Málits Péter, El-Meouch Nedim Márton és Drabancz Áron tanulmánya két fontos kérdésre keresi a választ, egyrészt hogy milyen szerepet töltenek be a központi és kereskedelmi bankok a klímaváltozás folyamatának lassításában, másrészt hogy a klímaváltozáshoz kapcsolódó kockázatok megjelennek-e a hiteltermékek árazásában, azaz a karbonintenzív iparágakban magasabb felárakkal szembesülnek-e a hitelfelvevők. A szerzők a bankrendszert és a vállalati szektort összekapcsoló fő csatornákat egy modellvállalaton keresztül szemléltetik, felmérve, hogy mely változókat illetve kockázatokat érdemes mérlegelnie egy vállalatnak a befektetésekkel kapcsolatos döntéshozatal során. (Pénzügyi Szemle 2022/3.)

Málits Péter - El-Meouch Nedim Márton - Drabancz Áron 

A klímaváltozás elleni harc cselekvésre ösztönzi a gazdaság szereplőit, így a vállalati szektort és a bankrendszert is. A pénzügyi szektor kiemelt szerepet kap ebben a folyamatban, tekintettel arra, hogy egyrészt a szegmens a gazdaság szinte minden szereplőjével kapcsolatban áll, másrészt a bankrendszer képes akár a politikai döntéshozók támogatása nélkül is biztosítani a zöld átmenethez szükséges anyagi forrásokat. Az tehát, hogy az éghajlatváltozás elleni küzdelem végül sikeres lesz-e, nagymértékben függ a pénzügyi rendszer – központi és kereskedelmi bankok – szereplőitől.

A tanulmány felméri, hogy a pénzügyi szektort érintő kockázatok és a rájuk jellemző attitűd hogyan érinti a reálgazdaság szereplőit, és hogy ezen hatások mely csatornákon keresztül realizálódhatnak a vállalatok működésében. Rámutat, hogy egyelőre nincs konszenzus arra vonatkozóan, hogy a központi és kereskedelmi bankoknak kell-e szerepet vállalniuk a klímaváltozás problémájának megoldásában, és ha igen, azt milyen eszközökkel és mélységben tegyék. A pénzügyi intézmények elsősorban a szabályozáson - éghajlati stressztesztek, tőkekövetelmények - és a kamatfelárakon keresztül képesek zöld irányba terelni a vállalati szektor szereplőit, vannak ugyanakkor elképzelések a mennyiségi lazítás éghajlati célú alkalmazására is.

A szerzők bemutatják, hogy a kereskedelmi bankoknak egyelőre nem áll közvetlenül érdekükben a karbonintenzív iparágak helyett az alternatív megoldások finanszírozása, ennek ellenére a fenntarthatósági szempontok szerinti tőkeallokáció irányába fokozatos elmozdulás tapasztalható.

A szakirodalmi áttekintést követően a tanulmány egy olajipari modellvállalat segítségével mutatja be a fenti folyamatot úgy, hogy egy valóságos adatokon alapuló, de leegyszerűsített vállalati projektértékelési helyzetbe építi bele a különböző aspektusokat. A modell – melyben a vállalat egy magas karbonintenzitással működő olajfinomító megépítéséről dönt - alkalmazásának célja, hogy egy valószerű példával mutassa be azokat a csatornákat, melyeken keresztül a vizsgált jelenségek befolyásolhatják a vállalati működést. Az elemzés hangsúlyozza, hogy a bankrendszer éghajlatváltozással kapcsolatos attitűdjének változása képes a karbonsemlegesség felé terelni az adott vállalatot oly módon, hogy a kamatfelárakon és/vagy a tőkekövetelményeken keresztül módosítja a projektek hozamszintjét és megtérülési idejét.

A mikroelemzés mellett a tanulmány makroszintű vizsgálat keretében állapítja meg, hogy a magyar hiteladatokon egyelőre nem látható egyértelműen a klímaváltozáshoz kapcsolódó kockázatok realizálódása a kamatfelárakban.

…

Málits Péter az EY consulting gyakornoka, El-Meouch Nedim Márton a Pécsi Tudományegyetem PhD-hallgatója, Drabancz Áron a Budapest Corvinus Egyetem PhD-hallgatója

...

A teljes tanulmány itt olvasható, a Pénzügyi Szemle legújabb száma itt érhető el.