Tanulmányok, előadások

Hiába az elöregedés, mégis fenntarthatóak a nyugdíjrendszerek?

2014. január 6. 07:30:01

A társadalmak elöregedése arra enged következtetni, hogy a nyugdíjrendszerek hamarosan fenntarthatatlanná válnak, az időskori életminőség javulása, az oktatás és egészségügy fejlődése, és egy egész sor változás azonban mára oda vezetett, hogy a társadalmaknak a várakozásokkal ellentétben mégsem kell arányaiban több idős embert eltartaniuk.

A nyugdíjrendszerek fenntarthatóságát általában a nyugdíjas korú lakosság arányával mérik, vagyis minél több a 65 évnél idősebb, papíron annál nehezebb fenntartani a nyugdíjrendszert. Ez a számítás ugyanakkor nem veszi figyelembe azt, ha egy nyugdíjas korú dolgozik, sem azt, ha egy munkaképes korú munka nélkül marad.

Két közgazdász kutató - John MacInnes és Jeroen Spijker - szerint sokkal jobban mutatja a valós helyzetet, ha az ún. Real Elderly Dependency Ratio, vagy REDR mutató alapján mérjük a fenntarthatóságot. Ez a mutató a 15 évnél rövidebb hátralévő várható élettartammal rendelkezők számát méri a társadalom valójában dolgozó rétegeihez. Itt már a nyugdíjrendszerekkel szemben jelentkező valós eltartási igényt méri a mutató, ami az elmúlt évtizedben a legtöbb fejlett gazdaságban stagnált, vagy egyenesen csökkent.


A csökkenés oka összetett, és visszavezethető a bevándorlásra, az oktatás és egészségügy fejlődésére, a javuló időskori életminőségre és munkaképességre, a nők és nyugdíjas korúak foglalkoztatásának emelkedésére.

Az eredeti elemzés elérhető itt.

Hozzászólások

A kommenteléshez előbb kérjük lépjen be!

Belépés az oldalra

  • 1

    Ha jól értem, azért marad fenntartható a nyugdíjrendszer, mert a leendő nyugdíjas-korúak tovább bírnak majd dolgozni, mondjuk hetven éves korukig. Ezt azért nem nevezném jó hírnek.