2022. január 31. 7:00

Eredményszemléletű számvitel – egy kihasználatlan lehetőség a költségvetési szervek teljesítményének mérésére

Magyarország államháztartási számvitele jelentős reformon esett át 2014-ben. A reform nem pusztán a számviteli elszámolások változását jelentette, hanem a fenntartható gazdálkodás és a szervezeti teljesítménymérés támogatásának újszerű lehetőségét is. A gyakorlati tapasztalatok összegyűjtésére az Állami Számvevőszék gondozásában kutatómunkára került sor. A felmérés eredménye szerint a kutatás során kiválasztott területeken működő szervezeteket tekintve az eredményszemléletű számvitel csak részben épült be az egyes tevékenységek számviteli eredményének és megtérülésének számításaiba, főként a kisméretű szervezeteknél nem lépett túl a jogszabályok által előírt kötelező, adminisztratív szerepén. Az eredményszemléletű számvitel a szervezeti teljesítménymérést jellemzően nem támogatta. A fejlődés lehetséges irányaként került azonosításra az irányító szervek szerepének fokozása az azonos elvek mentén működő célkitűzés és mérés érdekében, továbbá a szemléletformálás is. A szervezeti teljesítménymérés támogatásához mindezeken túlmenően szükséges lehet a feladat- és teljesítménymutatók ágazati rendszerének kidolgozása, amelyhez az eredményszemléletű számvitel fontos információforrássá válhat. (Pénzügyi Szemle 2021/2. Különszám)

Borbély Tamás - Szikszainé Király Mária - Kakas Sándor

Magyarország államháztartási számvitele jelentős reformon esett át 2014-ben, elkülönült egymástól a költségvetési és a pénzügyi számvitel, a költségvetési szempontok mellett az üzemgazdasági szemlélet is megjelent benne. A két elszámolási rendszer egymással párhuzamosan működik. A megújulásra kétségkívül szükség volt, hiszen az elszámoltathatóság, a fenntartható gazdálkodás és a teljesítményelv előtérbe kerülése az államháztartásban is elengedhetetlenné tette az eredményszemléletű számviteli elszámolásokat. A közszféra számviteli elszámolása a működéséből fakadó sajátosságokkal együtt is egyértelműen közelebb került a vállalkozási szektornál alkalmazotthoz.

A 2014 előtt alkalmazott államháztartási számviteli elszámolási rendszer nem támogatta a fenntartható gazdálkodást, hiszen nem szolgáltatott elegendő és megbízható információt az államháztartási szervezetek pénzügyi és vagyoni helyzetéről (Pályi, 2015).

A reform megvalósítását ösztönözte továbbá az Európai Unió Tanácsa tagállamok költségvetési keretrendszerére vonatkozó követelményekről szóló 2011/85/EU-irányelve (irányelv) is, amely az uniós szintű gazdasági kormányzás erősítése céljából került megalkotásra. A záró rendelkezések között rögzítették: a tagállamok hatályba léptetik azokat a rendelkezéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy az irányelvnek 2013. december 31-ig megfeleljenek.

Az irányelvben foglalt megfelelés érdekében módosultak az államháztartás szabályozását érintő jogszabályok, valamint megszületett az államháztartás számviteléről szóló 4/2013. (I. 11.) kormányrendelet (a továbbiakban: Áhsz.) is, amely 2014. január 1-i hatályba lépése óta a hazai államháztartási számviteli szabályokat tartalmazza.

abra_belso


Az eredményszemlélet magyarországi fejlesztését segítette elő továbbá, hogy – az említett irányelv megalkotásának hatására is – az európai uniós országok más-más területeken, de folyamatosan vezették be az eredményszemléletet (Simon et al., 2018).

A számviteli szabályalkotás jogszabályokon túli pillérét képezik a sztenderdek. A közszféra számvitele területén alkalmazott sztenderdek elismert rendszere az International Public Sector Accounting Standards (IPSAS). Az IPSAS-ok egységes alkalmazása nincs kötelezően előírva a tagállamok részére, sajátosságuk, hogy folyamatosan bővül a sztenderdek száma és állandóan zajlik a felülvizsgálatuk. Az IPSAS-oknak a magánszektorban elterjedt IAS/IFRS-sztenderdek adják az alapját, ugyanakkor az IPSAS-ok a közszektor által támasztott követelményeknek kívánnak megfelelni. (Harsányi et al., 2016) Az egységes államháztartási számviteli elszámolásokat, mint elérendő célt támogatná a European Public Sector Accounting Standards (EPSAS) kidolgozása és alkalmazása, ugyanakkor ez utóbbi körül nagy a bizonytalanság, a tagországi adaptációt illetően számos kérdés merül fel (Simon, Pető, 2020).

A számviteli reform 2014. évi bevezetése óta 2021-ben a nyolcadik költségvetési év telik el, így lehetőség nyílik a gyakorlati tapasztalatok felmérésére.

2019-ben már sor került egy, az önkormányzatokat és intézményeiket érintő, nem reprezentatív kutatásra, amely rávilágított arra, hogy a vizsgált szervezetek a számviteli információs rendszer adatait a gyakorlatban alig használták fel a gazdasági döntések során. Az eredményszemlélet előnyeit, illetve az abban rejlő lehetőségeket nem használták ki sem a vagyonkezelés menedzselésében, sem a költségelszámolásban és az önköltségszámításban (Tóth, 2020). Jelen tanulmányban bemutatott kutatás kifejezetten az eredményszemlélet hasznosulását helyezi előtérbe, összegyűjtve ezzel több, az államháztartás számvitelének további fejlesztését segítő tapasztalatot.



Borbély Tamás az Állami Számvevőszék projektvezetője, Szikszainé Király Mária az Állami Számvevőszék projektvezetője, Kakas Sándor az Állami Számvevőszék felügyeleti vezetője

...

A teljes tanulmány itt olvasható, a Pénzügyi Szemle legújabb száma itt érhető el.