A tanulmány az adóamnesztia elméleti és empirikus kutatásáról nyújt áttekintést a vonatkozó előnyök és hátrányok mérlegelésével. A kutatásban a szerzők arra a kérdésre keresik a választ, hogy az adóamnesztia közép- és hosszú távon ösztönzi-e az adózási fegyelmet az egyes tanulmányok megállapításaival összhangban, vagy igazságtalan és romboló hatása miatt inkább gátolja az adófegyelem kialakulását. A tanulmányban a szerzők tizenkét országra vonatkozóan – elsősorban Törökországra fókuszálva – vizsgálják az adóamnesztia-programok adóbevétel/GDP arányra gyakorolt hatásának elérhető adatait a Gini-együttható értékeivel együtt. A tanulmány célja az adóamnesztiával szembeni – mind az adóbevétel, mind az adóigazságosság szempontjából – kedvezőbb alternatívák azonosítása. A kutatás eredményei azt mutatják, hogy míg az adóamnesztia rövid távú bevételi hatása bizonytalan, az adóigazságosságra és jövedelemelosztásra gyakorolt negatív hatása közép- és hosszú távon szinte bizonyosnak mondható. A kutatás arra is rámutat, hogy az adóamnesztiák hátterében többnyire aligha az adóbevétel növelésének legfőbb szándéka áll. (Pénzügyi Szemle 2022/2.)

M. Mustafa Erdoğdu - Sevda Akar

A jelen cikk megállapításai a korábbi tanulmányok azon következtetését támasztják alá, hogy az adóamnesztiát csak kivételes esetben, semmint normaként lenne szükséges alkalmazni. Nemzetközi tapasztalatok alapján az adóamnesztia-programok kedvező hatásai a legjobb esetben is túlértékeltek, mivel ezek társadalmi költsége nagyobb, mint az elérhető haszon. Az összes felmerülő költséget figyelembe véve még az adóamnesztia rövid távú bevételi hatásai sem egyértelműek, a közép- és hosszú távúak pedig – a bevételen kívül – az adóigazságosság és a jövedelemelosztás szempontjából is inkább katasztrofálisnak mondhatók. Ráadásul még ha képes is az amnesztia a bevétel növelésére, az ilyen intézkedés akkor sem indokolt, hiszen a cél nem szentesíti az eszközt.

A tanulmány megállapította, hogy az adóamnesztia alapvetően igazságtalan, és csupán csillapító, ám igen romboló hatású. Az adóamnesztia-programok hatása az intézkedések típusától, a megvalósítás céljától, valamint az ország pénzügyi és politikai sajátosságaitól függően rendszerint súlyosan rombolja a társadalom kapcsolatrendszerét. Az adóamnesztia hatása degeneráló, mert az adót egyfajta alku tárgyává teszi. Ráadásul az adócsalók a tisztességes adófizető polgárokhoz képest kedvezőbb alkupozíciót szerezhetnek. A szomorú valóság pedig az, hogy az adócsalók miatti többletterheket végső soron a tisztességes, becsületes adófizető polgároknak kell viselniük. Emiatt a tisztességes, de bosszús adózóknak az adórendszerbe vetett hite is sérül, ami tisztességtelen magatartásra ösztönözheti őket.

A vizsgált tizenkét ország gyakorlata alapján a szerzők megállapítják, hogy az adóbevétel GDP-hez viszonyított arányát nem javítja az adóamnesztia gyakori alkalmazása. Tanulságos viszont, hogy az adóbevétel/GDP arány éppen Franciaországban a legmagasabb, abban az országban, ahol utoljára az 1980-as években hajtottak végre adóamnesztiát. Az amnesztiaintézkedések száma Norvégiában is alacsony, ráadásul a vizsgált tizenkét ország közül a jövedelemelosztás helyzete itt a legkedvezőbb. A szerzők következtetésként kijelentik, hogy az adóamnesztia az adófegyelmet hosszú távon negatívan befolyásolja, és a jövedelemegyenlőtlenséget is ronthatja.

A Törökországban alkalmazott amnesztiaintézkedéseket a tanulmány részletesebben is vizsgálja. A szerzők hangsúlyozzák, hogy a törökországi intézkedések végrehajtása inkább politikai, semmint gazdasági okokra vezethető vissza. Ez a megállapítás Baer és Le Borge (2008), Erdoğdu és szerzőtársai (2016), Erdoğdu és Geyik (2020), Sabnita (2019), és Güler (2020) eredményeivel van összhangban. Az a tény, hogy Törökországban majdnem minden választást adóamnesztia követ, szintén ezt támasztja alá. Az eddigi török kormányok a szakértői véleményeket rendszerint figyelmen kívül hagyva hajtottak végre adóamnesztia-intézkedéseket hamis reményektől hajtva. Az eredmények a szerzők szerint még rövid távon sem mondhatók kielégítőnek.

A tanulmány kiemeli, hogy az adó nemcsak az állam finanszírozásának eszköze, hanem a mögöttes társadalmi szerződés nagyon is látható eleme. Fontos felismerni, hogy az a kötőanyag, ami a társadalmat egyben tartja, nem más, mint az igazságosság és a vele járó bizalom. Az igazságosságot, bár nincs beárazva, nem lenne szabad fillérekre váltani még akkor sem, ha az adóamnesztia-intézkedésekkel amúgy nyerni is lehet. A társadalmi tőkével foglalkozó szakirodalom arra mutat rá, hogy a legjobban megtérülő befektetés a társadalmi bizalom erősítése. Ezzel párhuzamosan az államháztartással foglalkozó friss kutatások azt bizonyítják, hogy az olyan normatív tényezők szerepe, mint az igazságosság és bizalom még az adófegyelemnél is jóval fontosabb. Ez pedig a szerzők szerint azt jelenti, hogy a bizalom építését és az alapvető rendszerek és eljárások megerősítését az adóhatóságoknak prioritásként kell kezelniük.

Az adóamnesztia nemcsak az adócsalókat, hanem még a becsületes állampolgárokat is tisztességtelen magatartásra ösztönözheti. Az esetek többségében az adóamnesztia-programok végrehajtása helyett a legmegfelelőbb eljárás a probléma forrásának, vagyis a gyenge adófegyelemnek a kezelése lenne. A tanulmány elsőként az adóelkerülés visszaszorítását, az adóalap szélesítését, az önkéntes adófegyelem előmozdítását javasolja. Ennek érdekében elengedhetetlen az adóvégrehajtási eszközök hatékonyságának növelése; az adóigazgatás jogi kereteinek javítása és az alapvető adóigazgatási eljárások és irányítás fejlesztése; illetve az állam és polgárai közötti bizalom erősítése. A szerzők hangsúlyozzák, hogy az adóelkerülés elleni küzdelem az adóbevétel növelésének is hatékony módja lehet, különösen a leggazdagabbakra fókuszálva.

…

M. Mustafa Erdoğdu a Marmara University egyetemi oktatója, Sevda Akar a Bandirma Onyedi Eylul University docense

...

A teljes tanulmány itt olvasható, a Pénzügyi Szemle legújabb száma itt érhető el.