tulajdonviszonyokat vagy megosszák a közös tulajdont. Ez ugyanakkor egy újabb traumát fog jelenteni, hiszen ezek a földek többnyire helyi társaságok használatában vannak. Ha pedig a tulajdonosok elkezdik eladni, koncentrálni, kiméretni a kisebb földrészeket - esetleg nem újítják meg a haszonbérleti szerződést -, az a helyi nagy termelőknél zavarokat okozhat. Ismét egy jó példa arra, hogy a rendezetlen birtokviszonyok hogyan üthetnek vissza hosszú távon.

...

Az interjúsorozat harmadik, egyben befejező részében megvizsgáljuk, hogy miként lehetne erősíteni a magyar tulajdont a kereskedelemben, és hogyan lehetne elérni, hogy a polcokra több hazai termék kerüljön. Emellett körbejárjuk a kérdést, hogy mely külföldi piacokat érdemes megcéloznunk, és vajon mit tanulhatunk az osztrák, holland vagy francia gazdáktól.

Hozzászólások

A kommenteléshez előbb kérjük lépjen be!

Belépés az oldalra