Egyszerűsítési lehetőségek a visegrádi országok személyijövedelemadó-rendszereiben
2021. jan. 25., hétfő, 07:00:01 CET

Az adórendszer és az újraelosztás hatását befolyásoló számos tényező miatt nincs egyetlen helyes válasz arra a kérdésre, hogy a gazdaságpolitikai eszközök mely összetételét szükséges alkalmazni egy kívánt újraelosztási hatás eléréséhez. A dolgozat általános célja a jövedelemadó-rendszerek számszerűsíthető paraméterei kapcsán annak vizsgálata, hogy a méltányosság és igazságosság szempontjainak szem előtt tartása nem gyakorol-e túlzottan negatív hatást az adórendszerek egyszerűségére. A tanulmány néhány kelet-közép-európai ország személyijövedelemadó-rendszerének összetételére vonatkozó egyszerűsítési lehetőségeket vizsgálja, a rendszer adóterhelési görbéi lehetőség szerinti változatlansága mellett. Ehhez elméleti, egyszerűsített adómodellt állít fel, amelynek paramétereit számítógépes program segít meghatározni úgy, hogy a valós adórendszer görbéihez leginkább illeszkedő adóterhelési függvényt kapjunk. (Pénzügyi Szemle 2020/4.)



Szabóné Bonifert Éva

A vizsgált országok személyijövedelem-adóztatásban használt paramétereinek összehasonlítása alapján jól látható, hogy az egyes adórendszerek tekintetében egymáshoz nagyon hasonló főbb kedvezmény-alapelemeket használnak (például személyi kedvezmény, gyermekek után járó kedvezmény, házastársak után járó kedvezmény). Alapvetően a főbb paraméterek többféle alkalmazási lehetősége jelenti az adott országok jövedelemadó-rendszereinek különbözőségét (például egy adott kedvezményelemnél magasabb jövedelem esetén alkalmaznak-e visszavonást, egy adott elem százalékos vagy tételes, a házasféllel rendelkezők adóztatását milyen módon kedvezményezik stb.).

Az adóztatási elemek fontos jellemzője, hogy azokat a jövedelmek milyen széles rétegében alkalmazzák. A megfigyelt országoknál több esetben is jellemző volt, hogy bizonyos elemeket annyira szűk jövedelmi réteg vonatkozásában használnak (például a cseh szolidaritási adó és a szlovák második adókulcs is csak a jövedelmek kifejezetten magas szintjére vonatkoznak), hogy azok kívül esnek az OECD viszonylag széles jövedelemsávban felvett adatain, így nem is vizsgálhattuk azok hatásait.

A vizsgálat során egyre bonyolultabb adóelemeket alkalmazó országok rendszereit tekintettük át. Összefoglalva az eredményeket, az elméleti, egyszerűbb adómodell a vizsgált adórendszerek több tényezőjét is pótolni tudná (az adóalapot százalékos mértékben befolyásoló kedvezményt vagy bruttósítást mindenképpen, de más elemeket is, közelítve). Az adómodell azonban - az elméleti jövedelemadó-rendszer általunk választott jellegénél fogva - olyan rendszert tud jól közelíteni, amelynek adóterhelési görbéin nem mutatkoznak nagyobb töréspontok (például egy kedvezmény meghatározott jövedelem feletti, visszavonás nélküli megszüntetése13), vagy olyan kedvezményelemek, amelyek az egyes családtípusok adóztatásának módját teszik eltérővé (például a lengyel splitting vagy eltérő igénybevételi lehetőségek meghatározott kedvezmények körében14), csak akkor, ha ezeket a paramétereket is alkalmazzuk az elméleti rendszerben. Ezzel együtt mindenképpen felvethető a vizsgált országok személyijövedelemadó-rendszereiben alkalmazott paraméterek számának csökkentése: egyrészt a bemutatott, helyettesíthető vagy egyszerűsíthető tényezők miatt, másrészt azért, mert a legbonyolultabb lengyel adórendszer esetében sem haladta meg az elméleti rendszer valós rendszerhez képest számított adófizetési különbözete a keresetarányos jövedelem 3 százalékát15 (ugyanez a gyermekkedvezmény visszavonásával élő, módosított elméleti rendszer esetén szintén nem sokkal több, 3,5 százalék). Ne felejtsük azt sem, hogy minden ország adórendszeréhez ugyanazt az elméleti modellt közelítettük.

Természetesen - tekintettel arra, hogy a dolgozat kiragadott példák alapján és nem általános matematikai összefüggésekben gondolkodva mutatta be az egyszerűsítési lehetőségeket - nehéz végső, általánosan levonható következtetésekre jutni, de az elemzés alapján még így is igazolva láthattuk hipotéziseinket. Az első hipotézis szerint egy adott adóterhelési görbe akár többféle adóztatási alapelem felhasználásával is meghatározható. Ezt a hipotézist az adójóváírás és az adómentes sáv alkalmazása, helyettesíthetősége kapcsán írtakkal igazoltuk, valamint a dolgozat részletes elemzései is ebbe az irányba mutatnak. A második hipotézis szerint van olyan konkrét, a gyakorlatban alkalmazott személyijövedelemadó-rendszer, amelynek kapcsán az adóterhelésre vonatkozóan elvárt hatás egyszerűbb eszközökkel is megvalósítható vagy jó eredménnyel közelíthető. A tanulmány részletes elemzései által a cseh, szlovák és lengyel személyijövedelemadó-rendszer kapcsán bemutatott függvényközelítések igazolták ezen hipotézis helyességét is. A vizsgálathoz egy olyan új, a szerző által kifejlesztett számítógépes szimulációs rendszert is használtunk, amelynek segítségével egy új adórendszer adóterhelése közelíthető egy másikhoz, illetve kiszámolhatók paraméterei.

A dolgozat az adóterhelések alapját képező adóztatási elveket nem értékeli, nem vonja kétségbe azok indokait. A dolgozat célja kizárólag a bizonyos elvek szerint létrehozott adóterhelési függvények egyszerűsített paraméterek alkalmazásával történő közelíthetőségének vizsgálata. Hiszen a döntéshozó alapvető célja az, hogy az adóztatás által bevételhez jusson és valamilyen módon befolyásolja a jövedelemelosztást. A bevételre és a jövedelemelosztásra gyakorolt hatás matematikai kifejezőeszköze az adóterhelési görbe, amellyel kapcsolatban természetesen fontos az, hogy mely paraméterek révén jutunk el annak elvárt alakjához, azonban a legfontosabb mégiscsak a végső terhelés mértéke. Ha erről az oldalról közelítjük az adóztatás mibenlétét, az elemzés alapján a rendszer kifinomult méltányosságát és a személyijövedelemadó-rendszerekben alkalmazott, nagyon bonyolult kedvezményelemek használatát javasolt alapos megfontolás tárgyává tenni.

...

Szabóné Bonifert Éva a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem PhD-hallgatója, vezető-kormányfőtanácsos

...

A teljes tanulmány itt olvasható, a Pénzügyi Szemle 2020/4. lapszáma itt érhető el.