A fejlesztési bankok szerepe a Koreai Köztársaság gazdaságfejlesztési politikájában
2019. aug. 28., szerda, 08.00.01

A tanulmány a Koreai Köztársaság gazdaságfejlesztési politikájába nyújt betekintést, azon belül is elsősorban a fejlesztési bankok tevékenységét, szerepét vizsgálja. A gazdaságfejlesztés sajátos és sikeres koreai útja az 1960-as évek kezdetétől jelentős mértékben épített a japán fejlesztő állam modelljére, amelynek egyik sajátos tényezője az állam (kormányzat) erős irányító szerepe. A koreai tapasztalatok, különösen a két legutóbbi válságból való gyors kilábalást lehetővé tévő módszerek magyar szemmel is tanulságosak lehetnek. (Pénzügyi Szemle 2019/2.)



Neszmélyi György Iván

A legutóbbi gazdasági és pénzügyi világválság után a világgazdaság paradigmaváltás küszöbére érkezett, és a koreai gazdaságnak a megváltozott körülményekhez ezúttal is proaktív módon kell alkalmazkodnia. A Koreai Köztársaság közel háromnegyed évszázados hetven évnyi története azt támasztja alá, hogy az országnak szinte mindig sikerült az új külső kihívásokra megfelelő válaszokat adnia, és ez tette képessé a korábbi évtizedekben elért látványos eredményekre. A Koreai-félsziget és a koreai nemzet megosztottsága, a japán gyarmati múlt öröksége, a két háború pusztításai és a bipoláris világrend mind meghatározó körülmény volt a koreai gazdaság fejlődése szempontjából, akárcsak a fejlesztő állam koncepciójára alapozott japán modell. Utóbbinak Korea egy sajátos, a helyi politikai, társadalmi és kulturális körülményekhez igazított változatát alkalmazta. Abban azonban megegyezik a japán modellel, hogy a kormányzat és a központi pénzintézetek szerepe a gazdaságfejlesztési politika kialakításában és megvalósításában kezdettől fogva erős volt és mindmáig az maradt.

 

A fejlesztési bankok szerepe a Koreai Köztársaság gazdaságfejlesztési politikájában

 

A dél-koreai állam berendezkedéséből adódóan tehát jelentősen centralizált irányítás valósul meg. A gazdaság sajátossága az a gazdaságirányítási kapcsolat, amely a nagyvállalatok és az állam között valósul meg, melynek eredményeképpen a magántulajdonban lévő vállalatok a központosított, centralizált irányításba csatlakoznak, ez tulajdonképpen azt is jelenti, hogy a nagyvállalati támogatottság egyfajta központosításban valósul meg. Ez részben jelenti az állami források szétosztását és felhasználását, másrészt a magántulajdonú cégek gazdaságfejlesztési programokban való részvételét. Természetesen a közpénzekből ellátott támogatások hasznosulása felett egy központi pénzügyi ellenőrzés valósul meg. Ez a sajátos modell, amely látható módon egy üzleti ág és egy állami szerepvállalás együttes eredményeképpen jött létre, maximálisan segítve a transzparenciát és a növekedést. A szerző véleménye szerint a közpénzek felhasználásának hatékony hasznosulását ez az irányítási modell nagymértékben támogatja.

A Korea által megvalósított "csebol-modell" sokáig az előre kiválasztott, kedvezményezett ipari nagyvállalatokra helyezte az exportvezérelt gazdaságfejlesztés hangsúlyát, ám az utóbbi évtizedek során a nagyvállalatok mellett a kormányzat jóval több figyelmet fordít kkv-kra is, így az ő boldogulásukat segítő központi finanszírozási programok és eszközök párhuzamosan működnek a régebbi, hagyományos nagyvállalati finanszírozási struktúrákkal. Ahogy az idők során a fejlesztési politika és annak eszközrendszere változott, úgy változott struktúráját és tevékenységei körét illetően a koreai pénzügyi rendszer is, amelyre a jövőben is fontos feladatok várnak a posztindusztriális társadalom, a fenntartható növekedés, illetve a Moon Jae-in elnök által is felkarolt kreatív gazdaság megteremtése érdekében. A koreai tapasztalatok figyelemre méltók és egyes elemei (pl. a válságok kezelése, a fejlesztési politikai kordinációja) akár konkrét tanulsággal is szolgálhat a hazai KFI, illetve gazdaságfejlesztési politika számára.

...

Neszmélyi György Iván a Budapesti Gazdasági Egyetem egyetemi docense

...

A teljes tanulmány itt olvasható, a Pénzügyi Szemle legújabb száma itt érhető el.