Interjú

''Szemléletmód-váltásra van szükség''

2013. július 30. 07:15:01
A hatásvizsgálat nem egy plusz teher, hanem a beavatkozás része, amit be kell építeni a beavatkozásról való gondolkodási folyamatba - hangsúlyozza a Pénzügyi Szemle Online-nak adott kétrészes interjújában Major Klára közgazdász, a Hétfa Kutatóintézet tudományos főmunkatársa. A szakember az interjú második felében az eredményes utólagos hatásvizsgálat minimálfeltételéről, a véletlen kísérletekről és a hatásvizsgálatok gyakorlati alkalmazásáról beszél, valamint bemutat egy indiai példát is a mikrohitelezéshez kapcsolódva. Az interjú első fele itt érhető el.
Kolozsi Pál Péter

- Az interjú első részében említette, hogy a hatásvizsgálat az okok feltárására törekszik. Ez egy mélyebb összefüggéseket kereső elemzést tételez fel, a különböző folyamatokat és hatásokat ugyanis nem lehet egyszerűen elválasztani egymástól...
- Tulajdonképpen az a cél, hogy megkülönböztessük a statisztikai együttmozgást, azaz a korrelációt az okságtól. A trükk nem a statisztikai módszertanban van, hanem abban, hogy meg kell találni azt a kört, amely megfelelő összehasonlítási alapot szolgáltat. Bevett szóhasználat szerint vannak a kezeltek, akik részt vettek a programban, és van a kontrollcsoport, amelynek a tagjai nem. Ez utóbbinak átlagosan nagyon hasonlítania kell a kezeltekre, olyan tagokból kell állnia, akik részt is vehettek volna a programban, de nem tették. Ha ez teljesül, akkor élhetünk azzal a feltevéssel, hogy a program nélkül a kezeltek is úgy teljesítettek volna, mint a kontrollcsoport. Az ilyen összevetésekhez kellő számú megfigyelés szükséges. Személyek, vállalatok is szóba jöhetnek, de lehet területi egységekre is alkalmazni, bár ott sokkal nehezebb a kontrollcsoportot biztosítani. Ebből az is következik, hogy ha egy programot országosan bevezetünk, és az mindenkire vonatkozik, akkor nincs kontrollcsoport, vagyis ezen esetekben ez a hatásvizsgálati technika jellemzően nem alkalmazható.

- Mit lehet ilyen esetben tenni?
- Ilyenkor két lehetőség van. Van a tudós megközelítés, amely szerint, ha nincs megfelelő kontroll, akkor nem lehet megbízható eredményt mondani. A másik a döntéstámogató elemző megközelítése, amely azt mondja, hogy nézzük meg, mit lehet látni, mit lehet tudni,és bár a számok értelmezésével bajban leszünk, de próbáljunk fogódzókat adni a döntéshozatalhoz. Ez utóbbi esetben a nehézség abból adódik, hogy nem feltétlenül tudjuk különválasztani az okságot az egyéb körülmények hatásától, illetve attól a hatástól, hogy nem véletlenszerűen lettek kiválasztva a résztvevők.

- Önök a konkrét munkájuk során szoktak szembesülni a fenti problémákkal?
- Szinte minden hatásvizsgálatnál szembesülünk ezzel a problémával. Az utólagos hatásvizsgálat ideális esete, amikor a programrésztvevőket véletlenszerűen választják ki, ekkor ún. véletlen kísérletről van szó. Az ilyen programok Magyarországon egyelőre még meglehetősen ritkák. A nem kísérleti helyzetekben előfordul, hogy a célcsoport mindegyik tagja részt vesz a programban, azaz nincs kontroll. A másik lehetőség, amikor a célcsoport egyes tagjai jelentkeznek, azaz pályázati konstrukció működik. Ez szintén komoly nehézséget jelent módszertani szempontból, hisz a pályázók és a nem pályázók köre két teljesen különböző csoportot alkot. Már az a döntés, hogy elindulok egy pályázaton, azon alapul, hogy én azt gondolom, nekem az hasznos lesz. Ha nem indulok el, akkor azt gondolom, hogy nem lesz hasznos, ami mutatja, hogy ez két csoport átlagosan különböző.

mk-1_20130725143519_23.jpg"A hatásvizsgálat akkor éri el a célját, ha úgy tekintünk rá, mint a beavatkozás részére."

Természetesen ilyen esetekben is meg lehet próbálni elemezni, ennek sikere pedig nagyban azon múlik, hogy milyen adatok állnak a rendelkezésünkre. Fontos, hogy az adatoknak a beavatkozás előtti és utáni időszakokra, valamint a kezeltre és a nem kezeltekre is meg kell lennie, méghozzá azonos módszertan szerint összegyűjtve. Az igazán jó utólagos hatásvizsgálat minimálfeltétele, hogy az adatbegyűjtés már a program elindulásától megtörténjen, azaz a végrehajtóknak előre meg kell terveznie az utólagos hatásvizsgálat adatigényét is. Ha ez elmarad, akkor nagyon nehéz valós és megalapozott elemzéseket készíteni.

- Mitől ilyen különleges a véletlen kísérlet és mennyire reális alternatíva ez a gyakorlatban?
Van egy ismert indiai példa: kísérleti módon vizsgálták a mikrohitelezés hatását. A mikrohitelezésnek az a lényege, hogy a hitelt nem egyének, hanem kisközösségek kapják eleinte alacsony összegben, nekik is kell a hitel visszafizetéséről gondoskodni, és ha a hitelt visszaadják, akkor a következő körben további hiteleket kaphatnak. Volt erre a programra egy hatásvizsgálat, amit egy indiai városban végeztek el. A várost felosztották 104 körzetre, a körzeteket összepárosították úgy, hogy a párok igen hasonlóak legyenek a vizsgált cél szempontjából. Véletlenszerűem kisorsolták, hogy melyik körzet lesz kezelt és melyik kontroll, a kezelteknél bevezették a mikrohitelezést, míg a kontrollban nem.

Folyamatosan ment az adatfelvétel. A végén összehasonlították a körzeteket a háztartások fogyasztási kiadásainak nagysága és összetétele, a vállalkozások száma, a foglalkoztatottság és a vállalati nyereség tekintetében. A hatás nem volt óriási, de az egyértelműen látszott, hogy a mikrohiteles körzetekben több új vállalkozás indult, és a háztartások fogyasztásán belül megnőtt a tartós fogyasztási cikkek aránya, miközben csökkent az élvezeti és szórakozást célzó cikkeké. Azért gondoljuk azt, hogy a megfigyelt változás valóban a mikrohitelezési programnak köszönhető, mert a kezelt és a kontroll csoport átlagosan nagyon hasonló volt a célváltozókban a mikrohitelezés bevezetés előtt és a véletlen kiválasztás biztosította, hogy ne legyen összefüggés a kezelés ténye és a fontos változókat befolyásoló egyéb tényezők között.

- Milyen általánosabb tapasztalatok adódnak mindebből?
Úgy gondolom, hogy a fenti példa több dolog miatt is roppant érdekes. Egyfelől rámutat arra, hogy a programba-kerülés folyamatába beépül egy véletlen komponens, vagyis nem arról van szó, hogy mindenféle szabályszerűségtől mentesen történik a programba való bekerülés - ami pedig egy gyakori tévhit a véletlen kísérletekkel szemben. Másfelől úgy látom, hogy van egy idegenkedés a véletlen kísérleti kontextusnak megfelelő beavatkozásokkal szemben. Leggyakrabban etikai problémák szoktak felmerülni: ha azt gondolom, hogy a program hatásos, akkor mi alapon zárom el a programban való részvétel lehetőségét egyes személyektől, míg másoknak megengedem? Ez persze álságos érvelés, mivel többnyire akkor sem vehet részt mindenki a programban, ha nem véletlenszerű a hozzárendelés: egyszerűen a források szűkössége ezt nem teszi lehetővé.

Harmadrészt, kicsit visszatérve a mikrohitelezéses példára, végül is ott is „csak" az történt, hogy a mikrohitelezést nem egyszerre, egyik napról a másikra vezették be az adott városban, hanem fokozatosan, nagyjából két év alatt. Ezen időszak alatt fokozatosan jelent meg a mikrohitelt nyújtó szervezet az egyes körzetekben és ez a fokozatosság, kiegészítve az alapos tervezéssel a körzetek kialakításáról és párokba rendezéséről már alkalmassá tette a beavatkozást az értékelésre. Vagyis amitől a beavatkozás értékelhetővé vált, az a mikrohitelt nyújtó szervezet nyitottsága arra, hogy ha már úgyis csak fokozatosan tudja kiépíteni a kapacitását akkor elfogadja a kutatók javaslatait a szolgáltatás bevezetésének ütemezésére és módjára!

mk-2_20130725143551_59.jpg"A hatásvizsgálatot be kell építeni a beavatkozásról való gondolkodási folyamatba."

Ez pedig azt jelenti, hogy az országosan bevezetendő programok esetében, ahol ugye a teljes körű bevezetést követően már nem lesz kontrollcsoport, ott is tudunk hatásokat mérni, ha a bevezetést egyfelől fokozatosan tesszük másfelől pedig ügyesen beépítjük a véletlen komponenst ebbe a folyamatba.

- Magyarországon jogszabályi előírás, hogy minden jogszabálytervezethez hatásvizsgálatot kell csinálni. Mit jelent ez a gyakorlatban?
Igen, valóban van ilyen előírás, minden egyes jogszabályhoz előzetes hatásvizsgálatot kell készíteni. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy formalizálták ezt a feladatot, van egy űrlap, az illetékes közigazgatási munkatársak pedig idejük és energiájuk függvényében töltik ki ezeket a hatásvizsgálati lapokat. A visszajelzések alapján sokszor kevés az erre fordítható idő, és nincs meg a szükséges hatásvizsgálati módszertani tudás sem, miközben az sem tesz jót a hatásvizsgálati kultúra elterjedésének, hogy sokszor szinte csak az űrlap kitöltésének meglétét ellenőrzik, a tartalmat kevésbé. Másik oldalról a hatásvizsgálat előírása láthatóan felkeltette ez érdeklődést, erősödött a hatásvizsgálatok alkalmazása iránti igény.

Szemléletmód-váltásra van szükség, a hatások vizsgálatát be kell építeni a gondolkodásunkba, a többi szinte részletkérdés. A mai magyar szabályozás például minden jogszabályra vonatkozik, de sok esetben a törvény csak a végrehajtási rendelettel együtt értelmezhető, elemezhető. Jelenleg a törvényről, a végrehajtási rendeletről és sokszor az ez alá csatlakozó miniszteri rendeletekről is külön-külön kell hatásvizsgálatot végezni - holott ez egy csomag, és külön-külön nem is lehet értékelni ezeket a dokumentumokat.

- Hogyan tudja a hatásvizsgálat elősegíteni a jó kormányzást?

- A hatásvizsgálat akkor éri el a célját és tölti be a funkcióját, ha úgy tekintünk rá, mint a beavatkozás részére. Nem arról van szó, hogy ha az állam tenni akar valamit - például a hátrányos helyzetű tanulókon segíteni, vagy a munkanélkülieket képezni -, akkor egyébként, ennek mellékleteként meg kell nézni, hogy ennek mi a hatása. Ez így nem hasznos. Abból kell kiindulni, hogy van egy célom, amelynek az eléréséhez különböző eszközök állnak a rendelkezésemre. Melyiket válasszam? Ha kiválasztottam, akkor hogyan kell azt kiviteleznem? Sok kérdés felmerül egy beavatkozás tervezése során, ráadásul vannak olyan beavatkozások, amelyek nem egyszeriek, hanem többször ismétlésre kerülnek: hasznos segítséget jelentene a korábbi eredmények, hatások beépítése az újabb körök tervezése során. A hatásvizsgálat tudja azokat az információkat szolgáltatni, amelyek a tervezésben és a lebonyolításban is segítenek.

Az előzetes hatásvizsgálat során végiggondoljuk a hatásmechanizmusokat és azokat számszerűsítjük így arra is rá tudunk mutatni, hogy mik a fontos, releváns változók, amelyekre figyelni kell, illetve amelyekről adatot kell gyűjteni. Nagyon fontos annak előzetes végiggondolása, hogy milyen módon befolyásolja a program kivitelezésének módja az utólagos hatásmérés megbízhatóságát. Ha a beavatkozási programot mindezt figyelembe véve készítem el, akkor a programról megbízható módon tudok hatásokat mondani sok és megfelelő módon gyűjtött adat elemzésével. A hatásvizsgálat tehát nem egy pluszteher, egy pluszfeladat, hanem a beavatkozás része, amit be kell építeni a beavatkozásról való gondolkodási folyamatba.

...

Major Klára közgazdász, a Hétfa Kutatóintézet tudományos főmunkatársa

Hozzászólások

A kommenteléshez előbb kérjük lépjen be!

Belépés az oldalra