Tanulmányok, előadások

Minsky pénzügyi törékenységre vonatkozó hipotézisének alkalmazása Törökország államháztartására

2021. január 13. 07:00:01
E tanulmány Minsky hipotézise alapján vizsgálja Törökország fiskális sebezhetőségének mértékét. Minsky hipotézise alapján két fiskális törékenységi mutatót számítottunk ki a törökországi államháztartást jellemző közelmúltbeli trendek vizsgálatához. Megállapításaink szerint a török költségvetési egyensúly romlik, (ultra) Ponzi-finanszírozás irányába halad, amit a fiskális törékenységi index értékeinek jelentős csökkenése támaszt alá. Az eredmények arra utalnak, hogy jelenleg Törökország fiskális teljesítménye fokozatosan romlik, és a jelenlegi fiskális pozíció nem éri el a korábbi években mért szintet. A rosszabbodó költségvetési egyensúly potenciális fiskális válság jele és nyilvánvaló, hogy ezt a trendet haladéktalanul meg kell fordítani megfelelő eszközök segítségével. (Pénzügyi Szemle 2020/4.)

Cansin Kemal Can - Ismail Canöz

A pénzügyi törékenységi index két különböző verziójának elemzése alapján nyilvánvaló, hogy az utóbbi években a török fiskális pozíció fokozatosan elmozdult a spekulatív pozícióból és jelenleg Ponzi fiskális pozícióban van, ami kimeríti a költségvetési rendszer összes biztonsági tartalékát. Az ilyen típusú fiskális pozíció következménye a rövid lejáratú és magas pénzügyi költséggel járó finanszírozás, gyengülő hitelesség, magasabb és azonnali finanszírozási igények, szűkülő fiskális mozgástér és a transzferjellegű kifizetések és egyéb folyó kiadások esetében a költségvetés csökkent mozgástere. Mivel a költségvetési stabilitás eredendően előretekintő fogalom, a már elért pozíció aktuális státuszának fenntartása legalább annyira fontos, mint a stabilitás kezdeti megvalósítása.

Az utóbbi években azonban Törökország ebben a tekintetben nem teljesített jól és úgy tűnik, hogy a költségvetési stabilitás fokozatosan gyengül. Az elsődleges egyenleg több mint 20 éven át pozitív volt, azonban az utóbbi években egymást követő negatív elsődleges egyenlegek mérhetők, ami az adósságkezelés szempontjából egyértelműen az ország gyengült költségvetési erejére utal. Ezenfelül a tanulmányunkban számított államháztartási törékenységi indexértékek negatív irányba mozdultak el, ami a szélsőséges törékenység irányába való átmenetre utal. A fiskális törékenységi index negatív értékei Ponzi-jellegű pozícióra utalnak, ami nem fenntartható, mivel az eleve minden fordulóban új hitelfelvételen alapszik a bevételek realizálása helyett, ami a halmozódó és sohasem csökkenő kamatfizetések és az adósság miatt pénzügyi nemteljesítéshez vezet. Továbbá a mutató negatív értékei a gazdasági növekedés időszakaiban mérhetők, ami arra utal, hogy a kormány nem hasznosítja a növekvő bevételeket és nem halmoz fel tartalékot a jövőbeli pénzügyi kihívásokra.

Minsky pénzügyi törékenységre vonatkozó hipotézisének alkalmazása Törökország államháztartására

Az ilyen típusú fiskális politikát prociklikus politikának nevezzük, amelyet gyakran alkalmaznak fejlődő országokban, mivel azok a politikai-gazdasági preferenciák miatt nem végeznek hosszú távú költségvetési gazdálkodást. Minsky azonban azt állítja, hogy a pénzügyi válság elkerülése érdekében a kormánynak legalább időszakosan a többletre kell törekednie és anticiklikus politikát kell folytatnia. A megállapításaink alapján azonban Törökország nem ilyen politikát folytat, ami tovább növeli a fiskális sebezhetőség szintjét.

A fiskális törékenységi index aktuális csökkenő tendenciájának megfordítása számos intézkedést és szakpolitikai változtatást feltételez, ami fájdalmas társadalmi költséggel és gazdasági áldozattal jár. Ugyanakkor a költségvetési kiigazítás későbbre való ütemezése csökkentheti a kapcsolódó társadalmi költségek mértékét, mivel időben elosztja a fiskális költségeket, a kiigazítás az időszak elejére való ütemezésével ellentétben, ami a kívánatos eredmények azonnali elérését célozza magasabb társadalmi költség árán. A későbbre ütemezett kiigazítási csomagnak az adóemelés helyett nagy mértékben a kiadáscsökkentésre kell hagyatkoznia, ami kevésbé jár negatív társadalmi hatással. A szisztematikus kiadáscsökkentés azonban a meglévő kiadások megfelelő és átlátható vizsgálatával jár a pazarlás csökkentése érdekében, ami elengedhetetlen a stabilitás helyreállításához. Ezenfelül az infrastrukturális beruházásokat érintő függő kötelezettségek aránytalan költségvetési terhet jelentenek, ezért a folyó függő kötelezettségek konstrukcióinak átstrukturálása számottevően csökkentheti az államháztartási kiadásokat. Ezen túlmenően a folyamatosan elhalasztott adóreformot haladéktalanul végre kell hajtani; az adóalap kiszélesítése és a közvetett adók arányának csökkentése a kilátásba helyezett adóreform alapját kell képeznie.

Ugyanakkor, mivel a COVID-19- világjárvány jelentős mértékben világszerte akadályozza a gazdasági tevékenységet, e stratégiák megfelelő megvalósítása sem feltétlenül eredményezi a költségvetési egyensúly kívánatos korrekcióját. A világjárvány váratlanul érte a fejlődő országokat, beleértve Törökországot, ezért a gyors ütemben növekvő egészségügyi kiadások és jelentősen visszaeső államháztartási bevételek akadályozzák a költségvetés helyreállítását. A már amúgy is szűk fiskális mozgástér nem elegendő a COVID-19-világjárvány azonnali finanszírozási szükségleteinek fedezésére, ami tovább fokozza a fiskális stressz mértékét. Ezért a rosszul működő költségvetési rendszer és a jelenlegi világjárvány által létrehozott nehéz körülmények miatt a költségvetési stabilitás gyors helyreállítása nem várható a közeljövőben.

...

Cansin Kemal Can az Istanbul Medeniyet University kutatója, Ismail Canöz az Istanbul Medeniyet University kutatója

...

A teljes tanulmány itt olvasható, a Pénzügyi Szemle 2020/4. lapszáma itt érhető el.



Hozzászólások

A kommenteléshez előbb kérjük lépjen be!

Belépés az oldalra