Tanulmányok, előadások

Közteherviselés és öngondoskodás = időskori jól(l)ét

2020. szeptember 1. 10:00:01
Erősíteni kell a lakosság öngondoskodással összefüggő ismereteit és képességét - többek között erre világít rá az Állami Számvevőszék legfrissebb elemzése. Az ÁSZ elemzői rámutatnak, hogy az időskori jólét és jóllét biztosításánál az öngondoskodás és a közteherviselés együttes követelmény. Úgy vélik, hogy az öngondoskodás erősítésében a társadalom szintjén szemléletváltásra van szükség, amelyet állami ösztönző eszközökkel, illetve az ismeretek bővítésével lehet elősegíteni. Az ÁSZ elemzői arra a következtetésre jutottak, hogy az időskori jólét biztosításához az emberekben meglévő jóra kell építeni, az intézményeket is ehhez kell közelíteni: megéri tisztességesnek, becsületes járulék- és adófizetőnek lenni. A jólléthez pedig nagyban hozzájárulhatnak az egészségcentrikus támogatások.

Az Állami Számvevőszék törvényben meghatározott feladata a jól irányított állam támogatása. Ennek érdekében az ÁSZ a számvevőszéki jelentések mellett elemzéseket, tanulmányokat is készít. Elemzéseiben az ÁSZ nem megállapításokat tesz, hanem összefüggésekre, hatásokra világít rá, felhívja a figyelmet az adott területen jelentkező dilemmákra, kockázatokra, valamint bemutatja az eredményeket.

A nyugdíj, az egészségügyi, illetve az adózási rendszerek önmagukban is rendkívül összetettek. Mindhárom téma fenntarthatósági és versenyképességi kérdés, amelyeknek egyben szolidárisnak is kell lenniük. A téma jelentőségét az mutatja, hogy az egészségügyi, a nyugdíj, illetve az adózási rendszerek fenntarthatósága a magyar társadalom egészére, annak életminőségére közvetlenül hat. Az időskori megélhetésnek a nyugdíj fontos, ugyanakkor csak részeleme, így nem kerülhető meg az egyéni felelősség a nyugdíjas években majd rendelkezésre álló jövedelmekért. A jövedelem mellett mérvadó az időskorral együtt járó egészségügyi és ápolási kiadások kérdése is, ezért nem lehet figyelmen kívül hagyni az egészségmegőrzés kiemelt szerepét, amelyhez a különféle adók, illetve adókedvezmények is hozzájárulnak.

Az ÁSZ elemzése az egészségügyi, a nyugdíj, illetve az adózási rendszerek összefüggéseinek érthetőbbé, átláthatóbbá tétele céljával, számvevőszéki megközelítéssel értékel. Fókuszba azokat a leglényegesebb kérdésköröket helyezi, amelyek alapján világossá válik a három terület összefüggése, egymásra hatása, valamint az öngondoskodás szerepe.

Közteherviselés és öngondoskodás = időskori jól(l)ét

Az ÁSZ elemzői arra a következtetésre jutottak, hogy Magyarországon az egészségügyi- és a nyugdíjrendszer szabályozott, vagyis meghatározott, hogy kinek, mikor, miként és mennyivel kell hozzájárulnia a társadalombiztosítás működtetéséhez, illetve ki és milyen szolgáltatásra, "jövedelemtranszferre" tarthat igényt. Ugyanakkor a rendszerek fenntarthatóságával kapcsolatos kritika folyamatos. Azonban az egészségügyi- és nyugdíjrendszerek működésére és minőségére ható tényezők jelentős része nem közvetlenül az állami szerepvállalás körébe tartozik, így szükség van a lakosság ezzel összefüggő ismereteinek bővítésére is.

Az állam felelőssége a társadalombiztosítás feltételeinek megteremtésére terjed ki, az egyén felelőssége pedig az, hogy tudatosan részt vegyen ebben a rendszerben. Magyarországon a nyugdíjak forrását az aktív dolgozók befizetései fedezik, az egészségbiztosítási ellátások igénybevételét pedig a járulékfizetés alapozza meg. A társadalombiztosítási nyugdíj a szolgálati idő hosszától és - a korábbi keresetek alapján - a költségvetésbe történő befizetések mértékétől függ. Egy közösség tagjaként nem lehet az öngondoskodásra hivatkozva mellőzni a közteherviselést, ugyanakkor a közteherviselés sem jelenti azt, hogy ne lenne szükség - a lehetőségek és képességek szerint és megfelelő időben megtett lépésekkel - az öngondoskodásra. A közteherviselés és öngondoskodás fontosságát, illetve együttes - egymást semmiképpen sem kizáró - követelményét az Alaptörvény is kimondja: "Mindenki felelős önmagáért, képességei és lehetőségei szerint köteles az állami és közösségi feladatok ellátásához hozzájárulni."

Az egyéni felelősségvállalásnak az emberek egészségügyi- és nyugdíjrendszerekhez kapcsolódó tudatosságában, valamint a gondoskodási képességében és alkalmazásában is meg kell jelennie. Ez jelentkezhet a járulékfizetési hajlandóságban, az öngondosodás különféle formáiban, illetve az idősebb generáció és a jövő nemzedékei iránt érzett egyéni felelősségvállalásban is - mutatnak rá az ÁSZ elemzői.

Az állami szerepvállalás és az öngondoskodás arányát a társadalom fejlődési jellemzői határozzák meg leginkább. Ezzel szemben az az általános közvélekedés, hogy az egészségügyi ellátásról és nyugdíj-ellátásról az "államnak" kell gondoskodnia, az államnak kötelessége ezeket minél jobb, magasabb színvonalon ellátni. Pedig a közteherviselés és a saját döntésektől függő öngondoskodás csak együtt biztosíthat a jövőt biztosító forrásokat - szögezik le az Állami Számvevőszék elemzői.


A számvevőszéki elemzést teljes terjedelemben ide kattintva érheti el.



Hozzászólások

A kommenteléshez előbb kérjük lépjen be!

Belépés az oldalra