Az Országgyűlés Mezőgazdasági Bizottság 2012. február 21-én megtárgyalta, és támogatta a „cukorjelentést", amely így az Országgyűlés plenáris ülése elé kerül. A jelentést készítő vizsgálóbizottság a cukorgyárak privatizációját, valamint Magyarország Európai Unióhoz történő csatlakozása óta a közösségi cukorreformok során képviselt magyar álláspontot értékelte. A határozati javaslatot és az indoklást itt olvashatja el.

A cukoripar átalakítása és a cukoripari reform nem csak Magyarországon vetett hullámokat, hanem az Európai Unió egészében. Az Európai Számvevőszék (ECA) 2010-ben jelentette meg a reformot értékelő jelentését. A „Megvalósultak-e a cukorpiaci reform fő célkitűzései?" című jelentés rámutat, hogy a piac 2006-os reformját megelőzően az EU volt a világ egyik legnagyobb cukortermelője, és ma is a második legnagyobb cukorfogyasztó. A cukorpiaci reform elfogadására azért került sor a célkitűzések szerint, hogy a piac összhangba kerüljön a közös agrárpolitika fokozott piacorientáltságot diktáló új alapelveivel, és teljesüljenek az EU nemzetközi kötelezettségvállalásai.

A reform fő célkitűzése az uniós cukoripar versenyképességének biztosítása, a piacok stabilizálása és a cukorellátás garantálása, valamint az agrárnépesség megfelelő életszínvonalának biztosításához való hozzájárulás volt. A reform fő eleme volt a 6 millió tonnás, azaz a kvóta szerinti össztermelés mintegy 30 százalékának megfelelő kvótacsökkentés 2010 szeptemberéig, egy olyan termelési szint eléréséhez, amely a Bizottság becslése szerint piaci egyensúlyt tartana fenn. Cél volt a cukor és cukorrépa tonnánkénti árának fokozatos csökkentése, és a termelők közvetlen kifizetésekkel való részbeni kompenzálása is. A kvóták után fizetett gyártói hozzájárulásokból 6,2 milliárd eurós ideiglenes szerkezetátalakítási alapot hoztak létre.

Az ECA megállapította, hogy a nem nyereséges termelési kapacitások szelektív leépítésére irányuló reformfolyamat - egészét tekintve - nem biztosította teljes mértékben az uniós cukoripar jövőbeli versenyképességét. A reform első két éve nem hozta meg az önkéntes kvótalemondások várt szintjét, de a harmadik évtől bevezetett változásoknak köszönhetően többé-kevésbé megvalósult a 6 millió tonnás cél. A kvóták jelentős részéről azonban olyan termelők mondtak le, akik nem a legkevésbé versenyképes régiókból származtak. A Számvevőszék rámutatott, hogy a reform amellett, hogy ösztönzést nyújtott a kvótaszint csökkentéséhez, egyidejűleg további kvótákat is kiosztott, mégpedig állítólag a leghatékonyabb gyártóknak, akik a kiegészítő kvóták egy részéről később lemondtak. Az intézkedések csak korlátozottan járultak hozzá az egyes cukorrépa-termelők versenyképességének növeléséhez, a múltbeli rugalmatlanságok és korlátok pedig megmaradtak a kvótarendszerben is. Ezért az ECA szerint valószínű, hogy az uniós cukorágazat továbbra sem szabadulhat fel a "külső nyomás" alól.

A piac stabilizálásával és a cukorellátás garantálásával kapcsolatos célkitűzés tekintetében az ECA megállapította, hogy a stabilitást olyan termelési kvóták alkalmazásával sikerült elérni, amelyek a belső termelés engedélyezett maximumát jóval a piaci kereslet alatt, az uniós cukorfogyasztás 85 százalékának megfelelő szinten tartják. Az uniós készletek ezért fokozottan függenek az importtól, míg a készletek iránti kereslet a cukor újfajta felhasználási módjai következtében nő. A Számvevőszék megjegyezte, hogy az import miatt nőtt a gyártóüzemek kitelepítésének kockázata, és az is félő, hogy a cukorárak csökkenését a gyártók nem adják tovább a fogyasztóknak.

Az ECA jelentésében kiemelte, hogy a reform következtében mintegy 80 gyár zárt be az Európai Unióban. „A Bizottság és a tagállamok nem fordítottak kellő figyelmet a gyártóüzemek leszereléséből közvetlenül adódó szociális hatások nyomon követésére" - állapítja meg a jelentés.

Az ECA jelentését innen töltheti le.