Hírek

Objektívek-e a versenyképességi rangsorok?

2017. november 2. 13:44:01

Meglepő ellentmondás rajzolódik ki a Magyarország nemzetközi versenyképességét éves rendszerességgel értékelő két nagy svájci intézet eredményei és az ország makrogazdasági folyamatait jelző objektív mutatók között. Noha a gazdaság teljesítménye szinte minden fontos index szerint évről évre erősödik, a World Economic Forum és az International Institute for Management Development által készített versenyképességi rangsorokon Magyarország indokolatlanul rosszul szerepel. A jelenség megértéséhez górcső alá vettük az értékelést felállító intézmények módszertanát, melynek eredményeképp bebizonyosodott: a versenyképességi rangsor eredményei jelentős részben szubjektív, illetve egymással nem összevethető adatokon alapulnak.

Dr. Simon József - Lengyel Viktor

A versenyképességi rangsorok elméleti célja, hogy átfogó és összehasonlítható képet nyújtsanak az országok egymáshoz képest mért versenyképességéről gazdasági, illetve társadalmi mutatószámok alapján. Bár a gazdasági teljesítmény mérése és összevetése többféle módszertan alapján is lehetséges, ezek közül - ismertségüket tekintve - kiemelkedik a két svájci intézmény, a World Economic Forum (WEF) és az International Institute for Management Development (IMD) által készített versenyképességi rangsor.

Objektívek-e a versenyképességi rangsorok?

Hogy jön ki a "€žmatek"€ť?

A WEF 2016 szeptemberében közzétett értékelése szerint hazánk a 2011-es 48.-ról 2015-ig a 69. helyre csúszott vissza, majd az egy évvel később, 2017 szeptemberében publikált rangsorban kilenc helyet javítva, a 60. helyre lépett előre. Az első ellentmondás rögtön ezen a ponton azonosítható, ugyanis míg a WEF skáláján a magyar versenyképesség erős lemaradás után valamennyit javított pozícióján, az IMD 2017 márciusában nyilvánosságra hozott évkönyve szerint Magyarország a 46.-ról az 52. helyre csúszott vissza; tehát hat helyet rontott. Mindkét értékelés ugyanarra az évre vonatkozik, amikor hazánk adósbesorolását mindhárom nagy hitelminősítő befektetésre ajánlott kategóriára módosította, a GDP 2,2 százalékkal bővült, az államháztartás hiánya pedig messze a maastrichti kritériumokban meghatározott szint alatt, 1,9 százalékon teljesült.

Objektívek-e a versenyképességi rangsorok?

Mindkét versenyképességet mérő intézetre egyaránt érvényes, hogy nem könnyítik meg a felmérések eredményeinek ellenőrzését, összevetését. Bár a WEF módszertana elérhető, az éves jelentése csak ellenérték fejében vásárolható meg. Az IMD esetében csak a rangsor és a főbb tényezőkre vonatkozó értékek publikusak, így a versenyképességi rangsorban végbemenő változások mögöttes indokai nem elemezhetőek az egyes országok eredményeinek összehasonlításával.

Eltérő fókuszterületek

A WEF rangsorában az úgynevezett GCI index szolgál a makroszintű jellemzők feltérképezésére; az intézet ezzel a mutatóval ragadja meg az egyes országok gazdasági növekedés fenntartására vonatkozó képességét.

Objektívek-e a versenyképességi rangsorok?

A GCI index több, egymást kiegészítő koncepcióra, illetve állításokra épül. Az egyik ilyen koncepció, hogy a megvizsgálandó tényezők, amelyek a növekedésre való képességet magyarázzák, kilenc pilléren nyugszanak. E pillérek a következők: intézmények, infrastruktúra, makrogazdaság, egészségügy és alapfokú oktatás, magasabb szintű oktatás és képzés, piaci hatékonyság, munkaerőpiac hatékonysága, pénzügyi piac hatékonysága, technológiai felkészültség, piaci méret, az üzleti környezet kifinomultsága, s végül az innováció.

A mutató felállításának második alapelve szerint a technológia fontos szerepet játszik a versenyképesség megteremtésében, ám ennek jelentősége az országok fejlettségi szintje szerint változik. A módszertanra is hatást gyakorló harmadik lényegi elv, hogy a vizsgált tényezők fontossága is változik az országok technológiai változásokhoz való viszonya szerint.

A másik nagy svájci intézet, az IMD felfogásában a nemzetgazdasági versenyképességet alapvetően négy tényezőcsoport határozza meg: a gazdasági, a kormányzati, a gazdálkodás hatékonyságára vonatkozó és az infrastrukturális tényezők. Az IMD versenyképességi jelentése is ezek alapján épül fel; az intézet e négy tényezőcsoportot bontja le további öt tényezőre, melyekhez számos (összesen 300-nál is több) kritériumot rendel.

Objektívek-e a versenyképességi rangsorok?

A legutóbb kiadott, szeptemberi elemzés kétharmad részben 2016-os, hivatalos statisztikákra, egyharmad részben pedig a 2017 márciusában összesen 6252 vállalatvezetővel felvett véleményfelmérésre épít.

Az IMD a vizsgált jellemzőket, amelyeket az elemzett országokban értékel, négy nagyobb tényezőcsoportba, majd azokon belül öt-öt tényező alá sorolja. Azonban az eredmények végső elemzésében mindegyik tényező 5%-os súllyal szerepel, és minden tényező további, változó számú kritérium alapján kerül értékelésre, így az egyes területeken megállapított eredmények nem a valós jelentőségüknek megfelelő súllyal esnek latba.

A "€žpuha"€ť mutatók ereje

Az értékelési rendszerek többé-kevésbé sajátos módszerekkel meghatározott -€“ és súlyozott -€“ fókuszterületeinél is szembeötlőbb probléma, hogy a végső eredmény meghatározásánál mindkét módszertan kifejezetten nagy hangsúlyt helyez az úgynevezett "€žpuha adatokra"€ť, vagyis a kérdőíves felmérések során kapott, nagymértékben szubjektív véleményekre. Mindez főként a WEF versenyképesség elemzésében jelent problémát, ahol az eredmények alapját 75%-ban a kérdőívek jelentik.

A kérdőíves adatfelvételnél a megkérdezettek mintája jellemzően kis elemszámú és statisztikailag nem reprezentatív. Szintén az eredmények súlyos torzulásához vezethetett, hogy a megkérdezett vállalatvezetőknek a felmérések jelentős részében olyan kérdéseket tettek fel, amelyek megválaszolása a vezetői pozíciójuktól eltérő ismereteket és kompetenciákat igényel.

Objektívek-e a versenyképességi rangsorok?

Szemléletes példa a módszertan hibás alkalmazására, hogy a WEF rangsorában a "€žkormányzati kihívások kezelésének hatékonysága"€ť mutató Magyarország esetében jelentősen romló tendenciát mutat, annak ellenére, hogy a vizsgált gazdasági területeken épp az elmúlt évek aktív kormányzati intézkedéseinek köszönhetően javultak az ágazati mutatók és emelkedett a fogyasztói bizalom. A nyilvánvalóan valótlan képet festő részeredmény rámutat arra a tényre, hogy a két versenyképességi felmérésben a szubjektív értékítéletnek és a nem minden esetben racionális válaszoknak jelentős szerepe van.

 

Dr. Simon József, az Állami Számvevőszék ellenőrzésvezetője

Lengyel Viktor, a Kommunikációs és Kapcsolattartási Osztály munkatársa