Tanulmányok, előadások

Írország válság előtt és válság után

2018. szeptember 21. 08:00:01
A tanulmány - a subprime válság természetének rövid bemutatása után - ismerteti Írország válság előtti gazdasági körülményeit, a krízis hatását az ír gazdaságra. A sikeres válságkezelés kulcsa a költségvetés határozott rendbetétele és a gazdaságszerkezet rugalmasságának növelése volt, amelyek együttesen a nemzetközi tőkepiac bizalmának visszaszerzésével jártak. A tanulmány megállapítja, hogy Írország napjainkban már abban a helyzetben van, hogy gazdasága elkezdheti a konvergenciát az uniós országok élmezőnyéhez. (Pénzügyi Szemle 2018/2.)

Török László

Ma már elmondható, hogy Írország nemzetközi nyomásra és segítséggel leküzdötte a válságot, az ír gazdaság strukturális átalakulása végbement. A gazdaság növekedésének mértéke jó, államháztartása kiegyensúlyozott, államadóssága a GDP-hez mérten csökken, amellett, hogy annak pénzpiaci finanszírozása hosszú távon biztosított. A sikeres válságkezelés kulcsa a költségvetés határozott rendbe tétele volt, azzal párhuzamosan, hogy gazdaságszerkezetét is sikerült rugalmassá és alkalmazkodó képessé tenni. Az ország gazdaságának munkaerő-piaci flexibilitása alkalmassá teszi a globális versenyben való helytállásra, melynek alapvető eszközei a végrehajtott bérkorrekciók voltak. A tőkepiacok bizalmának visszanyerése a másik tényező, ami a válság leküzdéséhez nélkülözhetetlen volt.

Írország külső kényszer hatására (mindenekelőtt az Európai Unió és az IMF nyomására) kezdett bele költségvetésének konszolidációjába, finanszírozási segítségért cserébe. Ugyanakkor ehhez megvolt az ír szakpolitika irányítóinak is a megfelelő és kívánatos elkötelezettsége a konszolidáció véghezvitelére. Ezek együttesen már elegendőek voltak arra, hogy Írország visszaszerezze a piacok bizalmát, s ezzel megteremtse annak alapját, hogy a tőkepiaci szereplők tovább finanszírozzák az ír gazdaságot és annak államadósságát. Ennek áraként azonban korlátozott pénzügyi függetlenséget kell elviselnie az országnak. Ez mindaddig fenn fog állni program utáni felügyelet (post-programme surveillance, PPS) formájában, amíg a kölcsönök 75 százalékát vissza nem fizeti az ország.

Írország esete azt is megmutatja, hogy a sikeres pénzügyi válságkezelés egyik alapja az, ha egy ország képes egy megfelelő makrogazdasági helyzetelemzésre. Az ír vezetés a válságot súlyának és jelentőségének megfelelően értékelte, hatásainak elhárítása vagy mérséklése érdekében alapvetően két döntő stratégiai felismerésre jutott. Az egyik az volt, hogy világossá vált számukra, az ország egyedül nem lesz képes a válságból való kilábalásra, ehhez külső segítségre van szüksége. Ezt a támogatást kérték, és meg is kapták az Európai Bizottság, Európai Központi Bank, IMF hármasától. A másik annak tudatosulása volt, hogy az ország vezetésében konszenzusra kell jutni a fejlesztés irányaiban, és a megvalósítás eszközeiben, ezzel elkerülve azt a helyzetet, hogy a mindenkori ciklusok csapongásává váljék az ország gazdaságpolitikája.

Írországnak mint az euróövezet "régi" konvergencia-országai egyikének az Európai Unió élmezőnyéhez történő felzárkózását a válság erőteljesen megtörte. Az ország gazdasági felzárkózási folyamatának megvalósítása - az, hogy az egy főre jutó jövedelmek tekintetében ne legyen markáns különbség az unióban élen állókhoz képest - 2009-ben drasztikus törést szenvedett, e mutatójának értéke a két évvel korábbihoz képest több mint 11 százalékkal csökkent. Azzal, hogy az ország a tanulmányban bemutatott módon és eredményekkel leküzdötte a válságot, egyben az élmezőnyhöz történő felzárkózás új szakaszába lépett. Arra azonban tekintettel kell lenni, hogy egy ország növekedési ütemének nagysága nemcsak attól függ, hogy a felzárkózás melyik szakaszában van, hanem jelentős mértékben attól is, hogy gazdaságának induló jövedelmi helyzete mennyire van távol attól a jövedelemszinttől, amelyre felzárkózása történik. Mivel Írország vonatkozásában kisebb az a jövedelmekben mért távolság, melyet gazdaságának az Unió élmezőnyéhez történő felzárkózása folyamán megtesz, ezért kisebb növekedési ütemre lehet számítani a jövőben.

Írország a pénzügyi válságkezelés hagyományos útját választotta gazdaságának helyreállítására, azzal, hogy elfogadta a Nemzetközi Valutaalap és az Európai Központi Bank hiteleit, valamint azok folyósításának feltételeit. Ezek ellenében végrehajtott költségvetési megszorító intézkedések következményei súlyos terheket róttak az ír társadalomra - melyeket az gyakorlatilag eddig ellenállás nélkül fogadott el - és a jövőben is viselniük kell ezek súlyát. Írországnak 2029-ig mindössze a hitelek tetemes kamatait kell fizetnie, majd ekkortól el kell kezdenie a kölcsönök törlesztését is (ESM, 2015), ami nagy nyomás alá fogja helyezni a nemzeti költségvetést. Mindezek mellett két jelentős kockázati tényezőt látok arra vonatkozóan, hogy Írország a jövőben is tudja tartani az ország gazdaságával (és azon belül államadósságának finanszírozásával) kapcsolatban kivívott pozitív piaci megítélését. Az egyik semmiképp el nem hanyagolható kockázat az, hogy az ír bankrendszerben a válság leküzdését követően is még mindig magas maradt a nem teljesítő hitelek aránya. A másik - megítélésem szerint az előzőnél is jelentősebb - veszély az, hogy az ország gazdaságának (korábban is magas) nemzetközi kitettsége a válságot követően tovább növekedett. Ebből következően még inkább kiszolgáltatottá vált a globális gazdasági konjunktúraciklusok ingadozásainak. Egy esetleges újabb recesszió bekövetkezése miatt csökkenő GDP esetén az adósságszolgálatok teljesítése a most ismert feltételek mellett veszélybe kerülne, adott esetben újabb finanszírozási válságot generálna Írországban.

...

Török László a Debreceni Egyetem minősített oktatója

...

A teljes tanulmány itt olvasható, a Pénzügyi Szemle legújabb száma itt érhető el.

Hozzászólások

A kommenteléshez előbb kérjük lépjen be!

Belépés az oldalra