A globális válság tükrében a korábbinál is jobban kiütköznek a nemzetközi pénzügyi rendszer működésének hiányosságai. Új egyensúlytalanságok alakultak ki és erősödtek meg, amelyeknek a kezelése égetően szükségessé vált. Ennek következtében és abból a szempontból is, hogy a pénzügyi globalizáció fokától nagymértékben elmarad a globális irányítás színvonala, sürgető a nemzeti gazdaságpolitikák mellett a globális irányítás hatékonyabbá tétele is.

Ebből a szempontból kiemelt figyelmet érdemel a G20-ak tevékenységének áttekintése és a Nemzetközi Valutaalap (IMF) működésének értékelése, illetve a két vezető globális intézmény közötti munkamegosztás alakulása.

Együttműködés a G20 és IMF között

A G20-ak tevékenységének középpontjában - a 2009. évi Pittsburgh-i csúcsértekezleten elfogadott keretprogram megvalósítása érdekében - az erőteljes, fenntartható és kiegyensúlyozott gazdasági növekedés elérése áll. Ezt segítendő, a G20-ak többéves akció tervekben jelölik ki azokat a célokat és intézkedéseket, amelyeket az országok elfogadtak.

A fentiek megvalósulását a Kölcsönös Értékelési Folyamat (Mutual Assessment Process, MAP) keretében - az elfogadott irányelvek és indikátorok alapján - tekintik át. E munkában technikai segítségnyújtás formájában a G20-ak felkérésére a Nemzetközi Valutaalap is nagy szerepet vállal, és így jelentősen hozzájárul ahhoz, hogy az egyes országokban alkalmazott politikák összhangba kerüljenek az elfogadott keretprogram céljaival. Az együttműködés szempontjából fontos az is, hogy a G20-ak részéről készség nyilvánult meg olyan fontos globális kérdések megvitatására, mint a Pénzügyi Biztonsági Hálózatok (Financial Safety Nets), az SDR szerepe és az IMF felügyeleti tevékenysége.

Mégis, több nemzetközi pénzügyi szakértő vélekedik úgy, hogy az IMF szerepe tartósan háttérbe szorul. Teszik ezt annak ellenére, hogy - a gyakorlatias, ám fragmentált MAP-on túllépve - a G20-ak mind ez ideig nem vázoltak fel kielégítő globális víziót a piacok megnyugtatására, csak kezdeti lépéseket láttunk a politikák globális koordinációja, a multilaterális felügyelet és a nemzetközi pénzügyi rendszer szükséges reformjának területén, és változatlanul tabu-kérdés az árfolyamok nyílt megvitatása.

Kapjon-e fogakat az IMF?

Mindezt mérlegelve Michel Camdessus, Lámfalussy Sándor és Thommaso Padoa-Schioppa vezetésével a Királyi Palota Kezdeményezés (Palais-Royal Initiative) tagjai úgy vélik: kifjezetten szükséges az IMF szerepének megerősítése. Mégpedig olyannyira, hogy a szervezet még „fogakat is kapjon", azaz legyen szankcionálási lehetősége. Az alábbiakban ezt a felvetést ismertetem.

A Kezdeményezés tagjainak véleménye szerint az IMF megerősítése a következőket jelentené.

1. Az IMF alapvető feladatát jelentő felügyelet megerősítése oly módon, hogy az intézmény szankcionálási lehetőségeket is kapna és tevékenysége nemcsak az árfolyam politikákra, hanem a gazdasági és pénzügyi politikákra is kiterjedne, amelyek szükségesek az országszintű és globális makro-pénzügyi stabilitás eléréséhez.

2. Az IMF hatékonyságának fokozása az általa alkalmazott eszközök és jogintézmények tekintetében. Figyelembe véve azt a tényt, hogy a jelenlegi válságot a helyi és globális likviditás krízise indította el, a likviditás jobb nyomon követhetősége végett egyrészt a tőkeáramlások átfogóbb elemzési keretének, másrészt a globális likviditás-menedzsment szemléletének alkalmazására van szükség. Ennek érdekében indokolt, hogy a Valutaalap a nehéz helyzetekben olyan eszközöket is alkalmazzon, amelyekhez alacsony kondícionalitás kapcsolódik vagy akár kondícionalitás nélküliek.

3. Az SDR-kibocsátás hasznosságának újrafelismerése. A kezdeményezés javasolja, hogy a SDR, mint tartalék eszköz játsszon nagyobb szerepet a nemzetközi pénzügyi rendszerben, beleértve a magántranzakciókat és a nemzetközi kereskedelemmel kapcsolatos fizetéseket is. Az SDR szerepe célszerű, hogy hosszabb távon, a sokféle valuta létezése mellett is fennmaradjon. Erre természetesen csak akkor nyílna lehetőség, ha az SDR-kosárban a fontos gazdaságok (például Kína) valutái is szerepelnének.

4. Az IMF szerepét erősítő változások megvalósítása. Az IMF szerepét erősítő intézményi feltételváltozások a következő három területen szükségesek:

- a kvótákban szükséges módosítások és az igazgatósági helyek újraelosztásának azonnali megvalósítása a feltörekvő országok javára;
- olyan „Tanács" létrehozása, amely lehetővé teszi, hogy a miniszterek és kormányzók egyértelműbb felelősségekkel vegyenek részt a legfontosabb stratégiai döntések meghozatalában, valamint
- valódi univerzális képviselet biztosítása a G20-ak együttműködésének legfelsőbb szintjén.

E reformutak végigjárásához a Kezdeményezés fontosnak tartja egy globális tanácsadó testület létrehozását is, amely erőteljes és független hangként képviselné a globális érdekeket a rendszerben. E nagyszabású és célszerű változások megvalósítására természetesen csak a nemzetközi pénzügyi rendszer megkezdett, átfogó reformjának keretei között nyílik mód.