Hírek

Elemzés az alacsony aktivitású társadalmi csoportok munkaerő-piaci helyzetéről

2019. január 9. 10:00:01
Az alacsony aktivitású csoportok gazdasági aktivitása 2006 és 2017 közt összességében nőtt, ami egyfelől a 2013. óta tartó dinamikus gazdasági növekedésnek és az ezzel járó megnövekedett munkaerőpiaci keresletnek köszönhető, másfelől a kormányzat munkaerőpiacon hátrányos helyzetű csoportok aktivitás-növelése érdekében hozott intézkedéseinek – ez derül ki az Állami Számvevőszék frissen publikált tanulmányából. Mindazonáltal az elemzés feltárta, hogy bizonyos csoportok aktivitása nem növekedett érdemben az elmúlt években és azoknál a csoportoknál is, ahol növekedés volt tapasztalható, az aktivitási ráta további intézkedésekkel, ösztönzőkkel növelhető lenne.

Dr. Kádár Kriszta - Dr. Pulay Gyula

Az ÁSZ szerdán publikált elemzésében arra vállalkozott, hogy az alacsony gazdasági aktivitású társadalmi- és korcsoportok aktivitása növelésének lehetőségeit mutassa be, azonosítsa a folyamatban szerepet játszó legfontosabb tényezőket és ismertesse azokat az intézkedéseket, amelyek kedvezően hathatnak az aktivitásuk növelésére. Az elemzés a fiatal és az idősebb munkavállalók, valamint négy társadalmi csoport (kisgyermekes nők, kisfalvakban élők, megváltozott munkaképességűek valamint képzetlenek) aktivitási rátájának alakulását mutatja be 2006-2017. között.

Az aktivitási ráta, azaz a gazdaságilag aktívak aránya a munkaképes korú népességben a munkaerő-piac egyik legfontosabb mutatószáma. A gazdasági aktivitásra a munkaerő-piac kereslet-kínálati viszonyai mellett jelentős hatással vannak a kormány foglalkoztatáspolitikai intézkedései, melyet többek között a munkaerőköltségek csökkentésével, gazdasági ösztönzőkkel, a transzferek (juttatások) átalakításával, az oktatás korszerűsítésével, a gyermekvállalás ösztönzésével illetve a nyugdíjrendszer átalakításával befolyásolhat.

Az Európa 2020 Stratégia a 20-64 éves korosztály tekintetében 75%-os foglalkoztatottsági szint elérését tűzte ki célul 2020-ig. Hazánk esetében ez azt jelenti, hogy a 2018. augusztusra vonatkozó (KSH) adatot, ami szerint 4 350 ezer fő volt a foglalkoztatotti létszám, legalább százezer fővel szükséges növelni az elkövetkező években. Ehhez a továbbra is növekvő munkaerő-kereslet mellett arra is szükség van, hogy jelenleg alacsony aktivitású társadalmi- és korcsoportok – a rendelkezésre álló munkaerő-tartalék – egy részét is sikeresen mozgósítsa az állam.

A fiatal korosztály gazdasági aktivitásának növekedéséhez hozzájárult a 2009-ben bevezetett ösztöndíjas foglalkoztatási jogviszony, 2012. szeptember 1-től pedig a tankötelezettségi korhatár leszállítása 18 évről 16 évre, ami megteremtette az oktatásban rosszul teljesítők kilepésének lehetőségét a munkaerő-piacra.

A tankötelezettségi korhatár leszállítása 18 évről 16 évre megmutatkozott a 15-19 éves korcsoport gazdasági aktivitásának növekedésében (lásd az 1. sz. táblázat adatait). A nemek közötti különbségeket az aktivitási ráta változásában a 1. sz. táblázat mutatja be. A férfiaknál e korcsoportban 25,7%-kal, a nőknél 48,7%-kal nőtt az aktivitási arány, a javulás aránya mindkét nem esetében meghaladja a 15-74 éves népességnél mért növekedést. A 20-24 éves korosztályban a férfiaknál 15,2%-kal, a nőknél 14,5%-kal nőtt az aktivitási arány, ami szintén magasabb, mint a teljes népességen belül a férfiak és nők aktivitásának növekedése.


A duális képzés bevezetése 2013-tól a közép-, és 2015-től a felsőoktatásban megteremtette a feltételét annak, hogy a diákok megfelelő, gyakorlatban hasznosítható tudásra tegyenek szert és munkagyakorlatot szerezzenek a felsőoktatási tanulmányaik idején, míg hazánk Ifjúsági Garancia Rendszerhez történő csatlakozása a fiatalok foglalkoztatásának növelését és munkanélküliségi rátájuk csökkentését célozta. A felsőoktatási és a szakképzési képzési struktúra átalakítása lehetőséget teremtett arra, hogy a fiatalok nagyobb arányban helyezkedjenek el a magasabb hozzáadott értéket előállítani képes szektorokban. A fiatalabb korosztály aktivitása a részmunkaidős vagy távmunka-lehetőségek számának emelkedésével nőhet, nem célszerű azonban a nappali tagozatos hallgatók teljes munkaidős foglalkoztatásának ösztönzése. A fiatalok motiválásához az iskolarendszerben és a munkahelyeken bevezetett változtatások is hozzájárulhatnak. A gazdasági igények és a képzési struktúra naprakész összehangolása, az oktatás és munkaerő-piac közti együttműködés további erősítése növelheti a fiatalok sikeres elhelyezkedési arányait. A duális képzésben való nagyobb arányú részvétel, ami lehetővé teszi a diákok számára gyakorlat megszerzését a munkába állás előtt, hozzájárulhat a fiatalok sikeresebb pályakezdéséhez. A korai iskolaelhagyás csak csekély mértékben növeli a gazdasági aktivitást, mivel az iskolából lemorzsolódók tipikusan az ún. nem tanuló, nem dolgozó fiatalok táborát növelik. Ezért a gazdasági aktivitást hosszabb távon a korai iskolaelhagyás megelőzése, a veszélyeztetett fiatalok képzése növeli, mivel ez hozzájárul foglalkoztathatóságuk javulásához.

Az idősebb korosztály aktivitását növelte, hogy a nyugdíjkorhatár mindkét nemre vonatkozóan egységesen, fokozatosan 65 évre emelkedik 2020-ig valamint 2012. óta az öregségi nyugdíjkorhatár betöltését megelőzően nyugellátás már nem volt folyósítható. Az 55 év felettiek foglalkoztatását a 2013-ban életbe léptetett munkahelyvédelmi akcióterv segíti elő, emellett több EU-s program biztosított támogatást az 50 év felettiek részére a foglalkoztatási arányuk növeléséért. Az idősebbek foglalkoztatását tovább lehet növelni bizonyos ismeretek, jártasságok átadásával, képzéssel. A korbetöltött öregségi nyugdíjasként történő munkavégzés korlátait minden jogviszonyban célszerű lebontani a foglalkoztatás növelése céljából. Amennyiben a nyugdíj melletti munkavégzés anyagilag még ösztönzőbb lenne, nagyobb arányú aktivitás-növekedés következhet be. Ennek hasznossága különösen a hiányszakmák álláshelyeinek betöltésében mutatkozna meg. Kedvezően hathat a nyugdíjasok foglalkoztatására, hogy 2019-től több támogatást illetve kedvezményt vezet be a kormány a nyugdíjasokat foglalkoztató munkáltatók számára. A nyugdíjasok foglalkoztatási mutatóit javíthatja az is, amennyiben nagyobb számban állnának rendelkezésre részmunkaidős illetve távmunkával kapcsolatos álláslehetőségek.

Hazánkat (és néhány közép-európai országot) a kisgyermekes nők foglalkoztatásának terén az jellemzi, hogy az állam a gyermek 3 éves koráig kedvező feltételeket teremt a gyermek otthonneveléséhez, ezt követően azonban a munkajogi védettségnek köszönhetően nagy arányban válnak a kisgyermekesek ismét aktívvá. A kisgyermekes nők foglalkoztatási mutatóira kedvezően hatott, hogy az elemzett időszakban számos, a gyermekgondozási ellátásokat érintő és egyben a foglalkoztatottság növelését célzó jogszabály-módosítás történt. A munka és a gyermeknevelés közötti összhang javítását célozta a gyermekgondozási ellátás ideje alatti munkavállalási korlátozások jelentős enyhítése. A munkavégzés melletti gyermekvállalásra, illetve a gyermekvállalás melletti munkavégzésre ösztönzi a családokat a 2011-től igénybe vehető, az összevont adóalapot csökkentő adóalap-kedvezmény is. Az apák gyermekgondozásban történő részvételének növekedése – jóllehet, a hazai aktivitás növeléséhez nem járulna hozzá - a megosztott gyermekgondozási idővel lehetővé tenné az anya számára, hogy szakmai ismereteit huzamosabb ideig bővítse, és korábban visszatérhessen a munka világába. A kisgyermek melletti munkavégzést támogatja, hogy a kormány 2008-tól bölcsőde-építési programot hirdetett, azonban a területi és létszámbeli eltérések miatt még nem biztosított minden gyermek számára férőhely. A kisgyermekesek magasabb arányú aktivitását a részmunkaidős munkavállalási lehetőségek nagyobb száma elősegítené, ennek ellenére az ebben a formában dolgozó foglalkoztatottak száma 2012. óta csökkent, és az egyéb atipikus foglalkoztatási formák is jóval kevésbé terjedtek el nálunk, mint az EU-ban.

A nők aránya a részmunkaidőben foglalkoztatottak körében 61,0-64,6% között alakult az elemzett időszakban (lásd az 1. sz. ábrát). A részmunkaidős foglalkoztatás terén mind a férfiak, mind pedig a nők tekintetében hazánk elmarad az uniós átlagtól. 2015-ben az EU tagállamok közül csak Bulgáriában és Horvátországban volt alacsonyabb a részmunkaidőben foglalkoztatottak aránya, mint hazánkban. A részmunkaidővel ellentétben, az otthoni munkavégzés (távmunka) elterjedtségében már kisebb a lemaradás az uniós és az OECD országok átlagától.


Kedvezően hathat a foglalkoztatás bővítésére, amennyiben nagyobb mértékben állnának rendelkezésre képzési támogatások a gyermekgondozási ellátásban részesülők számára, az alapfokú oktatástól a felsőfokú képzésig.

A hátrányos helyzetű kisfalvaknak számos problémával kell szembenézniük. A kormány intézkedései közül kiemelendő 2011-től a Magyar Munka Tervben támogatott szociális gazdaságok rendszere, ezek egy része hátrányos helyzetű kistérségek kisfalvaiban működik, ami hozzájárult e települések foglalkoztatási mutatóinak javulásához. 2015-től, a 105/2015. (IV. 23.) számú kormányrendelet alapján részesítik előnyben a legkedvezőtlenebb harmadba tartozó illetve a jelentős munkanélküliséggel sújtott településeket a fejlesztési célú támogatásokhoz való hozzáférés során. Az EU helyi közösségek szerepének megerősítésére fordított pénzeszközeinek felhasználása (amely sok esetben elmaradt a tervezett ütemtől) hozzájárult a foglalkoztatás bővítéséhez a kisfalvakban, azonban a települések egy része a pályázati lehetőségekkel – a fejlesztési igények ellenére – nem tudott élni. A munkaerő mobilitását akadályozó lakhatási problémák leküzdését célozza a munkásszállás építéshez nyújtható támogatás, amivel a kisfalvakban élő a lakóhelyétől távolabb válhat aktívvá, azonban mindez nem segíti elő a lakosság helyben maradását, hozzájárulhat az elvándorlás növekedéséhez.

A kormányzat különböző, a kisfalvakat támogató programjai ellenére az érintett települések nagy részében az elvándorlás erősödött az elmúlt évtizedben, ezeken a településeken a foglalkoztatási mutatók és képzettségi mutatók jóval az országos átlag vannak. A helyzeten a fejlesztési források célirányos, a foglalkoztatást és a mobilitást (képzést) hatékonyan elősegítő felhasználása is segíthet. Az elszigetelt kisfalvakban a foglalkoztatás-bővüléshez hozzájárulhat a távmunka-lehetőségek számának növekedése, ehhez azonban az álláskeresőknek megfelelő informatikai képzettséggel illetve kapcsolódó infrastruktúrával kellene rendelkezniük. A megfelelő adottságokkal rendelkező kisfalvak turisztikai fejlesztések végrehajtásában is érdekeltek lehetnek, ami kitörési lehetőséget jelenthet számukra. Támogatná a helyben történő termelő tevékenységek és vállalkozások megtelepedését, valamint a helyi munkaerő alkalmazását is a megfelelő közlekedési infrastruktúra rendelkezésre állása, azaz a vasúti hálózat, a közutakon történő közlekedési lehetőségek bővülése.

A megváltozott munkaképességű személyek foglakoztatását illetve foglalkoztathatóságát növelte, hogy az egészségi állapothoz kapcsolódó szociális ellátások rendszere 2012-ben jelentős mértékben átalakult. Az intézkedések hatásaként nőtt a rehabilitálhatóak száma, aminek járulékos hatása volt, hogy nőtt a foglalkoztatottak száma a korábban rokkanttá nyilvánítottak körében. A munkáltatókat ösztönző 2006. évi változás, hogy a megváltozott munkaképességű munkavállalót foglalkoztató munkáltatók akkreditáltathatják magukat, mely alapján jogosulttá válnak a központi költségvetésből támogatásra illetve bér- és járulékkedvezményre. Az elemzett időszakban azonban szűkült a megváltozott munkaképességűek foglalkoztatási lehetősége az akkreditáció feltételeinek szigorítása okán. A kormányzati intézkedések ellenére hazánkban a megváltozott munkaképességűek foglalkoztatása jóval alacsonyabb, mint az EU átlag.


2011-ben a 20-64 éves fogyatékkal élők 18,3%-a, 2015-ben a megváltozott munkaképességű 19-64 évesek 28,8%-a volt foglalkoztatott (lásd a 2. sz. ábrát.) A fogyatékos/megváltozott munkaképességű munkavállalási korúak foglalkoztatottsága nőtt 2015-re 2011-hez képest (2,7 ezer fővel), és a munkanélküliek száma csökkent 14,9 ezer fővel. Az inaktívak száma azonban nagy arányban növekedett 2011-2015. közt: az elemzett korcsoportoknál szám szerint 86,2 ezer fővel több inaktív volt 2015-ben, mint 2011-ben, annak ellenére, hogy a fogyatékosok száma a munkavállalási korú korosztályban összességében 86 ezer fővel csökkent 2011-2015. közt. (2011-ben összesen 766 ezer főt, 2015-ben 680 ezer főt tartottak számon megváltozott munkaképességűként, illetve fogyatékosként.)

Egyes uniós tagállamokban működő rendszereket elemezve megállapítható, hogy a munkavégzést megkönnyítő szolgáltatások hozzájárultak a megváltozott munkaképességűek, fogyatékosok aktivitási rátájának növeléséhez. A fogyatékosok illetve a megváltozott munkaképességűek nagyobb arányú érettségi- és diplomaszerzése növelheti foglalkoztatottságukat. A rokkantak, megváltozott munkaképességűek népességhez viszonyított aránya csökkenthető lenne a munkahelyeken bevezetett egészségmegőrző programokkal, az egészséges életmód támogatásával, az alapellátás erősítésével, az ellátásokhoz való hozzáférés javításával, szűrésekkel. A megváltozott munkaképességű személyek foglalkoztatásával összefüggő ismeretek, jó gyakorlatok átadása oktatás, képzés keretében elősegítheti a szemléletváltást a munkáltatók körében.

A képzetlen népesség nyílt munkaerő-piacon történő álláskeresése kevésbé sikeres, mint a kvalifikált munkavállalóké. Elsősorban a gazdasági fellendülésnek köszönhetően 2017-ben is folytatódott az elmúlt években tapasztalható foglalkoztatás-bővülés, mely a képzetlen népesség körében is megfigyelhető volt.

2006-hoz képest 2017-ben 9,4 ezer fővel több ember dolgozott alapfokú, vagy annál alacsonyabb iskolai végzettséggel. A képzetlenek foglalkoztatottakon belüli aránya 2006-ról 2017-re csökkent – 13,1%-ról 11,9%-ra -, mely a munkavállalók képzettségének növekedésével is magyarázható (lásd a 2. sz. táblázatot). A foglalkoztatás bővülése a legnagyobb mértékben a képzettek körében valósult meg (gimnáziumtól egyetemig a létszámnövekedés 12,5%-os volt, míg a képzetlenek körében csak 1,8%-nak felel meg.)


Az elemzett időszakban több kormányzati intézkedés célozta a képzettség növelését illetve a piacképes szakma, tudás megszerzését hazánkban. Az iskolai képzéseket korábban felhagyó inaktív illetve munkanélküli képzetlenek foglalkoztatását munkaerő-piaci képzésekkel támogatta a kormány, azonban a korai iskola-elhagyók aránya – részben a tankötelezettségi korhatár leszállítása miatt is - növekedett az elmúlt években. A korai iskolaelhagyás ugyan növeli a fiatalok aktivitását, azonban hosszú távú sikeres elhelyezkedésüknek nem kedvez, tekintve, hogy piacképes szakmával, végzettséggel ezen fiatalok nem rendelkeznek.. A 8 általános iskolai osztály elvégzését elősegítheti a kompetencia-problémákkal küzdő gyermekek részére nagyobb számban biztosított szakember, gyógypedagógus. A közfoglalkoztatási rendszer programjaiban részt vevő képzetlenek a programok által szervezett képzésekben is részt vehetnek, ami ösztönzi továbbtanulásukat. A tehetséges, hátrányos helyzetű fiatalok számára a munka és a tanulás közti választást az ösztöndíj-programok és egyéb anyagi ösztönzők könnyíthetik meg.

Dr. Kádár Kriszta az Állami Számvevőszék projektvezetője, Dr. Pulay Gyula az Állami Számvevőszék felügyeleti vezetője