Tanulmányok, előadások

Számvitel a kiegyezés és a rendszerváltozás idején

2017. június 12. 13:36:29
A cikk célja bemutatni a magyar számviteli szabályozást Magyarország történelmének két fontos időszakában, a kiegyezést és a rendszerváltozást követően. A tanulmány a feldolgozott hazai és nemzetközi szakirodalom alapján összehasonlítja a két időszakot, vizsgálja a gazdaságtörténeti, jogalkotási párhuzamokat, a számvitelben a vagyonelemek elismerését és mérését, valamint foglalkozik a könyvelés technikájára vonatkozó lehetőségekkel a kevésbé ismert első időszakra fókuszálva. A legfontosabb következtetések: mindkét esetben adaptálták a szabályozást - figyelembe véve a hazai sajátosságokat -, jellemző a korszerűség, a megbízható és valós kép követelményének teljesítése. A szakma szabályozására ugyanakkor erős befolyással volt a gazdasági-társadalmi intézményrendszer. (Pénzügyi Szemle 2017/1.)


Borbély Katalin


A cikk gazdasági, jogalkotási és számviteli szempontból hasonlítja össze Magyarország történetének két időszakát és egyértelműen megállapítja, hogy hasonlóságok mindhárom vizsgált szempontból felfedezhetők.

A leírt tények, folyamatok és nyilvántartási rendszerek összehasonlítása alapján elmondható, hogy a gazdaságtörténeti adatok alapján mindkét időszak "gründolási lázzal" kezdődött, a régióban is magasnak számító tőkebeáramlással. A gazdaság szerkezete megváltozott. Az első időszakban az erős mezőgazdasági túlsúly mellett fellendült az ipar, míg a második esetben a szocializmus erőltetett iparosodása után a szolgáltató szektor fejlődése indult meg látványosan. Az első korszak egy összetett államszervezet tagországában zajlott, míg a második éppen egy szoros politikai és gazdasági szövetség felbomlása után. Ugyanakkor mindkét időszakot a liberalizáció jellemezte.

Jogalkotási szempontból Sárközy világosan kimutatja, hogy a német és osztrák szabályozás adta az alapját mindkét alkalommal a vállalkozásokra vonatkozó (kereskedelmi) jogszabályoknak, azaz egy meglévő rendszert adaptált Magyarország, szerencsés módon mindkét alkalommal a sajátosságok figyelembevételével. Az első esetben nagy jelentősége volt az osztrák közvetítésnek is, míg a második esetben erről már nem beszélhetünk. Mind az első, mind a második időszakban a jogalkotás keretjellegű törvényeket alkotott. A monarchia idején az 1875-ös kereskedelmi törvény nem fogalmazta meg a mérlegvalódiság elvét, pusztán a könyvvezetésre és a könyvek lezárására vonatkozó szabályokat. Ez oda vezetett, hogy a 7000/1925-ös úgynevezett pengőmérleg rendelet a mérlegvalódiság helyreállítását célozta meg, kapcsolódva, sőt helyenként felülírva a kereskedelmi törvény erre vonatkozó előírásait. A helyzet minden bizonnyal rossz lehetett, mert Szende (1926, III. oldal) így fogalmaz a rendelethez írt bevezetőjében: "Elég volt a mérleg-hazudozásból, elég volt a sötétségből. Legyen világosság." A rendszerváltozás számviteli törvénye korszerű, átlátható volt és nagyrészt harmonizált a nemzetközi előírásokkal. Az említett okok akadályozták meg, hogy a törvény aktualizálása megszüntette a keretjelleget és más irányba indult el. Nyolc év elteltével a magyar számviteli törvény nem hasonlított többé az előképnek tekintett német szabályozásra (Karai, 2007), terjedelme jelentősen meghaladta az eredetiét, több helyen ellentmondásos volt, és már nem funkcionált kerettörvényként.

A számviteli szabályozás tekintetében fontos hasonlóságoknak mondható, hogy mindkét időszak korszerű, keretjellegű törvénnyel indul és a könyvvezetést a szakmai tradíciók alapján "csupán" a szakirodalom határozza meg. Az első esetben a cikk példának említi Josef Schrott számviteltan kézikönyvét és Kuntner könyvviteltanát, míg a második esetben a már említett úgynevezett "kék könyv" töltötte (volna) be ezt a szerepet. Ha ezeket a fordulópontokat vizsgáljuk Gray (1988) rugalmasság versus uniformizáltság dimenziójának szemszögéből, akkor sokkal inkább rugalmasnak tekinthető mindkét szabályozórendszer, dacára a kodifikált jogrendszeren alapuló számviteli szabályozásnak. Ebben a két időszakban szinte egyáltalán nem lelhetők fel a túlszabályozás, túlszabályozottság jelei.

Bár az 1875. évi törvény nem írja elő a mérlegvalódiság elvét a vagyonrészek aktiválásának és passziválásának tekintetében, és elsősorban értékelésükben nagyon korszerűnek mondható, amit leginkább Schrott írásából a "becsérték", Kuntnertől a tiszta vagyon (aktív vagyonkötelezettségek) fogalmaival lehet alátámasztani. A megadott aktiválási és passziválási szabályok, a fordulónapra vonatkoztatva, az eredménymegállapítás és -mérési lehetőségek leginkább a nemzetközi standardokra, illetve annak keretelveire emlékeztetik az olvasót. Az 1991. évi XVIII. törvény a számvitelről részletesebb szabályokat ad az értékelés tekintetében, ami a gazdaság komplexitását figyelembe véve természetes, viszont a kezdeti és követő mérést illetően sokkal korszerűtlenebb, és nehézkes módon megkülönbözteti a fordulónapot és a mérlegkészítés napját. Harmonizációtörténeti okokból itt már megjelenik a megbízható és valós kép követelménye, de a magyar szabályozás az EGK 4. irányelvétől eltérően nem kezeli a kivételes eseteket.

A cikk kizárólag a két időszak szabályozásával foglalkozik, és nem tekinti át az ezeket követő évek szakmai eseményeit. Mindkét esetben megállapítható azonban, hogy a szabályozás kialakítása és alapvető jellemzői - a jól alkalmazott adaptáció miatt - megfelelnek a korabeli elvárásoknak és lehetőséget adnak a mérlegvalódiság elvének érvényesítésére.

Mindezekből egyértelműen kitűnik, hogy magyar szakmának mindkét esetben lehetősége volt az angolszász számviteli filozófia irányába indulni. Hogy ez mégsem következett be, az a gazdasági-társadalmi intézményrendszer befolyásoló erejének köszönhető (Borbély, 2012) és alátámasztja azt az állítást, hogy a számvitel ennek szerves része.

....

Borbély Katalin a Széchenyi István Egyetem egyetemi docense

...

A teljes tanulmány itt olvasható, a Pénzügyi Szemle legújabb száma itt érhető el.

Hozzászólások

A kommenteléshez előbb kérjük lépjen be!

Belépés az oldalra