Tanulmányok, előadások

A déli államok húzzák vissza Európát

2018. augusztus 9. 08:55:38
Miközben az USA gazdasága viszonylag hamar kilábalt a 2008-as válságból, Európában még mindig nem sikerült elérni a válság előtti szintet a munkanélküliség területén. Európát elsősorban a déli államok húzzák vissza, akik - az írekkel ellentétben - a mai napig nem tudtak talpra állni a rossz szerkezetű megszorítások miatt. A Növekedés.hu elemzése az okokat keresi.

2010-ben még egy kategóriában, az euróövezet perifériájára sodródott úgynevezett PIIGS-országok körében együtt szerepelt Portugália, Írország, Olaszország, Görögország és Spanyolország, az írek azonban gyorsan kiléptek ebből a körből, miközben a négy déli állam a mai napig a rossz szerkezetű válságkezelés következményeivel küzd. Hogy a válság milyen, máig ható katasztrófát okozott a déli tagországokban, azt legjobban talán a munkanélküliségi adatokból láthatjuk.

Miközben az uniós államok zömében már munkaerő-hiánnyal küzdenek, Olaszországban, Spanyolországban és Görögországban még mindig 12-20 százalék körül alakul a munkanélküliség ráta, a fiatalok esetében pedig 35-43 százalékos a mutató.

Görögországban a munkaképes korú lakosság több mint ötöde nem talál munkát, a 25 év alattiak körében pedig ez az arány meghaladja a 40 százalékot. A spanyol fiatalok helyzete sem sokkal jobb: csaknem 40 százalékuk állástalan, a teljes munkanélküliség ráta pedig 15 százalék felett alakul. Ebből a szempontból még Portugáliában a legkedvezőbb a helyzet, ahol 7-8 százalékos az állástalanok aránya.


De vajon hogyan lehetnek a mai napig ennyire rossz bőrben a déli államok, miközben Európa zöme már régen talpra állt? Erre a kérdésre keresi a választ a Növekedés.hu elemzése.

Hozzászólások

A kommenteléshez előbb kérjük lépjen be!

Belépés az oldalra

  • 1

    A déli államok két állami problémára hívják fel a figyelmet. Az egyik az, hogy az állam adósságának növelése esetén is szükség lenne a megtérülés vizsgálatára, hiszen ha a nélkül növelik az adósságot a jövő nemzedékét terhelik. Ha olyan kiadást akarnak eszközölni államadósságból, ahol nem pozitív a fiskális multiplikátor, ott azt a kiadást adóból kellene fedezni. Ezentúl pedig az ütemezettségét is igazítani kellene a megtérüléshez, továbbá ha a tervek szerint térül de a gyakorlatban mégsem azt is tisztázni kellene, hogy ezt hogyan rendezik. Tulajdonképpen ez is egy logikus adósság-fék szabály csak az államnak. Ez azért is szükséges, mert egy nemzet pénzügyi rendszerét a legnagyobb adósok főleg ha felelőtlenek veszélyeztetik leginkább. Ezentúl egy ilyen modell az állami költések hatékonyságát is fokozná (Friedmantól tudjuk, hogy az állam a legrosszabb költekező, mert a más pénzét költi másokra). Szerintem ez a jegybankhoz illő feledat. A másik kérdés amiben az írek kilógtak a sorból, hogy az intézményrendszerüket nem fejlesztették megfelelően a déliek. Sajnos erre egyelőre nincs mechanizmus, ami csak a mindenkori politikai elit lelkiismeretén múlik. Acemogluék ezt hívják kedvező körforgásnak, amelyet szükséges lenne kissé populista módon intézményesíteni. A mi rendszerváltásunk és felzárkózásunk sikertelensége is erre vezethető vissza. Erre Dani Rodrik irányította a figyelmemet.