A világgazdaság egészében hosszú távon nem mutatható ki a reálkonvergencia jelensége, ennek okait taglalja ez a tanulmány. Elemzésünk során támaszkodunk növekedéselméleti és a fejlődéstanulmányokból megismert megfontolásokra és vitákra, a fejlemények leíró, de egyben kritikus bemutatására. A cikk a konvergencia hiányát elsősorban a nyersanyagfüggőség, valamint egyes országok adóparadicsomként való működése szempontjából mutatja be, és fő állítása az, hogy e két tényező is jelentősen hozzájárul ahhoz, hogy a világgazdaságban csak egyes régiókra vonatkozó konvergenciafolyamatokkal találkozunk. Vizsgálja a cikk továbbá azt is, hogy a fejlettebb országok utolérésének vannak-e közös kritériumai és arra a következtetésre jut, hogy bár a felzárkózásnak nagyon egyedi tényezői voltak és lehetnek a különböző fejlettségi szinten lévő országokban, de néhány tényező mégis megemlíthető, amelyek nélkül a felzárkózás nemigen lehetséges manapság. (Pénzügyi Szemle 2021/4.)

Csoma Róbert

A felzárkózó országok fejlesztési gyakorlatából látható, hogy nem feltétlenül kell létrehozni nemzeti iparágakat, sikeres lehet a külföldi tőkebevonásra alapozó stratégia is, vagy már meglévő értéklánchoz való csatlakozás, kezdetben még technológiai követő politikával. Nem szükségszerű a magas beruházási ráták megléte, vagy éppen az alacsony adóterhelés sem a gyors fejlődéshez, bár az előbbi, különösen, ha hatékony befektetésekben testesül meg, kétségtelenül igen valószínűvé teszi a gyors fejlődést.

Ha a fejlődéstanulmányokból kirajzolódó különféle modelleket kellene minősíteni, akkor talán az észak-európai, úgynevezett skandináv modell (kiegészülve Németországgal és Ausztriával) mellett szól a legtöbb érv, hiszen az ide tartozó országok minden itt vizsgált fejlődési mutatóban (humán fejlettség, versenyképesség, korrupciómentesség) kedvező minősítéssel rendelkeznek. Ez a magas fejlettség társadalmi szolidaritással és környezeti fenntarthatósággal párosul, miközben az angolszász és még inkább a távol-keleti modellben a gazdasági hatékonyság gyengébb szociális védőháló mellett jön létre.

Nincs tehát ugyan egységes feltételrendszere a sikeres felzárkózásnak, de a jelenlegi helyzetben úgy látszik, hogy az oktatás, az egészségügy erőteljes fejlesztése, a képességalapú kiválasztódás, kompetens és autonóm bürokrácia, versengő elitek, és a társadalom többsége által elfogadott fejlesztési irányok valamilyen mixe nélkül tartós konvergencia nem érhető el. Az egyedi utakhoz legitimációt pedig az általánosan magas életszínvonal adhat egy ország vezetése számára.

…

Csoma Róbert a Budapesti Gazdasági Egyetem egyetemi adjunktusa 

...

A teljes tanulmány itt olvasható, a Pénzügyi Szemle legújabb száma itt érhető el.