Tanulmányok, előadások

A társadalmi-gazdasági környezet változásának hatása a pénzügyi kultúrára

2017. szeptember 12. 08:03:01
2010 és 2015 között alapvető változások jellemezték Magyarország és a magyar lakosság gazdasági-pénzügyi helyzetét. Jelen tanulmány arra a kérdésre keresi a választ, hogy miképpen hatott ez a lakosság pénzügyi kultúrájára. A kutatás adatbázisát az OECD 2010-ben és 2015-ben végzett hazai pénzügyi kultúra felmérése képezte. A szerzők a két felmérés azonos kérdéseire adott válaszok közötti eltéréseket vizsgálták regresszióelemzés és varianciaelemzés segítségével. (Pénzügyi Szemle 2017/2.)


Zsótér Boglárka - Németh Erzsébet - Luksander Alexandra

Tanulmányunkban összehasonlítottuk a 2010-ben és 2015-ben Magyarországon felvett pénzügyi kultúra adatbázisait a releváns, mindkét felmérésben megtalálható változók mentén. Mivel voltak a kutatásban olyan változók, amelyek a két adatfelvételi időpont valamelyikében nem szerepeltek, azokat kihagytuk jelen tanulmányunkból. Bizonyos kérdések esetében pedig csökkentettük a változók számát (például termékismeret, termékbirtoklás, termékhasználat, pénzügyi tudás), mivel a két listát - 2010 és 2015 - így tudtuk megfeleltetni egymásnak. Ezekkel a korlátokkal együtt is jelentős és hasznos eredményeket kaptunk.

A longitudinális kutatásunk legfőbb értéke, hogy két olyan korszakot hasonlítottunk össze, amelyben a lakosság pénzügyi-gazdasági helyzete jelentősen különbözött, ami szignifikáns változásokat indukált a pénzügyi tudatosság, viselkedés és attitűdök szempontjából.

A gazdasági világválság előtt a magyar lakosságra (és a nemzetgazdaság többi szereplőjére, valamint magára az államra) jellemző volt, hogy a "nem létező pénzt" is elköltötték, azaz hitelből fogyasztottak, ráadásul a hitelezés nagy része olyan külföldi valutában, svájci frankban történt, amelyben Magyarország csupán elenyésző mértékű kereskedést folytat. Így a svájci frank hirtelen, nagymértékű erősödése a nemzeti valutához képest, súlyos hitelválsághoz vezetett mind makro-, mind mikroszinten. Magyarországot a pénzügyi és a reálgazdasági sokk sokkal erőteljesebben érintette, mint azt várni lehetett. A nemzetközi válság kitörése a legrosszabbkor következett be Magyarország szempontjából, mert rossz külső feltételeket teremtett a fenntartható felzárkózási pályára való visszatéréshez (Neményi, 2009). Mindez a nadrágszíj összehúzását eredményezte, megszorítások következtek. Magas volt az eladósodottság mértéke, magas volt a munkanélküliség, visszaesett a fogyasztás, és a reálbérek is csökkentek. Az infláció 2011-ig 5 százalék körüli volt, majd 2012-től indult csak csökkenésnek. Ebben a gazdasági-társadalmi környezetben született a 2010-es felmérés (lásd 2. táblázat).

A felmérés következő szakasza 2015-ben, egy jelentősen eltérő környezetben valósult meg. A GDP-növekedés 2014-től felélénkült. Csökkent a munkanélküliség, eltűnt az infláció, megtörtént az adósságkonszolidáció, és nem utolsó sorban emelkedett a reálbér, így az emberek elkezdtek költeni, nőtt a korábban visszafogott fogyasztás. Mindez 2015-ben majdnem 1 százalékponttal emelte a fogyasztási pályát (Országjelentés, 2015). Néhány kiemelt mutatót tartalmaz a 2. táblázat.

 

 

A pénzügyi magatartás tekintetében elmondható, hogy azoknak az aránya, akik másokra bízzák pénzügyi döntéseiket, szignifikánsan csökkent. Ez összefügghet azzal, hogy az úgynevezett devizahitelekkel sokan megégették magukat, ami a társadalmi szintű kommunikációnak is állandó témája volt. Mindez jelentősen csökkentette a bankok és az általuk foglalkoztatott "tanácsadókba" vetett lakossági bizalmat. 2010 és 2015 között szignifikánsan csökkent a pénzügyi problémákkal küzdők aránya. Eredményeink azt mutatják, hogy nem csak kevesebben küzdenek 2015-ben pénzügyi problémákkal, de e problémák megoldási stratégiái is jelentősen átstrukturálódtak. 2010-ben a legjellemzőbb válasz a pénzügyi nehézségekre az volt, hogy a válaszadók csökkentették kiadásaikat, kevesebbet költöttek és lemondtak egyes dolgokról. Ez a megoldás 2015-ben is a legjellemzőbb, de látható, hogy arányaiban már kevesebben választották ezt, és szignifikánsan nőtt a túlórázás és pluszmunka vállalása, a számlák késve fizetése vagy fizetések elmulasztása, valamint a vagyontárgyak eladása. Jelentősen csökkent ugyanakkor a hitelek és kölcsönök felvétele, amely azt jelenti, az emberek bizalmatlansága nőtt a pénzügyi intézetekkel szemben. Az, hogy inkább késve fizetnek számlát, azt jelenti, hogy a szolgáltatóktól kevésbé félnek, mint a bankoktól. 2015-re lazulás figyelhető meg a pénzügyek kezelésében, így csökkent a háztartási költségvetést készítők száma, ezen belül is a nők körében csökkent szignifikáns mértékben ez az arány. 2015-ben emellett kevesebb válaszadó rendelkezett megtakarítással, mint 2010-ben. Mindkét időpontban a lakossági folyószámlán történő pénzgyűjtés volt a legjellemzőbb megtakarítási forma. A termékismeret 2010-ben szignifikánsan alacsonyabb volt, mint 2015-ben.

A pénzügyi tudást illetően a romlás figyelhető meg a két adatfelvétel között. Különösen figyelmeztető, a kamatos kamat értelmezésének nehézsége, itt figyelhető meg a legnagyobb negatív változás. Az okok feltárását és a megoldást oktatásért felelősöknek kell kimunkálnia.

A pénzügyi attitűdök tekintetében megállapíthatjuk, hogy a 2015-ös adatbázisban az állítások átlagértékei bár kis mértékben, de szignifikánsan eltolódtak a pénzügyileg kevésbé tudatos szemléletmód irányába.

A magyar lakosság 2015-ben jelentősen kevesebb pénzügyi problémával küzdött, ami befolyásolta a pénzügyekkel kapcsolatos viselkedését és attitűdjeit. A bankokban kevésbé bízik, és másokra is kevésbé bízza már pénz- ügyeit, ezek az elmúlt évek tapasztalataira vezethetők vissza. A kevesebb megtakarítás és a Carpe Diem szemlélet erősödése mögött a válság utáni felszabadulás és hiánypótlás, valamint a korábbi megszorítások miatti elhalasztott fogyasztás realizálása áll. Fontos különbséget tenni ugyanakkor a 2015-re és a 2008 előtt jellemző pénzügyi magatartás között. Míg 2008 előtt a lakosság jellemzően (deviza) hitelből fogyasztott, addig a 2015-ben a megszerzett jövedelemből költ többet és felszabadultabban. Fel kell hívni ugyanakkor a figyelmet, hogy a pénzügyi tudatosság hanyatlása, mint például a hosszú távú pénzügyi célok, a megtakarítások és a költségvetés-készítési hajlandóság csökkenése, a hitelfelvételtől való indokolatlan tartózkodás, a termékismeret és használat, valamint a kalkulációs képességek romlása, hosszabb távon problémát jelenthetnek mind egyéni, mind makroszinten, különös tekintettel a versenyképességre. Az OECD-kutatások arra hívják fel a figyelmet, hogy a pénzügyi tudatosság lakossági szintű erősödéséhez a hosszabbtávú gazdasági és társadalom-lélektani "konszolidáció" szükséges, azonban nem elégséges feltétel. Ahhoz, hogy az emberek merjenek és tudjanak megfontolt pénzügyi döntéseket hozni, a pénzügyi kultúra társadalmi szintű összehangolt fejlesztése elengedhetetlen.

...

Zsótér Boglárka a Budapesti Corvinus Egyetem egyetemi tanársegéde, Németh Erzsébet a Budapesti Metropolitan Egyetem egyetemi tanára, Luksander Alexandra az Állami Számvevőszék számvevő főtanácsosa

...

A teljes tanulmány itt olvasható, a Pénzügyi Szemle legújabb száma itt érhető el.

Hozzászólások

A kommenteléshez előbb kérjük lépjen be!

Belépés az oldalra