Tanulmányok, előadások

A klímaváltozáshoz való alkalmazkodás fenntarthatósági, versenyképességi összefüggései

2019. június 4. 10:00:01
Az elemzés a klímaváltozáshoz való alkalmazkodást abból a szempontból közelíti meg, hogy a klímasemleges technológiák bevezetése, az ehhez kapcsolódó innováció és egyéb, a klímavédelmet szolgáló intézkedések miként járulhatnak hozzá Magyarország fenntartható fejlődéséhez, versenyképessége növeléséhez. Az elemzés Michael Porter ún. gyémántmodelljén keresztül rávilágít arra, hogy a kormányzat a versenyképességnek minden összetevőjét képes úgy befolyásolni, hogy azok a klímavédelmet is szolgálják. A versenyképesség és a klímavédelem összekapcsolására a kormányzat különösen nagy mozgástérrel rendelkezik a közszférában, amit az elemzés a gyémántmodell közszférára adaptált változatának, az ún. smaragdmodellnek a segítségével szemléltet.

Pulay Gyula

"Az ország nem kérdi, mivégre engedik meggyűlni a bajt, s mért nem a munkás védelmére gyámolítják a gyáripart" - írta József Attila 1937-ben "Hazám" című versében. Egy mai költő "Földünk" című versében azt kérdezhetné: "Mért nem a levegő védelmében gazdagítják a gazdaságot?" Ezt azonban már nemcsak ő kérdezné, hiszen szerte a világon sokan teszik fel a kérdést, miként lehetne a gazdasági fejlődést fenntartható pályára terelni. A fenntartható fejlődésnek az egyik legsúlyosabb kihívása Földünk klímájának felmelegedése, amelyet jelentős mértékben az üvegház hatású gázok (ÜHG) légkörben való felhalmozódása okoz. Ennek mérséklésével nemzetközi szervezetek és nemzeti kormányok évtizedek óta foglalkoznak, valamint a tudományos kutatásnak is ez az egyik fontos területe.

Az erőfeszítések nem kis eredménye, hogy ma már ismert számos olyan technológia, amelyek révén az ÜHG kibocsátás számottevően csökkenthető. Ennek alapján vázolhatta fel az Európai Bizottság 2018 novemberében nyilvánosságra hozott "Tiszta bolygót mindenkinek - Európai hosszú távú stratégiai jövőkép egy virágzó, modern, versenyképes és klímasemleges gazdaságról" címet viselő közleménye (a továbbiakban: Közlemény) azt a víziót, miszerint az ÜHG kibocsátás 2050-re az 1990. évi szint 15 százalékára csökkenthető az EU átlagában. A Közlemény azzal számol, hogy 2050-re a legnagyobb ÜHG kibocsátásért felelős energia, ipari és a közlekedési ágazatokban is részben vagy teljes egészében kiválthatóak a fosszilis energiahordozók (lásd az 1. számú ábrát).

A Közlemény bemutatja, hogy az EU hogyan tölthetne be vezető szerepet a klímasemlegesség (ÜHG kibocsátástól való mentesség) terén: a technológiai megoldásokba való befektetéssel, a polgárok szerepvállalásának elősegítésével, a kulcsfontosságú területeket - az iparpolitikát, a pénzügyeket és a kutatást - érintő intézkedések összehangolásával, valamint az igazságos átmenet érdekében méltányosság biztosításával. A Közlemény gazdasági ágazatokra lebontva elemzi a szakpolitikai kihívásokat és lehetőségeket. A Közleményben felvázolt jövőkép világosan mutatja, hogy az elkövetkezendő évtizedek technikai, technológiai fejlődésében az egyik meghatározó tendencia a klímabarát termelésre és fogyasztásra történő átállás lesz. A Közlemény kiemeli, hogy az ÜHG kibocsátás-mentessé válás gyakran a meglévő létesítmények jelentős mértékű korszerűsítésével vagy teljes körű cseréjével jár együtt, és összességében a gazdaság átalakulását eredményezi.

A klímavédelem globális kihívásának a mértéke alapján nem túlzás azt állítani, hogy három évtized múlva azok lesznek a sikeres országok, amelyek képesek lesznek ellensúlyozni a klímaváltozás negatív hatásait. Ugyanakkor a következő évtizedben azok lesznek a versenyképes nemzetgazdaságok, amelyek az ÜHG kibocsátást mérséklő technológiákat és technikákat nagy arányban fejlesztik és alkalmazzák.

A klímavédelem területén Magyarország nemzetközi kötelezettségei ismertek és adottak. A magyar Országgyűlés 2018 októberében elfogadta "A 2018-2030 közötti időszakra vonatkozó, 2050-ig tartó időszakra is kitekintést nyújtó második Nemzeti Éghajlat-változási Stratégiát" (a továbbiakban: NÉS-2). A NÉS-2 által felvázolt ún. "Dekarbonizációs jövőkép" összekapcsolja a klímavédelmet és a versenyképességet. A NÉS-2 így fogalmaz: "Magyarország a gazdasági versenyképesség és növekedés, a társadalmi jólét megteremtése és a szegénység elleni küzdelem, valamint az éghajlatvédelem szempontjait egyaránt figyelembevevő pályán fokozatosan áttér az alacsony szén-dioxid kibocsátású gazdaságra. A helyesen megválasztott klímapolitikai irányok, a megfelelően ambiciózus kibocsátás-csökkentési célok az ország versenyképességét is pozitívan befolyásolják, különösen hosszú távon." (NÉS-2. 10. oldal)

Az elemzés a NÉS-2 céljai és nemzetközi dokumentumok alapján abból indul ki, hogy a következő évtized egyik legnagyobb kihívása a klímavédelem és a versenyképesség összekapcsolása lesz minden ország számára. Magyarország számára sem csak az a feladat, hogy ÜHG kibocsátását kötelezettségvállalásának megfelelő mértékben mérsékelje, hanem az is, hogy sikeresen kapcsolódjon be a klímavédelmet szolgáló kutatási - fejlesztési - innovációs folyamatba. Nemzetközi versenyképessége ugyanis nagymértékben ettől függ majd. Az elemzés elsősorban a klímavédelem és a versenyképesség összekapcsolásnak a lehetőségét járja körbe, arra fókuszálva, hogy az államnak milyen teendői vannak a sikeres összekapcsolás érdekében.

A versenyképességnek általánosan elfogadott definíciója nincs. Az MNB versenyképességi jelentése szerint "egy nemzetgazdaság akkor versenyképes, ha a rendelkezésre álló erőforrásait optimálisan hasznosítja a lehető legmagasabb szintű, de még fenntartható jólét elérésére" (MNB 2017, 11. o.). Az elemzés is azt az álláspontot képviseli, miszerint a versenyképesség csak a fenntarthatósággal együtt értelmezhető.

A klímavédelem és a versenyképesség összehangolhatósága a versenyszférában

Gondolkodási sémaként az elemzés Michael Porter, amerikai közgazdász széles körben ismert és elfogadott versenyképességi modelljét, az ún. gyémántmodellt használja, amelyet a 2. számú ábra szemléltet. A modellválasztás legfőbb oka az, hogy Porter a versenyképesség első összetevőjeként a keresleti feltételeket jelöli meg, hangsúlyozva, hogy ha a korszerű és minőségi termékek iránt nincs megfelelő kereslet, ha a potenciális vevők nem igényesek, akkor a termelők sem fognak korszerű és minőségi termékeket előállítani, hiszen nekik a fizetőképes keresletet kell kielégíteniük. Ugyanakkor a keresletet nem szabad statikusnak tekinteni, hiszen számos lehetőség kínálkozik a vevők igényeinek a befolyásolására is. A kereslet meghatározó szerepét a versenyképesség és a klímavédelem összefüggéseinek feltárása során is szem előtt kell tartani. A klímavédelem és a versenyképesség javulása csak akkor kapcsolható össze, ha megnő a kereslet a klímasemleges technológiával előállított, illetve a klímabarát termékek, szolgáltatások iránt.

A klímavédelem és a versenyképesség összefüggése megragadható a modell további három versenyképességi összetevője esetében is. A "Tényezőfeltételek" közül azt emeljük ki, hogy az ország energia-ellátásában milyen arányt képvisel a "tiszta energia". Az energiamix meghatározása nemzetállami kompetencia, az energiatermelés szerkezetének alakítására számos eszköz áll a kormányzat rendelkezésére.

A "Kapcsolódó és támogató iparágak" összetevő fontosságát növeli az a körülmény, hogy a klímabarát technológiaváltást viszonylag rövid idő alatt kell végrehajtani. Ezért kulcskérdés az, hogy a termelés egész vertikumában létrejöjjenek a klímabarát technológiák.

A "vállalati stratégia, szervezeti felépítés, verseny" összetevő esetében látszólag kicsi az állam befolyásolási lehetősége, de a vállalatok társadalmi felelősségvállalását elő tudja mozdítani. Nem véletlen, hogy ma már minden EU tagállamnak, így Magyarországnak is van a vállalatok társadalmi felelősségvállalását ösztönző kormányzati programja. A magyar program egyik prioritása a klímavédelem.

Klímavédelem és a versenyképesség összehangolásának lehetőségei a közszférában

Az állami szerepvállalás tekintetében célszerű különbséget tenni a versenyszféra és a közszféra között. Az állam a versenyszférában a klímavédelmet elsődlegesen szabályozással, azaz jogi és pénzügyi eszközökkel tudja befolyásolni. Ezek lehetnek támogató vagy korlátozó szabályok. A közszférában az állam közvetlen és jelentős befolyást képes gyakorolni a versenyképességi modellnek mind a négy összetevőjére a klímavédelem érdekében. Ennek szemléltetésére a versenyképesség gyémántmodelljét adaptáltuk a közszférára. Az így kialakított "smaragdmodellt" a 3. számú ábra mutatja be. A kormányzat az ábra közepére került, mellékszereplőből főszereplóvé vált, hiszen a közszférában tulajdonosként, intézményfenntartóként, finanszírozóként, gazdaságszervezőként közvetlen hatást tud gyakorolni a döntésekre. Ennek hatására a modell smaragdszínűvé vált, mivel ha a kormányzat a versenyképességnek mind a négy tényezőjét klímatudatos módon befolyásolja, akkor a közszférában nagy lépéseket tesz a klímabarát termékek, szolgáltatások beszerzése, klímasemleges technológiák bevezetése, alkalmazása felé. Ezzel összhangban némileg megváltoztattuk a négy összetevő elnevezését is.

Az első összetevő a közszféra klímatudatos kereslete. Nagyrészt az állami, önkormányzati szervezetek tudatos döntésén múlik, hogy a megrendelésekben megtestesülő keresletük mennyire veszi tekintetbe a klímavédelmi szempontokat. Kézenfekvő, hogy a közszféra igényes vevő legyen, akinek a kereslete hozzájárul a versenyképesség és a klímavédelem összekapcsolásához. Erre jó példa az Európai Uniónak az épületek energiahatékonysága növelésére szolgáló irányelve, amely a tagállamokat kötelezi középületeik energia hatékony felújítására, illetve új beruházás esetében zéró energiafelhasználású középületek létrehozására.

Az állami szervek kereslete döntő részben közbeszerzési ajánlatkérések formájában jelenik meg a gazdaságban. Ezért kulcskérdés, hogy a közbeszerzések esetében kellő prioritást kap-e a klímavédelem. A közbeszerzéseknél a fenntarthatósági - köztük a klímavédelmi - szempontok érvényesítését az ún. zöld közbeszerzés teszi lehetővé. A közbeszerzésekről szóló 2015. évi CXLIII. törvény a gazdaságilag legelőnyösebb ajánlat kiválasztását írja elő az ajánlatkérők számára. Az ajánlatkérő a gazdaságilag legelőnyösebb ajánlatot kiválaszthatja a legalacsonyabb ár, a legalacsonyabb költség alapján. Az érték meghatározásánál minőségi, környezetvédelmi, szociális szempontok egyaránt figyelembe vehetőek.

A harmadik összetevőre, azaz tényezőfeltételekre (pl. energia-ellátás, munkaerő, infrastruktúra) az államnak meghatározó befolyása van. Az ÜHG kibocsátásában főszerepet játszó energiatermelő, közmű szolgáltató, hulladékgazdálkodó szervezetek jelentős arányban állami vagy önkormányzati tulajdonban vannak. Következésképpen fejlesztési döntéseikre az államnak közvetlen hatása van. Az infrastruktúra esetében a közlekedési infrastruktúra fejlesztési iránya érdemel kiemelést. Egyfelől az, hogy a vasúti szállítás részarányát sikerül-e növelni, másfelől pedig az, hogy a közúti beruházások során milyen mértékben veszik figyelembe a klímavédelem szempontjait.

A negyedik összetevő nevét "fenntarthatóság központú tulajdonosi joggyakorlás és vállalati stratégia" elnevezésre változtattuk, mivel a közszférában jellemző a természetes monopólium. Ilyenkor pedig nem a verseny, hanem a tulajdonosi joggyakorlás a meghatározó koordinációs mechanizmus, amit a közszférában nem a profitmaximalizálás, hanem fenntarthatóság érdekében kell gyakorolni. A tulajdonosi joggyakorló kötelezővé tudja tenni minden köztulajdonú gazdasági társaság számára olyan vállalati stratégiák és társadalmi felelősségvállalási programok kidolgozását, amelyeknek az egyik prioritása a klímavédelem. A vállalati stratégiák megvalósítása érdekében kidolgozott cselekvési programokban pedig meg tudja jeleníttetni a klímavédelmet szolgáló innovációt és technológiaváltást.

Magyarországon 2010. óta az állam gazdasági szerepvállalása lényegesen megnőtt. Az energiaszektorban és a közszolgáltatások területén meghatározó súlya van az állami tulajdonú szervezeteknek. Ennek következtében az állam több területen megrendelői, szolgáltató és finanszírozó szerepbe került, ami egyedülálló lehetőséget teremtett a klímavédelmi és a versenyképességi szempontok közvetlen összehangolására, a szinergia érvényesítésére.

Klímavédelem és a szegénység elleni küzdelem összekapcsolásának lehetőségei

A NÉS-2 kiemeli a klímavédelem és a szegénység elleni küzdelem közötti szinergia lehetőségét is. Ennek több konkrét lehetőségére az elemzés felhívja a figyelmet. Magyarországon az állam támogatja magánszemélyek klímavédelmi célú beruházásait, elsősorban a lakóépületek energetikai korszerűsítését és a háztartási gépek cseréjét. A vissza nem térítendő támogatások önerőt, a visszatérítendő támogatások hitelképességet követelnek meg feltételként a magánszemélyektől. Ezek belépési küszöböt testesítenek meg, következésképpen nem teszik mindenki számára elérhetővé a támogatásokat. Ez komoly akadály az ÜHG kibocsátás mérséklése szempontjából is, mivel az önerővel nem rendelkező és ezért nem hitelképes, alacsonyabb jövedelmű emberek gyakran energiapazarló lakóépületekben laknak, és elavult, nagy energiafogyasztású háztartási gépeket használnak. Célszerű lenne őket is bevonni a háztartási géppark korszerűsítésébe. Például a háztartási gépek cseréjénél meg lehetne teremteni annak a lehetőségét, hogy a támogatással lecserélt, de egyébként még használható kevésbé energiaigényes gépek rászorulóknak történő eljuttatására (szociális szervezetek bevonásával), ha ők leadják a leginkább energiafaló készülékeiket.

Az alacsony jövedelemmel rendelkezők esetében gyakori, hogy háztartási hulladékokkal is fűtenek, amelynek során veszélyes légszennyező anyagok jutnak a levegőbe. A hulladékok elégetésének visszaszorítása - a szankcionálás mellett - ösztönző eszközökkel is történhet. Például meg lehetne szervezni az összegyűjtött hulladékok tűzifa-utalványra, gáz- vagy villanyszámla jóváírására történő cseréjét, ami egyszerre szolgálná hulladékok újrahasznosítását és a levegő védelmét.

Az elektromos gépjárművek vásárlását ösztönző jelenlegi állami támogatás (a gépjármű bruttó eladási árának a 21%-a, de legfeljebb 1,5 millió Ft) az elektromos autózás elterjedését segíti, azonban - figyelembe véve az új elektromos gépjárművek jelenlegi árait - nem nyújt megoldást a legszennyezőbb autóknak a cseréjére, amelyeket elsősorban az alacsonyabb jövedelműek használnak. A dízelmotoros autókba 2004 óta kötelező katalizátort szerelni, ezzel is védve környezetünket. A 2004 előtti személygépkocsik azok, amelyek leginkább szennyezik élővilágunkat a kipufogógázzal történő károsanyag-kibocsátásuk miatt. E személygépkocsik cseréje a legsürgetőbb annak érdekében, hogy minél kevesebb környezetszennyező anyag kerüljön a levegőbe, amelyhez célszerű lenne az államnak megfelelő ösztönzőket kialakítania.

...

Pulay Gyula az Állami Számvevőszék felügyeleti vezetője

...

Hivatkozott szakirodalom:

1. Porter, Michael. E. (1990): The Competitive Advantage of Nations. The Free Press, New York.

2. Magyar Nemzeti Bank (2017): Versenyképességi Jelentés 2017. (https://www.mnb.hu/letoltes/versenyke-pesse-gi-jelente-s-hun-digita-lis.pdf (letöltve: 2019.03.01.)

3. Európai Bizottság (2018): Tiszta bolygót mindenkinek Európai hosszú távú stratégiai jövőkép egy virágzó, modern, versenyképes és klímasemleges gazdaságról http://ec.europa.eu/transparency/regdoc/rep/1/2018/HU/COM-2018-773-F1-HU-MAIN-PART-1.PDF (letöltve: 2019.01.25.)


Hozzászólások

A kommenteléshez előbb kérjük lépjen be!

Belépés az oldalra