Tanulmányok, előadások

A második és harmadik nyugdíjpillér szerepe a magyar nyugdíjrendszerben

2017. augusztus 21. 11:16:26
A nyugdíjrendszerek fenntarthatóságának kérdésköre egész Európában aktuális, s szinte mindenütt napirenden van az állami nyugdíjpillért kiegészítő munkáltatói és egyéni kiegészítő megoldások szerepének növelése. A tanulmány a magyar nyugdíjrendszer rövid bemutatását követően a rendelkezésre álló legfrissebb adatok alapján elemzi a nyugdíjcélú megtakarítások historikus alakulását, szerepét és helyzetét. Bár Magyarországon is létezik mindhárom pillér, a magyar nyugdíjrendszer az adatok alapján még mindig túlzottan az első pillérre támaszkodik (amelynek fenntarthatóságával kapcsolatban vannak kockázatok). A rendelkezésre álló nyugdíj-előtakarékossági konstrukciók pedig csak részben képesek betölteni azt a szerepet, hogy tömegesen, érdemi és rendszeres nyugdíj-kiegészítést nyújtsanak a leendő nyugdíjasoknak. Az önkéntes pillérek súlyának tudatos növelése és a járadékkonstrukciók ösztönzése az időskori anyagi biztonság érdemi javulását eredményezheti. (Pénzügyi Szemle 2017/2.)

Pandurics Anett - Szalai Péter

A modern életmód terjedésével együtt jár a társadalmi szolidaritás növekedése (benne az állami nyugdíjrendszerek terjedése), a nők iskolázottságának növekedése és a termékenységi ráta csökkenése, valamint a növekvő várható élettartam. Mindez azzal jár, hogy a felosztó-kirovó elven működő állami nyugdíjrendszerek számára a legnagyobb kihívások egyikét a fenntarthatóság jelenti. Ez a helyzet megnöveli a tőkegyűjtő jellegű kiegészítő nyugdíjrendszerek jelentőségét. Ha a nyugdíjcélú kiadásokat vizsgáljuk meg, akkor az látható, hogy egyrészt fenntarthatósági kockázatot jelent az állami kiadások nagysága (a kiadásokat finanszírozó járulékokat/adókat be kell szedni változékony gazdasági és romló demográfiai viszonyok mellett is), másrészt jelentős időskori függőséget jelent a nyugdíjkiadásokon belüli magas állami részarány.

Bár a felhalmozható vagyon erősen függ az elérhető jövedelmektől (illetve ennek okaként az egy főre jutó GDP-től), az OECD adataiból mégis az szűrhető le, hogy azok az országok, amelyek csak egyéni nyugdíjtervekkel rendelkeznek (idetartozik Csehország, Lengyelország és Magyarország is), általában kevésbé képesek a gazdaságuk mértékében is értékelhető méretű nyugdíjvagyon felhalmozására. Ezek közt az OECD-országok közt jobbára volt szocialista országokat találunk - itt a rendszerváltások óta eltelt idő nem bizonyult elegendőnek ahhoz, hogy ezek az országok olyan szabályozást, illetve jól működő piacokat hozzanak létre, amelyek szereplői a saját dolgozóik számára rendszerszerűen munkahelyi nyugdíjígéreteket tudjanak tenni (OECD, 2014, - F3 és F6 táblázatok).

Érdemes azonban azt is megfontolni, hogy Magyarországon a vállalati stabilitás a nagyvállalati körben elég magas, a képzett munkaerő iránti kereslet pedig növekvő, így előtérbe kerülhetnek azok az eszközök, amelyek a képzett munkaerő megtartását szolgálják - ezt a célt pedig Nyugat-Európában, illetve az angolszász országokban egyéb eszközök mellett a vállalati nyugdíjprogramok szolgálják. Az egyéni nyugdíjprogramokkal összevetve azt is célszerű tekintetbe venni, hogy a vállalati nyugdíjprogramok költségterhelése általában alacsonyabb, mint az egyénieké, ami jobban szolgálja a tőkegyűjtési célt is. Mindezek arra engednek következtetni, hogy a munkahelyi (II.) nyugdíjpillérrel az egyéni előgondoskodásnál (III. pillér) eredményesebben lehet képes csökkenteni az állami nyugdíjrendszerre háruló nyomást, és csökkenteni az időskori szegénység kockázatát.

Az implicit nyugdíjadósság számai jelenleg még nem részei a nemzetközi statisztikai rendszernek, 2017-től azonban ez a helyzet változik. Berki et al. (2016) tanulmánya a közelmúlt nyugdíjat érintő intézkedéseinek hatását elemezve azt állapította meg, hogy a vizsgált intézkedések hatása következtében bár az implicit nyugdíjadósság (ADL) a 2010-es GDP arányában 252 százalékról 258 százalékra emelkedik, az előretekintő szemléletű kötelezettségalakulás (OSNL) az intézkedések következtében GDP-arányosan 203 százalékáról 153 százalékra csökken. Tanulmányunkban felhívjuk a figyelmet az előretekintő szemlelet diszkontkamatláb-érzékenységére, ennek kapcsán érdemesnek tartjuk kiemelni, hogy a múltbeli időszakban kialakult 3 százalékos reálkamatláb (diszkonttényező) használata helyett az óvatosabb 2 százalék alkalmazása az OSNL-t 559 százalékra módosítja, ami többszörösen írhatja felül a vizsgált nyugdíjintézkedések hatását. Felhívjuk a figyelmet továbbá arra is, hogy a tanulmányban használt időskorú függési ráta vonatkozásában a tanulmány lényegesen kedvezőbb adatokat használ, mint a Népességtudományi Kutatóintézet 2015-ös népesség-előreszámításai bármelyik szcenáriója. Mindezek alapján úgy véljük, hogy az előretekintő szemléletű nyugdíj-kötelezettség a tanulmányban közöltnél nagyságrendekkel nagyobb is lehet, ami az állami nyugdíjrendszer fenntarthatóságára vonatkozóan jelentős bizonytalanságokat és kockázatot hordoz.

Mindezek felértékelik az államtól független megtakarításokat. A nyugat-európai országokban jellemző intézményes nyugdíjmegtakarítási formák számbavétele után megvizsgáltuk a magyar nyugdíj-előtakarékossági formákat. Ennek kapcsán megállapítottuk, hogy a NYESZ-R meglehetősen alacsony darabszámmal rendelkezik, mind az alaptermék (értékpapírszámla) ismerete, mind pedig az adó-visszatérítések alapján becsülhető évi 400-500 ezer forintos megtakarítás inkább a felsőközéposztály termékeként valószínűsíti ezt a konstrukciót.

A 2014-től élő nyugdíjbiztosítás kapcsán pozitív indulást látunk, hiszen szűk két év alatt több mint 100 000 szerződés született. A piaci potenciál ennek többszöröse, ez a konstrukció az eredeti célnak megfelelően a NYESZ-R-nél szélesebb rétegeket képes elérni a biztosítók jelentős értékesítési kapacitásának/erejének köszönhetően. A nyugdíjbiztosítások átlagosan - a jelenlegi átlagnyugdíjhoz képest - járadéktartamtól függően érdemi, mintegy 10-30 százalékos nyugdíj-kiegészítést nyújthatnak.

Az önkéntes nyugdíjpénztár kapcsán láttuk, hogy 2015-ben a szerződések 70 százalékán, mintegy 800 000 szerződésen nem vettek igény adókedvezményt. Ezen szerződések esetében mintegy 130 év volna szükséges ahhoz, hogy az átlagos nyugdíjbiztosítási díjakkal húsz év tartam mellett elérhető, értékelhető mértékű nyugdíj-kiegészítésekről lehessen beszélni. Mindez nyilvánvalóan irreális és komoly edukációs problémákat jelez, a termék elterjedtsége azonban a valós nyugdíjmegoldás társadalmi lehetőségét tekintve is hamis képzetet kelt. Az önkéntes nyugdíjpénztár valós használata szerint ma inkább szociális öngondoskodási termék (alacsony díjak és könnyű hozzáférés), mint az állami nyugdíjak rendszeres és érdemi kiegészítésére szolgáló megoldás.

A nyugdíjcélt nem fedő szociális pozícionáltság és az edukáció alacsony szintje csökkenti a keresletet a megfelelő nyugdíjmegoldások iránt, ami további probléma. Az edukációhiányra, tájékoztatási problémákra adott szabályozási válasz, a jutalékkorlát eltörlése az értékesítés növekedésével várhatóan a félreértékesítés (misselling) megjelenését, ez pedig ügyfélpanaszok növekedését is magával hozza. A szankcionálhatóság azonban a pénztárakban a tulajdonosi tőke hiánya miatt komoly nehézségekbe ütközhet. Ilyen például az a morális probléma, hogy a nyugdíjpénztárt sújtó pénzbüntetést azok a tagok is megfizetik, akiket például a nem megfelelő értékesítés (misselling) révén kár ért. Jelenleg azonban az önkéntes nyugdíjpénztár a II. pillér - a vállalati nyugdíj - egyetlen, legalább részben a munkáltatókhoz kapcsolódó, ismert és elfogadott terméke. Látható azonban, hogy az újdonság elmúltával ez a forma egyre kevésbé vonzó a munkáltatók számára, illetve a munkáltatói szerepvállalás nagyságát jelentősen befolyásolják a gazdasági ciklusok is. Az egy főre jutó munkáltatói hozzájárulás trendszerű csökkenése ezen tényezők következménye.

A foglalkoztatói nyugdíjat jelenleg egy ki nem használt lehetőségnek tekintjük, amely alapot adhat a II. - vállalati - nyugdíjpillér újraépítésére, akár a két létező konstrukció harmonizálásával. Azt, hogy a jelenlegi pénztári szabályozói környezet korrekciójára szükség van, a nemzetközi tapasztalatok is alátámasztják: ezek alapján úgy tűnik, hogy ott, ahol az I. és a II. pillér is jól működik, magasabbak a GDP-arányos nyugdíjvagyonok.

A nyugdíjvagyonok gyarapodása (ebbe mind a II., mind a III. nyugdíjpillérben felhalmozott megtakarításokat beleértve) kinyithatja a lehetőséget az állami nyugdíjak keresetarányos degressziója és a járulékok csökkentése felé. Az utóbbi a gazdaság versenyképességének javítása, az előbbi pedig az implicit nyugdíjadósság és a ma inkább alulbecsültnek tűnő jövőbeli nyugdíjkötelezettségek csökkentése irányába is megfelelő lépés volna.

...

Pandurics Anett a Posta Biztosító vezérigazgatója, Szalai Péter a PEND Consulting Kft. ügyvezetője

...

A teljes tanulmány itt olvasható, a Pénzügyi Szemle legújabb száma itt érhető el.

Hozzászólások

A kommenteléshez előbb kérjük lépjen be!

Belépés az oldalra