Magyarország államháztartási számvitele jelentős reformon esett át 2014-ben. A reform nem pusztán a számviteli elszámolások változását jelentette, hanem a fenntartható gazdálkodás és a szervezeti teljesítménymérés támogatásának újszerű lehetőségét is. A gyakorlati tapasztalatok összegyűjtésére az Állami Számvevőszék gondozásában kutatómunkára került sor. A felmérés eredménye szerint a kutatás során kiválasztott területeken működő szervezeteket tekintve az eredményszemléletű számvitel csak részben épült be az egyes tevékenységek számviteli eredményének és megtérülésének számításaiba, főként a kisméretű szervezeteknél nem lépett túl a jogszabályok által előírt kötelező, adminisztratív szerepén. Az eredményszemléletű számvitel a szervezeti teljesítménymérést jellemzően nem támogatta. A fejlődés lehetséges irányaként került azonosításra az irányító szervek szerepének fokozása az azonos elvek mentén működő célkitűzés és mérés érdekében, továbbá a szemléletformálás is. A szervezeti teljesítménymérés támogatásához mindezeken túlmenően szükséges lehet a feladat- és teljesítménymutatók ágazati rendszerének kidolgozása, amelyhez az eredményszemléletű számvitel fontos információforrássá válhat. (Pénzügyi Szemle 2021/2. Különszám)

Borbély Tamás - Szikszainé Király Mária - Kakas Sándor

Magyarország államháztartási számvitele jelentős reformon esett át 2014-ben, elkülönült egymástól a költségvetési és a pénzügyi számvitel, a költségvetési szempontok mellett az üzemgazdasági szemlélet is megjelent benne. A két elszámolási rendszer egymással párhuzamosan működik. A megújulásra kétségkívül szükség volt, hiszen az elszámoltathatóság, a fenntartható gazdálkodás és a teljesítményelv előtérbe kerülése az államháztartásban is elengedhetetlenné tette az eredményszemléletű számviteli elszámolásokat. A közszféra számviteli elszámolása a működéséből fakadó sajátosságokkal együtt is egyértelműen közelebb került a vállalkozási szektornál alkalmazotthoz.

A 2014 előtt alkalmazott államháztartási számviteli elszámolási rendszer nem támogatta a fenntartható gazdálkodást, hiszen nem szolgáltatott elegendő és megbízható információt az államháztartási szervezetek pénzügyi és vagyoni helyzetéről (Pályi, 2015).

A reform megvalósítását ösztönözte továbbá az Európai Unió Tanácsa tagállamok költségvetési keretrendszerére vonatkozó követelményekről szóló 2011/85/EU-irányelve (irányelv) is, amely az uniós szintű gazdasági kormányzás erősítése céljából került megalkotásra. A záró rendelkezések között rögzítették: a tagállamok hatályba léptetik azokat a rendelkezéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy az irányelvnek 2013. december 31-ig megfeleljenek.

Az irányelvben foglalt megfelelés érdekében módosultak az államháztartás szabályozását érintő jogszabályok, valamint megszületett az államháztartás számviteléről szóló 4/2013. (I. 11.) kormányrendelet (a továbbiakban: Áhsz.) is, amely 2014. január 1-i hatályba lépése óta a hazai államháztartási számviteli szabályokat tartalmazza.

Az eredményszemlélet magyarországi fejlesztését segítette elő továbbá, hogy – az említett irányelv megalkotásának hatására is – az európai uniós országok más-más területeken, de folyamatosan vezették be az eredményszemléletet (Simon et al., 2018).

A számviteli szabályalkotás jogszabályokon túli pillérét képezik a sztenderdek. A közszféra számvitele területén alkalmazott sztenderdek elismert rendszere az International Public Sector Accounting Standards (IPSAS). Az IPSAS-ok egységes alkalmazása nincs kötelezően előírva a tagállamok részére, sajátosságuk, hogy folyamatosan bővül a sztenderdek száma és állandóan zajlik a felülvizsgálatuk. Az IPSAS-oknak a magánszektorban elterjedt IAS/IFRS-sztenderdek adják az alapját, ugyanakkor az IPSAS-ok a közszektor által támasztott követelményeknek kívánnak megfelelni. (Harsányi et al., 2016) Az egységes államháztartási számviteli elszámolásokat, mint elérendő célt támogatná a European Public Sector Accounting Standards (EPSAS) kidolgozása és alkalmazása, ugyanakkor ez utóbbi körül nagy a bizonytalanság, a tagországi adaptációt illetően számos kérdés merül fel (Simon, Pető, 2020).

A számviteli reform 2014. évi bevezetése óta 2021-ben a nyolcadik költségvetési év telik el, így lehetőség nyílik a gyakorlati tapasztalatok felmérésére.

2019-ben már sor került egy, az önkormányzatokat és intézményeiket érintő, nem reprezentatív kutatásra, amely rávilágított arra, hogy a vizsgált szervezetek a számviteli információs rendszer adatait a gyakorlatban alig használták fel a gazdasági döntések során. Az eredményszemlélet előnyeit, illetve az abban rejlő lehetőségeket nem használták ki sem a vagyonkezelés menedzselésében, sem a költségelszámolásban és az önköltségszámításban (Tóth, 2020). Jelen tanulmányban bemutatott kutatás kifejezetten az eredményszemlélet hasznosulását helyezi előtérbe, összegyűjtve ezzel több, az államháztartás számvitelének további fejlesztését segítő tapasztalatot.

…

Borbély Tamás az Állami Számvevőszék projektvezetője, Szikszainé Király Mária az Állami Számvevőszék projektvezetője, Kakas Sándor az Állami Számvevőszék felügyeleti vezetője

...

A teljes tanulmány itt olvasható, a Pénzügyi Szemle legújabb száma itt érhető el.