Konferenciák

Devizahitel-kockázatok kezelése: magyar és lengyel tapasztalatok

2019. május 28. 15:23:01
Szlovákia és Csehország elkerülte a devizahiteleket, miközben a lengyel állampolgárok úgy érezték, hogy nem kaptak elegendő pénzügyi védelmet, Magyarország pedig egy gyors és bátor lépéssel szabadult meg a devizahitelektől. Az Állami Számvevőszék által a visegrádi országok számvevőszékei között szervezett nemzetközi konferencián a résztvevők az egyes országok devizahitelezéssel kapcsolatos tapasztalatait vitatták meg. A szakmai eseményen a négy ország számvevőszéki vezetői és szakértői mellett előadást tartott Nagy Márton, a Magyar Nemzeti Bank alelnöke is.


Lengyelországban elégtelen volt a hitelfelvevők pénzügyi védelme

A 2008-as pénzügyi válság kitörését követően a lengyel számvevőszék nagy számú megkeresést kapott állampolgároktól, akik a fogyasztók pénzügyi védelméért felelős állami szervek ellenőrzését kérték - mutatott rá Adam Durski, a lengyel számvevőszék szakértője. Az állampolgárok elsősorban a bankok devizahitelezési gyakorlatát sérelmezték, és úgy érezték, hogy a lengyel állam nem tett meg mindent annak érdekében, hogy őket a bankok etikátlan hitelezési gyakorlatától megvédje. Tekintettel arra, hogy a lengyel bankrendszerben 2005 és 2010 között több mint egymillió devizaalapú hitelmegállapodás született, a probléma jelentősnek tűnt. A számvevőszék ellenőrzése kiterjedt a fogyasztóvédelmi és versenyhivatalra (UOKiK), a pénzügyi felügyeletre (KNF), a Pénzügyi ombudsmanra, és részben a lengyel jegybankra, a 2005-2017-es időszakra vonatkozóan.

Az eredmények azt mutatták, hogy az érintett állami intézmények nem voltak képesek a lakosság hatékony pénzügyi védelmére. Azok az intézkedések, melyeket mégis megtettek, többnyire elégtelenek voltak, és későn érkeztek, így a már felvett devizahitelekre nem volt hatásuk. Azt is megjegyzi a számvevőszék ugyanakkor, hogy a vizsgált intézmények számára nem volt adott az a korszerű eszközrendszer, mellyel hatékonyan meg lehetett volna védeni a fogyasztók érdekeit - tette hozzá Adam Durski.

 

 

A lengyel számvevőszék elemzése feltárta továbbá, hogy a devizahitelek kockázatának kezelése során a visszamenőlegesség hiánya miatt az intézkedések már csak az új hitelekre voltak hatással. Így a bankok etikátlan pénzügyi magatartásának köszönhetően elért gazdasági haszna lényegében érintetlen maradt, tekintettel arra, hogy a devizahitelek többségét a még elégtelenül szabályozott, 2005-2013-es időszakban kötötték. Adam Durski hangsúlyozta, hogy az egyik legnagyobb pénzügyi kockázatot az jelentette, hogy a zloty gyengüléséből eredő kockázatot - a válság alatt a frank/zloty árfolyam 2-ről indulva 4 fölé lendült - teljes egészében a hitelfelvevők viselték.

Adam Durski hangsúlyozta, hogy bár tanulmányozták a magyar megoldást, annak teljes egészében történő - tartva a bankrendszer összeomlásától - átvételét végül elvetették. A devizahitelek kockázatának kezelése során megerősítették a pénzügyi ombudsmant, mely ma már hatékonyan védi a hitelfelvevők érdekeit és korlátozták a devizahitelek felvehetőségét is, de mint ahogyan a lenti ábrán is látható, a devizahitel problémája a mai napig része a lengyel gazdaság mindennapjainak.

Domokos László: a magyar állam a segítségnyújtást választotta

A 2008-as csúcson a magyar lakosság által felvett jelzáloghitelek szinte teljes egészében - elsősorban svájci frankban denominált - devizahitek voltak, amely felfutás mögött jól azonosítható okok húzódtak meg - tette egyértelművé előadásában Domokos László, az Állami Számvevőszék elnöke. Először is a forintban fizetett kamatok jóval magasabbak voltak a frankban jegyzett hitelek kamatánál. Másodsorban a hitelfelvevők többsége nem volt tisztában a devizahitelek valódi kockázatával, amely devizakockázatot még maguk a bankok is alábecsültek. Végezetül pedig a hitelfelvevők joggal számíthattak arra, hogy hamarosan euróban kaphatják a fizetésüket, úgy pedig a - a frank és az euró közötti - devizakockázat már nem is lett volna olyan jelentős.

 

 

A magyar jogalkotók válaszúthoz érkeztek és dönteniük kellett két lehetséges forgatókönyv között: menni tovább előre, viselve a súlyos kockázatokat, vagy lassan, de biztosan kihátrálni a kialakult helyzetből és valamilyen módon kezelni a lakosság devizakockázatát. Magára hagyni a lakosságot, vagy segítséget nyújtani, ez volt a kérdés. Magyarország a második utat választotta, melynek megvalósítása során a pénzügyi kivitelezést megelőzően meg kellett teremteni a devizakockázat kezelésének jogi hátterét. Domokos László hangsúlyozta, hogy ha a magyar állam nem cselekedett volna, akkor a lakosság számottevő része veszítette volna el az otthonát, sőt a bankrendszert is az összeomlás fenyegette volna.

A devizahitelezés pénzügyi vesztesége 2010-ben már jelentős volt, jól érzékelteti ezt a forint gyengülése: a frank árfolyama 2008 ősze és 2010 ősze között mintegy 44 százalékkal emelkedett - hangsúlyozta Pulay Gyula, az Állami Számvevőszék felügyeleti vezetője. Egy ilyen méretű kockázatot csakis közös erővel lehet kezelni, egy olyan jogilag is megalapozott megállapodás alapján, melynek részese a magyar állam és a Magyar Nemzeti Bank mellett a bankok érdekeit képviselő Bankszövetség is - tette egyértelművé Pulay Gyula.

Nagy Márton: beavatkozás nélkül súlyos pénzügyi veszteség várt volna a lakosságra

A magyar devizahitelezés felfutását több körülmény együttállása fűtötte: a jelentős kamatkülönbözetek forint- és devizahitelek között, a forinthitelek kamattámogatásának hiánya, a stabil frank/forint árfolyam, az élesedő és a lakosság felé forduló banki verseny, a szigorú monetáris és laza fiskális politika együttese és a pénzügyi fogyasztóvédelem elégtelensége - mutatott rá előadásában Nagy Márton, a Magyar Nemzeti Bank alelnöke. Mindezen tényezők vezettek oda, hogy a 2008-as csúcs idején a lakossági hitelek 65 százaléka volt - elsősorban svájci frankban denominált - devizahitel, és később a jelzáloghitelek negyede vált fizetésképtelenné.

 

 

A megoldás, mint ahogyan maga a probléma, összetett volt. Nagy Márton az előadás során bemutatta, hogy a Kúria 2014-es döntésére alapozva a Magyar Nemzeti Bank dolgozta ki a megoldási javaslatot, amely három lépcsőben valósult meg. Először is a bankoknak vissza kellett fizetniük az ügyfelek felé az egyoldalú szerződésmódosításokból és az árfolyam-különbözetek költségként történő felszámításából eredő túlfizetéseket. Második lépésként az ország történetének legjelentősebb pénzügyi tranzakciójának keretében a  devizahiteleket forint alapú hitelekké konvertálták - tízmilliárd euró átváltására került sor egyetlen nap alatt -, majd szabályozták, hogy a bankok milyen esetekben jogosultak a hitelek kamatának illetve költségének emelésére.

A devizahitelek átváltása során az MNB biztosította a szükséges forrásokat a bankrendszer számára, így a hitelek forintosítása zökkenőmentesen lezajlott. Az eredmény látványos volt, a devizahitelek aránya 2015-ben a szlovák és a cseh szintre, azaz 0 százalék közelébe csökkent. Nagy Márton hangsúlyozta, hogy az állam beavatkozása nélkül a lakosság a tartozások és a törlesztőrészletek további emelkedését szenvedte volna el, amely komoly makrogazdasági kockázatot jelentett, ez pedig végső soron a GDP-növekedés ütemét is jelentősen csökkentette volna.