2022. január 20. 7:00

A korrupció dinamikus hatásai az államháztartás végső fogyasztási kiadásaira, bizonyítékok az OECD-országokból

A korrupció makrogazdasági mutatókkal való összefüggései és az évek során elterjedt negatív hatása számos empirikus tanulmány tárgyát képezte már. Az ezen makrogazdasági mutatók közé tartozó állami kiadások költségvetési politikai eszközök, méretüket és összegüket pedig a korrupcióból előnyt húzó döntéshozók módosíthatják. E tekintetben a korrupciónak a kormány végső fogyasztási kiadásaira tett hatását jelen tanulmányban a momentumok általánosított módszer rendszere (System Generalized Methods of Moment) szerinti paneladat-elemzéssel vizsgáltuk. A robusztussági ellenőrzés szerint használt négy különböző korrupciós index, valamint 37 OECD-ország 2002–2018 időszakra vonatkozó előrejelzései alapján szignifikáns és pozitív összefüggés áll fenn három modell korrupciós indexei és az állami kiadások között, míg a másik korrupciós index pozitívan, de nem szignifikánsan korrelál. (Pénzügyi Szemle 2021/4.)

Emin Efecan Aktaş

A korrupció, amely erkölcsileg minden társadalomban gonosz cselekedetnek számít, már egy ideje az elméleti és empirikus tanulmányok motivációs témáját képezi. Különösen az elmaradott országokban számít a döntéshozók megszokott módszerének, úgy tekintenek rá, mint társadalmi befolyásszerzésre (penetráció), arról nem is szólva, hogy anyagi előnyöket is biztosít. Ezt az erkölcsileg és politikailag is helytelenített módszert azonban titokban hajtják végre, és csak akkor derül rá fény, ha feltárják.

Az elmúlt években néhány kvalitatív és kvantitatív kutatási módszer és matematikai számítás segítségével lehetőség nyílt a korrupció mérésére. Ez azonban nem közvetlenül a korrupciós indexet tükrözi, hanem a korrupció érzékelését mutatja. A szakirodalom ezt kritikával illeti, és nem mellesleg ez jelen tanulmány egyik korlátja. Ezt a korlátot éppen ezért különböző korrupcióérzékelési indexek felhasználásával próbáltuk kiküszöbölni, és a négy mérési módszerből összeállított korrupcióérzékelési indexeket alkalmaztuk a becslések során. Az állami kiadások viszont olyan eszközként rajzolódtak ki, amelyet az államok például az adók és államadósság forrásából finanszírozott közszükségleteiknek és közös politikájuknak megfelelően használnak. Az állami kiadások az igényekkel egyenes arányban változnak, és köztisztviselők foglalkoznak velük. Az állami kiadások kezelésének módja számos törvény, rendelet, közlemény stb. hatálya alá tartozik, a köztisztviselők mérlegelési jogkörét pedig a lehető legnagyobb mértékben igyekeznek korlátozni.

Az átláthatóságot és az elszámoltathatóságot jogi szabályozással is megpróbálták biztosítani. Bár az állami kiadásokat érintő korrupciót igyekeznek ekképpen megakadályozni, az emberi tényező miatt szükséges kideríteni, a korrupciós jelenség hogyan idézi elő az állami kiadások módosulásait. Jelen tanulmány második korlátja a kiadási adatokkal kapcsolatos, egyes országok ugyanis a termelési mód szerint számítják ki a kibocsátás növekedését. A probléma megoldására dinamikus paneladatmódszert alkalmaztunk, amely kiküszöböli a heterogenitást. Ezen magyarázatok alapján az elemzésben 37 OECD-tagországra és a 2002 és 2018 közötti időszakra vonatkozóan hoztunk létre paneladathalmazt.

abra_belso


A korrupciónak az államháztartás végső fogyasztási kiadásaira gyakorolt hatását a korrupciós indexek megszerzésével négy különálló dinamikus panelmodell segítségével vizsgáltuk. A jövedelmi egyenlőtlenségek, infláció, kereskedelem, szociális kiadások és gazdasági növekedés mutatói is szabályozási változóként szerepelnek a GMM-rendszer módszerével végzett becslések során. Az elemzési eredmények szerint a három modell korrupciós indexei és az állami kiadások között szignifikáns és pozitív összefüggés van. A másik korrupciós index nem szignifikáns de pozitív együtthatójú. Ezen eredmények összhangban vannak a szakirodalommal, és megerősítik azt az általános nézetet, miszerint a korrupció növeli az állami kiadásokat.

A tény, hogy az állami források nagy részét adók fedezik, és hogy az adók nagy részét a közvetett adókból vonják le – ami nem igazán igazságos – túlságosan is jelentőssé teszi az állami kiadások felhasználásának kérdését ahhoz, hogy azt a tisztviselők lelkiismeretes döntéseire bízzák, illetve arra, hogy vajon elkövetnek-e korrupciót vagy sem. E tekintetben az egyéni haszonszerzésre fordított állami kiadások megnövelése a hatóságok által pazarláshoz, az erőforrások igazságtalan elosztásához és akár korrupcióhoz is vezethet. A társadalmak erkölcsi szerkezetétől és hagyományokhoz ragaszkodó hozzáállásától eltekintve kétségtelen, hogy a korrupciónak kedvező folyamatok ellenőrzése, illetve az óvintézkedések meghozatala, az elszámoltathatóság, az átláthatóság, a nyilvánosság tájékoztatása és a jogi szabályozás csökkentheti a korrupciót. Másrészről a korrupció ellenőrzése egyben azt is jelenti, hogy szűkítjük azoknak a tisztviselőknek a kiadásokkal kapcsolatos előjogát és összetételét, akik elsődlegesen felelősek a közpolitikák saját érdekeik javára történő kezeléséért.

Ezen túlmenően egy széles körben megvitatott környezetben, ahol az észszerűség és a hatékonyság nem érhető el az állami szektorban, a pazarlás nem akadályozható meg, az állam kedvezőtlen szerkezete pedig nem javítható, különös tekintettel arra, hogy bizonyos OECD-országokban a szűkös állami források jelentős része adósságok kamatfizetésére megy el. A korrupció által érintett elsődleges (nem kamatozó) állami kiadásokra elkülönített állami források miatt az országok gazdasága jelentős terhet cipel. Ezen terhek enyhítése a nyilvánosság által kínált árukkal és szolgáltatásokkal kapcsolatos átlátható politikák kidolgozását és ezek mielőbbi végrehajtását jelenti. Ennélfogva úgy gondoljuk, hogy minél átláthatóbbak a nyilvánosság által kínált áruk és szolgáltatások, annál sikeresebb a korrupció elleni küzdelem.



Emin Efecan Aktaş a Hatay Mustafa Kemal University kutatója   

...

A teljes tanulmány itt olvasható, a Pénzügyi Szemle legújabb száma itt érhető el.