Tanulmányok, előadások

Hatékony csőd és reorganizáció a hazai gyakorlatban

2017. november 9. 15:57:01
A 2008-as válság időszakában globálisan preferált törekvéssel találkozott az a hazai jogalkotói szándék, amely az életképes vállalatok további működését biztosító csődintézmény felélesztését tűzte ki célként. Ennek eredményeként megszületett a 2009. évi LI. törvény. 2014-ben a Fővárosi Törvényszéken végzett kutatás eredményeként megállapítható, hogy a csődtörvény nem hozott reorganizációt támogató változást a tőke hatékony allokációja terén, és ennek következményeként a hitelezővédelemben sem eredményezett javulást. Az egyezségre vagy felszámolásra vonatkozó döntés nem a vállalatok gazdasági teljesítményének múltbeli és várható jövőbeli elemzésére épült, így nem sikerült a korábbi időszakhoz képest nagyobb számban az értékteremtés pályájára állítani a pénzügyi nehézséggel küzdő vállalatokat. (Pénzügyi Szemle 2017/3.)


Pálinkó Éva - Tóth Tamás

A tanulmányban arra a kérdésre kerestünk választ, hogy a reorganizációt erősítő jogalkotói szándék találkozott-e a 2009-es csődtörvény módosítását követően olyan változással az érdekeltek magatartásában, amelynek eredményeként a hatékonyabb tőkeallokáció, a reorganizált vállalatok munkahelymegtartó, és növekedést támogató hatása mellett javította a hitelezők pozícióját. Bár 2009 után a korábbi átlagosan évente 15 vállalatról 100 fölé emelkedett a formális reorganizációs eljárás alá került vállalatok száma, ez statisztikailag alig mérhető a felszámolás alá vont vállalatok számához képest.

A megindított csődeljárások során a vállalatok közel 1/3-ánál született egyezség a vállalati tevékenység folytatására vonatkozóan. A primer kutatás és a vizsgált vállalatok mérleg és eredménykimutatás adatainak elemzése eredményeként arra a következtetésre jutottunk, hogy a csődeljárást indító vállalatok jelentős számban vélelmezhetően nem a továbbműködés szándékával indították az eljárást. Az eredmények azt igazolják, hogy egyfajta késleltetett felszámolási technikát tett lehetővé a csődtörvény módosítása, amellyel ezek a vállalatok nagy számban éltek is. Az egyezséggel továbbműködésre lehetőséget kapott vállalatok értékteremtés tekintetében nem voltak jobb pozícióban az eljárás megindítását megelőzően, mint a felszámolásba fordult vállalatcsoportba tartozók.

 

 

Az egyezségi tárgyalások jegyzőkönyvei szerint olyan reorganizációs terv nem készült, amely alátámasztotta volna, hogy az egyességgel záruló eljárást követően a vállalatok az eszköz és adósság restrukturálásának eredményeként képesek - a korábbi időszaktól eltérően - értéket teremtő növekedési pályára átállni. Az érdekeltek az eljárás során az adósság restrukturálásra fókuszáltak, amely egy értékteremtést támogató reorganizációs terv teljesülésére vonatkozó várakozás következményeként határozható meg. Mindezek szükségszerűen vezettek ahhoz, hogy 1-3 évvel az egyezségre vonatkozó bírósági végzést követően a törvényszéki mintában szereplő vállalatok közül mindössze 3 vállalat mutatott aktivitást. Mindezek alapján kijelenthető, hogy a növekvő csődnyitási szám mellet sem következett be a pénzügyi nehézséggel küzdő vállalatok helyzetének megoldásában hatékony tőkeallokációt jelző változás, illetve javulás a hitelező védelemben.

További kutatási feladat annak feltárása, hogy a nemzetközi gyakorlatban sikeresen alkalmazott módszerek közül melyeket lehetne sikeresen adaptálni a hazai csőszabályozásban. Az egyik ígéretes megoldás a Svéd aukciós modell, ahol fizetésképtelenség esetén a hitelezők által megbízott vagyonkezelő megszervezi a vállalat azonnali, aukción történő eladását. A nyertes ajánlattevő ezt követően meghatározza, hogy a céget likvidálja vagy folytatja a működést. Az egyetlen szereplő, mint tulajdonos érdekelt és képes a tulajdonosi tőke értékét növelő megoldás választásában, a hatékony tőkeallokációs döntésben. Bár a modell adaptálása ígéretesnek tűnik, mégis új problémák felszínre törésére számíthatunk, amelyek a másodlagos piacok fejlettségéből vagy például az informális tulajdonosi szándékokból, szokásokból fakadhatnak.

...

Pálinkó Éva a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem egyetemi docense, Tóth Tamás a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem egyetemi adjunktusa

...

A teljes tanulmány itt olvasható, a Pénzügyi Szemle legújabb száma itt érhető el.

Hozzászólások

A kommenteléshez előbb kérjük lépjen be!

Belépés az oldalra