Tanulmányok, előadások

Christine Lagarde a világgazdaság kihívásairól, az emberiséget fenyegető kockázatokról

2018. május 29. 13:06:02
A világgazdaság most még kirobbanó formát mutat, gyülekeznek azonban a fellegek, melyek aggodalomra adhatnak okot - hangsúlyozta a Christine Lagarde, az IMF vezetője. A technológiai forradalom kihívásaival, a növekvő jövedelmi egyenlőtlenségekkel, a klímaváltozással csakis együtt, közös erővel lehet megbirkózni. Az emberiség most nem ér rá kereskedelmi háborúzni.


A világgazdaság jelenlegi állapotára vonatkozóan jó és rossz hírekkel is szolgálhatok - kezdte helyzetértékelését Christine Lagarde, a Nemzetközi Valutaalap (IMF) igazgatója a Szentpétervári Nemzetközi Gazdasági Fórumon. Pozitívum, hogy a globális reálgazdasági növekedés a tavalyi 3,8 százalék után idén és jövőre is erőteljes maradhat, a bővülést pedig nem csupán egy-egy régió, hanem szinte kivétel nélkül minden gazdasági blokk fűti.

Ami ugyanakkor aggodalomra ad okot - mindig van mitől tartani, ez nem újdonság -, az a rekord magasságokat elérő globális adósságállomány, az államok és a magánszektor együtt globálisan mintegy 164 ezermilliárd dollárral tartozik, ami a GDP 225 százaléka. Emellett a pénzügyi piacok volatilitása emelkedett az elmúlt hónapokban, ami különösen aggasztó egyes feltörekvő piacokon. Harmadrészt pedig a protekcionista hangok erősödésével veszély leselkedik az elmúlt évtizedes globalizációs vívmányokra, például a globális szabad kereskedelemre.

Christine Lagarde a jövőre tekintve hangsúlyozta, hogy az emberiségnek a hosszabb távú jövőben négy fontos kihívással kell megbirkóznia, olyanokkal, melyek külön-külön és együtt is rombolják az intézményekbe és a multilaterális együttműködésekbe vetett bizalmat. Az első kihívás a most már tíz éve kirobbant pénzügyi és gazdasági válság által okozott, és elsősorban a fiatal generációk által megszenvedett károk kijavítása.

A második a globalizáció gyümölcseinek nem megfelelő elosztása. A jövedelmi egyenlőtlenségek egyre élesebb vitát váltanak ki világszerte, és bár a globalizáció minden jövedelmi osztály számára pozitív jelenség, a legfőbb haszonélvezői a leggazdagabbak voltak.

A harmadik kihívás a technológiai forradalomhoz köthető. Az IMF kutatása rámutat, hogy bár az automatizáció - azaz a robotok térnyerése - valóban javít a termelékenységen és ezáltal hozzájárul a gyorsabb gazdasági növekedéshez, negatív hatásként azonban tovább növeli a jövedelmi egyenlőtlenségeket. Emellett a technológiai fejlődés természetes velejárójaként olyan szinten megerősödnek és olyan mennyiségű információ birtokába jutnak a szektor vezető vállalatai, ami már aggodalomra adhat okot.

A negyedik kihívás a globális klímaváltozáshoz köthető, mellyel kapcsolatban a jelenlegi tendenciák alapján kijelenthető, hogy a tényadatok elmaradnak a nemzetközi egyezményekben lefektetett vállalásoktól.

A közelmúlt hírei, melyek kereskedelmi háborúról, a globalizációs folyamatok lassításáról és akadályozásáról szóltak, aggodalomra adhatnak okot. Christine Lagarde szerint ugyanis a fenti problémákkal egy-egy ország képtelen megküzdeni, előrelépés csakis együtt, közös célokat követve lehetséges.


Az eredeti elemzés itt érhető el.

 

Hozzászólások

A kommenteléshez előbb kérjük lépjen be!

Belépés az oldalra

  • 1

    A 2008-as pénzügyi válságból nem megfelelően lépett ki a világ, amiből a gyümölcsök elosztásának problémája és a fiatalok lemaradása is következik. Ray Dalio adott egy sematikus megoldást a pénzügyi válságokból való kilábalásra az alábbiak szerint: - az adós csökkentse kiadásait, a hitelező mérsékelje az adós terheit, az állam az adóterhelést tolja el a szegényektől a gazdagok felé, illetve a jegybank nyomtasson pénzt. Ami elmaradt az az állami feladat. Augusztinovics Máriától tudjuk, hogy egy társadalom eltartása a fiatalok és az idősek irányába áll fenn. A mostani világban egyre kevesebbet szánunk a fiatalokra és egyre többet az idősekre. Sok országban az idős társadalomnak növekvő aránya miatt az állami költségvetések egyre feszültebbek. Ezekkel párhuzamosan a vagyonok is jelentős mértékben az idősek felé csoportosulnak. Az örökösödési adók átgondolása tudna ezeken tompítani, ami indokolt is lenne. Szerintem a termékenységi arányok csökkenését a fiatalok eltartásának sorvadása is előidézte. Az adósságok esetében az államadósságok a kritikusak, mivel az állam a más pénzét költi másra(Milton Friedman) és mindezt az adott társadalom jövőbeli jövedelmének terhére teszi és így lesz az államadósság. Mindez, ha nem térül brutális teljesíthetetlen adósság alakulhat ki. Robert Skidersky professzor egyik tanulmányában írta azt, hogy a jegybankok a mennyiségi lazításokkal sikeresen elhárították az expanzív fiskális politikákra történő felszólításokat. Ha ezek "csereszabatosak" és befolyásolják a pénz értékének megőrzését, akkor elgondolkodtató az, hogy nem indokolt-e a fiskális politika egy részét a felügyeletük alá helyezni. Ha belegondolunk abba, hogy a bankok az államokkal együtt tudnak kétségbeejtő pénzügyi helyzeteket okozni, akkor nem is olyan idegen.