Tanulmányok, előadások

A munkaerőköltség csökkentésének hatása a sérülékeny csoportba tartozók foglalkoztatására

2019. május 13. 14:46:57
Magyarország 2013-ban a Munkahelyvédelmi Akcióterv keretében célzott kedvezményeket vezetett be a szociális hozzájárulási adóban fiatal, idős, alacsonyan képzett és egyéb, a munkapiachoz lazábban kötődő csoportok számára. Ebben a tanulmányban a szerző adminisztratív adatforrásokat felhasználva, a különbségek különbsége módszer segítségével becsli meg az adókedvezmények foglalkoztatási hatását. Az eredmények arra utalnak, hogy célzott adókedvezményekkel költséghatékonyan lehet elősegíteni a munkapiacon hátrányos helyzetben lévő csoportok foglalkoztatását. (Pénzügyi Szemle 2019/1.)


Svraka András

A jelen tanulmányban egy 2013-ban Magyarországon bevezetett Munkahelyvédelmi Akcióterv - célzott adóösztönző rendszer - foglalkoztatottsági hatásait vizsgáltam. A program csökkentette bizonyos, alacsony munkaerőpiaci részvételi aránnyal bíró csoportok (így a fiatalok, az idősek, az alacsonyan képzettek és a tartósan munkanélküliek) után a munkáltatók által fizetendő szociális hozzájárulási adó mértékét. Kvázi-kísérleti módszert alkalmaztam, kihasználva a Munkahelyvédelmi Akcióterv jogosultsági kritériumainak diszkontinuitásokat, egy a különbségek különbségét becslő függvény segítségével, közigazgatási mikroadatokból azonosítva az adócsökkentés hatásait.

A becslések szerint a programnak robusztus, statisztikailag és gazdaságilag egyaránt szignifikáns hatása van. A munkáltatók már a Munkahelyvédelmi Akcióterv bevezetésének első évében ahhoz igazították munkaerő-keresletüket, és 2015-ig (vagyis három év eltelte után) a program szignifikánsan pozitív hatást gyakorolt a foglalkoztatottságra. A program szignifikánsan hozzájárult a magasabb foglalkoztatottsági ráták kialakulásához a fiatal, és az alacsonyan képzett munkavállalók célcsoportjában, de csak marginális foglalkoztatottságnövelési hatása mutatható ki az idősebb munkavállalók körében. A fiatal munkavállalók körében a foglalkoztatottsági ráta 2,6 százalékponttal nőtt, az alacsonyan képzettek között 2,2 százalékponttal, míg az idősebb korú munkavállalók esetén a növekedés 0,8 százalékpont. Az idősebb munkavállalók körében mért foglalkoztatottságiráta-növekedést főként a nők nagyobb arányú alkalmazása ösztönözte. A többi csoport esetében a nemek közti ilyen különbség nem volt tapasztalható. Találtam némi bizonyítékot a munkavállalók körében tapasztalható mozgásra is, amennyiben a munkáltatók a Munkahelyvédelmi Akciótervben részvételre jogosult munkavállalókat hasonló, de a részvételre nem jogosult munkaerővel helyettesítettek. Ugyanakkor ezen hatás erőssége nem volt jelentős, a nettó foglalkoztatottsági hasznot kevesebb, mint 3000 fővel csökkentette az alacsonyan képzettek körében.

Összességében a Munkahelyvédelmi Akcióterv nettó foglalkoztatottsági haszna 50 000 fő körüli, ami az összmunkaerő 1,2 százaléka. A magasabb foglalkoztatottsági ráta az adók és a társadalombiztosítási hozzájárulások növekedését is eredményezte. Az önfinanszírozási arányszámok (vagyis az újonnan felvett munkavállalók után befolyt többletbevételnek és a program teljes kincstári költségének hányadosa) az alacsonyan képzettek között elérte a 70 százalékot, a fiatal munkavállalók körében a 40 százalékot, míg az idősebb munkavállalóknál 14 százalék volt.

 

A munkaerőköltség csökkentésének hatása a sérülékeny csoportba tartozók foglalkoztatására

 

A tartósan munkanélküliek esetében a Munkahelyvédelmi Akcióterv által nyújtott adókedvezmény körülbelül 0,7 százalékponttal növelte meg a munkanélküliségből való kilépési arányokat. Ez jelentős emelkedés, azonban az alacsony igénybevételi aránynak és a kicsi célcsoportoknak köszönhetően ez a foglalkoztatottságot legfeljebb 3500 fővel növelte. A Munkahelyvédelmi Akcióterv csökkentette a gyermekgondozási szabadságról a munka világába visszatérők után a munkáltató által fizetendő szociális hozzájárulási adó összegét is, azonban a rendelkezésemre álló adatok korlátozottsága miatt a program hatását ebben a célcsoportban nem tudtam vizsgálni.

A munkáltatók és a munkavállalók azonban nem csak a foglalkoztatottsági hatásokon keresztül tudnak reagálni a Munkahelyvédelmi Akciótervre. A (legális) foglalkoztatásban megfigyelhető, becsült növekedés egy része is annak tulajdonítható, hogy a program hatására a munkáltatók bejelentették a korábban feketén alkalmazott munkavállalókat. A jelen vizsgálat során felhasznált közigazgatási adatforrások csak a bejelentett munkavégzést foglalják magukban, ráadásul a magyarországi feketemunkára vonatkozó friss adatok hiányában ezt a kérdést nehéz megítélni. A munkaerő-felmérés során rögzített, a saját bevalláson alapuló foglalkoztatásra vonatkozó adatok (1. ábra) jelentős növekedése ugyanakkor azt sugallja, hogy a program ezen fehérítő hatása mérsékelt volt.

A jelen vizsgálat egy lehetséges kiterjesztése lehetne a bérekre vagy a munkáltatói teljesítményre (például forgalomra), vagy a munkáltatói profitra gyakorolt hatások kutatása. Saez, Schoefer és Seim (2017) kimutatták, hogy a Munkahelyvédelmi Akciótervhez hasonló, a fiatal munkavállalókat célzó svéd adóösztönző rendszer ugyan növelte a célcsoportban a foglalkoztatottságot, de közvetlen hatással nem volt a fiatal munkavállalóknak fizetett bérekre [ahogy ezt korábban ezen reform kapcsán Egebark és Kaunitz (2017) kimutatták]. Mindazonáltal az adóreformot megelőzően a nagyobb arányban fiatalokat foglalkoztató cégek növelni tudták a nyereségüket, értékesítéseik volumenét és minden munkavállalójuk bérét. Ez azt sugallja, hogy a cégszintű bérmerevség (és talán méltányossági aggodalmak) korlátozzák az adócsökkentések hatásának a bérekben való megjelenését. A magasra becsült munkaerő-keresleti rugalmasság (körülbelül a 25 év alattiak és az alacsonyan képzettek esetén, míg az 55 év feletti célcsoportban) azt sugallja, hogy bár az összesített bérhatások alacsonyak lehetnek, de ezen kiigazítások vizsgálatra érdemesek a jelen dolgozat kiterjesztéseként.

A jelen tanulmány eredményei azt mutatják, hogy a Munkahelyvédelmi Akcióterv célzott adócsökkentései sikeresen járultak hozzá a munkaerőpiac feléledéséhez Magyarországon, úgy, hogy ennek kincstári költségei viszonylag alacsonyak voltak. Ugyanakkor a program néhány ponton finomításra szorul, főként azon célcsoportok esetén, ahol a munkaerő-kereslet rugalmassága magasabb.

Egy másik érdekes megállapítás a tartósan munkanélküliek és a gyermekgondozási szabadságról visszatérők esetén az alacsony igénybevételi arány. Ennek magyarázata lehet, hogy az igénybevétel mind a munkáltató, mind az álláskereső/munkavállaló része összetett adminisztrációs feladatot jelent. A három nagyobb célcsoportban (24 év alattiak, 55 év felettiek, alacsonyan képzettek) az igénybevételi arány magasabb, a munkáltatók az adókedvezményt könnyen tudják érvényesíteni havi adóbevallásaikban, minden további igazolás szükségessége nélkül, hiszen a jogosultság pusztán a rendelkezésre álló adatokból ellenőrizhető. Saját eredményeim alapján a Munkahelyvédelmi Akcióterv alapvetően növelte a munkanélküliségből való kilépés esélyét, ezért a programban való részvétel ösztönzése lehet a tartósan munkanélküliek esetében a segítségnyújtás leginkább költséghatékony módja. Ez megvalósítható akár jobb információ-átadással a Munkahelyvédelmi Akciótervről a munkáltatók felé vagy a program adminisztrációs terheinek enyhítésével ezen célcsoport kapcsán.

...

Svraka András a Pénzügyminisztérium vezető kutatója

...

A teljes tanulmány itt olvasható, a Pénzügyi Szemle legújabb száma itt érhető el.


Hozzászólások

A kommenteléshez előbb kérjük lépjen be!

Belépés az oldalra