A gyermekvállalási hajlandóság csökkenésének problémájával a világ számos országa küzd. Tanulmányunkban Szlovákia demográfiai viszonyait elemezzük történelmi léptékben, majd bemutatjuk azokat az adópolitikai és támogatási eszközöket, amelyekkel a szlovák kormány a gyermekvállalást és a nevelést kívánja elősegíteni. Jelen tanulmány témaválasztása tulajdonképpen egy közvetett kísérlet a magyar népesedési és népesedéspolitikai intézkedések megítélésének igazolására. Korábbi kutatásainkban, empirikus vizsgálatokkal alátámasztva arra jutottunk, hogy Magyarország és Szlovákia hasonló fejlettségű és számos szempontból hasonló adottságú ország, amelyek a 2010-es évek eleje óta széles körű adópolitikai és lakásépítési támogatásokat biztosítanak. Azt elemeztük, hogy a szülőképes korú nők, családok ezekhez a támogatásokhoz hogyan viszonyulnak, valamint emelkedik-e a támogatások hatására a gyermekvállalási hajlandóság. Kifejtettük, hogy a magyar fiatalok körében kedvező a kormány CSOK-rendszere és adókedvezményei fogadtatása, ám a gyermekvállalási hajlandóság előmozdítása az állampénzügyi kedvezményeken és támogatásokon túl számos körülménytől függ. A szlovákiai viszonyok elemzésével a magyar rendszer esetleges továbbfejlesztésére, a családvállalás szempontjainak más aspektusaira is fel kívánjuk hívni a figyelmet. (Pénzügyi Szemle 2021/4.)

Lentner Csaba - Horbulák Zsolt

Kérdésfeltevésünk (Sorvachev, Yakovlev, 2019 alapján), hogy a ’támogatások legalább részben ellensúlyozzák-e a gyermekvállalással járó többletterheket (és haszonáldozatot)’ és ’egy erősebb családtámogatási rendszerrel növelhető-e a gyermekvállalási hajlandóság’? A magyar kormány intenzív családtámogatási rendszere a szlovákhoz képest is kedvezőtlenebb demográfiai helyzeten kíván javítani, ám elemei számos ponton továbbfejlesztendők. A lakásépítési piacra történő állami beavatkozás még várat magára, miközben Szlovákiában hasonló, s ennyire – a magyarhoz idomuló – széleskörű támogatási formák nem léteznek.

Miáltal GDP-arányosan a magyar családtámogatási mérték a közel kétszerese, mint a gazdaságilag némileg fejlettebb Szlovákiáé, mégis úgy tűnik, hogy a kedvezőbb magyar támogatási politika átfogó pozitív hatásai még váratnak magukra. Ám ebből leszűrhető az a következtetés, hogy a gyermekvállalás mögött, az állami támogatásokon túlmenő, komplexebb társadalmi, individuális folyamatok állnak. A hagyományos létformák felbomlása, a fogyasztói társadalom, s az önmegvalósítás eszményének az egyének családépítési gyakorlatában olyan változásokat hoznak, amelyeket a születésszám alakulásában nehéz számszerűsíteni, ám a társadalmi jelenség tetten érhető, mint ahogy a csökkenő gyermekszám is.

Egy-egy országban a gyermekvállalás alakulása – még ha hasonló fejlettségűek is az országok, hasonló történelmi múlttal is bírnak – mégis csak eltérő, és úgy tűnik, hogy e kultúrákban gyökerező okokat nehéz megváltoztatni, s főleg kizárólag gazdasági eszközökkel befolyásolni, vagyis többlettámogatással, több gyermek születését elérni egy adott terminusban. A magyar gyakorlatból kiindulva, ennek viszont nem mond ellent, hogy a gazdaságpolitikai ösztönzők mégis csak támogathatják a gyermekvállalási hajlandóság növekedését. Ám adódik, hogy az egyéb tényezőkre, mint például a gyermekneveléssel kapcsolatos infrastruktúra építésére, s főleg a gyermekcentrikus humánum fejlesztésére nagyobb figyelmet kell fordítani, amelyben az egyházaknak, társadalmi szervezeteknek, a nevelésnek – az állami intézkedéseken túlmenően – meghatározó szerepe lehet.

…

Lentner Csaba a Nemzeti Közszolgálati Egyetem egyetemi tanára, Horbulák Zsolt a Pozsonyi Közgazdaságtudományi Egyetem egyetemi adjunktusa

...

A teljes tanulmány itt olvasható, a Pénzügyi Szemle legújabb száma itt érhető el.