2021. június 29. 10:00

Górcső alatt az állami tulajdonú gazdasági társaságok az ÁSZ elemzésében

Az Állami Számvevőszék elemzésének célja annak bemutatása volt, hogy a 2013-2020. között az ÁSZ által ellenőrzött 148 állami tulajdonú gazdasági társaság és egyes csoportjaik gazdálkodása mennyire felelt meg a követelményeknek, illetve a megfelelés mértéke milyen tényezőkkel hozható összefüggésbe. A gazdasági társaságokat a 2015-2019. időszaki 5 éves pénzügyi adataik alapján elemezték. Az elemzés alapján kiemelt figyelmet indokolt szentelni az állami tulajdoni gazdasági társaságok egy részének alultőkésítettségére, és az abból fakadó tőkefeszültségekre. Megállapítható, hogy a közfeladatot ellátó gazdasági társaságok esetében követhető az a modell, amely a jövedelmezőségüket alacsony szinten tartja, és fejlesztéseik forrását vissza nem térítendő támogatásokból biztosítja, valamint a közfeladatot nem ellátó állami tulajdonú gazdasági társaságok esetében magasabb vagyonarányos jövedelmezőséget lenne indokolt megkövetelni, hogy bővített újratermelésüket képesek legyenek saját forrásból fedezni.

Magyarország Alaptörvénye három követelményt fogalmaz meg az államú tulajdonú gazdálkodó szervezetekkel szemben: a törvényességet, a célszerűséget és az eredményességet. Az Alaptörvény a nemzeti vagyon céljaként határozza meg, hogy nem szolgálhat magánérdekeket, azt kizárólag a közösség javára kell használni. A nemzeti vagyon körébe tartoznak az állam vagy az önkormányzat tulajdonában álló, a gazdasági életben részt vevő szervezetek is, amelyek feladata a közérdek szolgálata. Működésükkel szembeni elvárás a jó minőségű termék vagy szolgáltatás mellett a hatékony és eredményes gazdálkodás. Az eredményesség alatt a kitűzött célok megvalósítását értjük. A közfeladatot ellátó állami tulajdonú gazdasági társaságokra sok esetben szigorúbb szabályok vonatkoznak, illetve a nyújtott szolgáltatás árazása során nem a piaci körülmények döntenek. Emiatt e szempont szerint is tipizálták az ÁSZ elemzői a gazdasági társaságokat, mely lehetőséget nyújtott a közfeladat ellátás és a gazdálkodást jellemző pénzügyi mutatószámok közötti kapcsolatot azonosítására. Az elemzett szervezetek kétharmada (68,24%-a) látott el valamilyen közfeladatot 2019. évben.

 

abra_1

 

Az állami tulajdonban álló gazdasági társaságok elemzésekor figyelemmel kellett lenni azok sajátosságaira, így például a vagyonkezelt eszközök és a fejlesztési támogatások magas arányára. A sajátosságok figyelembe vételére célszerűnek bizonyult a versenyszféra vállalkozásai számára kidolgozott pénzügyi mutatókat úgy korrigálni, hogy a közszféra specialitásaiból eredő torzításokat kezeljék. A gazdasági társaságok között léteznek olyanok, amelyek feladataikból, rendeltetésükből, különleges helyzetükből fakadóan kiugró pénzügyi mutatókkal rendelkeznek, ezzel erősen torzítva a csoportok átlagos teljesítményéről alkotott képet. Erre való tekintettel a társaságok szélsőséges értékei kiszűrésre kerültek a teljesítmények elemzésekor.

 

Abra_2

 

Az elemzés módszerei

A pénzügyi helyzet értékeléséhez meghatározták az alkalmazandó pénzügyi mutatókat, majd a gazdasági társaságok nyilvánosan elérhető mérleg adataiból azokat kiszámították az elemzők. Az értékelt 5 év vonatkozásában elemezték a mutatók átlagát és szóródását.

Az elemzés rávilágított, hogy az adatbázisban olyan szélsőséges értékek is szerepeltek, amelyek nagymértékben befolyásolták (torzították) az eredményeket. Ezért a számításokat nemcsak a teljes sokaságra vonatkozóan végezték el, hanem a szélsőséges értékektől megtisztított sokaságokra nézve is. A tisztítás az egyes pénzügyi mutatók esetében külön-külön történt, mutatónként hozták létre a sokaságokat. Előbb kiszámították a teljes sokaság az alsó és felső kvartilisát, és ezek különbségét, azaz az ún. interkvartilis terjedelmet. Az alsó kvartilistól lefelé, illetve a felső kvartitól felfelé az interkvartilis terjedelem háromszorosa mértékét meghaladóan kívül eső elemektől tisztították meg a sokaságot. Az egyes pénzügyi mutatók esetében a tisztítás során kiesett szélsőséges értékek aránya jelentősen különbözött. A kiesett értékek aránya legmagasabb ROE mutató esetében volt, de még itt sem érte el a 16 százalékot. Következésképpen minden mutatóhoz tartozó tisztított sokaság megfelelő mennyiségű adatot tartalmazott a statisztikai elemzések elvégzéséhez. A tisztított sokaságban maradt tételek arányát mindenhol feltüntették.

Az elemzéshez elvégezték a gazdasági társaságok tipizálását, a társaságok mérete, közfeladat ellátása, tevékenysége szerint csoportokat képeztek. Közfeladatot ellátónak tekintették a gazdasági társaságot, ha az adott évben, vagy annak egy tört részében közfeladatot végzett. 

Ezt követően került sor a gazdasági társaságok és képzett csoportjaik gazdálkodásának elemzésére. Azonosították a társaságok egyes jellemzőit (tevékenység, méret, közfeladat-ellátás) és a gazdálkodásuk pénzügyi mutatói alapján értékelték gazdálkodásuk közötti összefüggéseket. Bemutatták továbbá a társaságok saját tőke változását.

A működési jellemzők és a pénzügyi mutatók közötti kapcsolatok elemzéséhez regressziót számítottak különböző függő és független változó párosításokkal. A portfólió képzéshez számos klaszterképzési megközelítést alakítottak ki. A portfólió képzés a teljes társasági körre készült, az elemzést torzító kiugró tételek kiszűrésével. Kísérletet tettek a szélsőséges értékkel rendelkező gazdasági társaságok intézményi szintű kiszűrésére is, azonban ez a megközelítés nem hozott használható klaszter eredményt.

Összefoglaló

Megállapítható volt, hogy az elemzett gazdasági társaságoknak mintegy 12 százaléka súlyosan alultőkésített (a tőke-ellátottsági mutató 0,1 alatti), ami különösen jellemzi a kulturális és szabadidős tevékenységet valamint a humán szolgáltatást végző társaságokat. Az alultőkésítettség egyik oka, hogy a társaságokat eleve a jogszabályi minimumnak megfelelő jegyzett tőkével hozták létre, a másik pedig, hogy veszteséges gazdálkodásuk következtében saját tőkéjüket felélik.

A közfeladatot ellátó gazdasági társaságok esetében célszerűnek megoldás lehet, hogy áraik alacsonyan tartásának következtében csak szerény vagyonarányos jövedelmezőséggel rendelkezzenek, és fejlesztéseiket az állam központi (részben hazai, részben uniós) forrásból finanszírozza. A közfeladatot nem ellátó társaságok esetében azonban ennek nincs meg az elvi alapja, vagyis ha egy társaság nem lát el közfeladatot, akkor főszabályként ne részesüljön közpénzből támogatásban, kivéve a konkrét gazdasági célok (innováció, foglalkoztatás, térségfejlesztés) megvalósítására nyújtott támogatásokat. Velük szemben tehát indokolt lenne magasabb tőkearányos jövedelmezőségi követelményt támasztani, és elvárni, hogy bővített újratermelésüket alapvetően saját forrásaikból finanszírozzák, és az állam számára tulajdonosi bevételt hozzanak létre Ezzel szemben az elemzés azt mutatta, hogy a jövedelmezőségi mutató értéke a nem közfeladatot ellátó között alacsonyabb volt, mint a közfeladatot ellátóknál, a tisztítást megelőzően a jövedelmezőség a nem közfeladatot ellátó csoportban negatív volt.

Az elemzés rámutatott, hogy a szélsőséges értékektől megtisztított gazdasági társasági csoport alacsony jövedelmezőségű, de egyebekben jó likviditási, eladósodottsági, tőkeszerkezeti mutatókkal rendelkező csoportként jellemezhető. Mindez megerősíti, hogy indokolt lehet az erősen veszteséges vagy egyéb szempontból szélsőséges teljesítményt mutató gazdasági társaságokat kiemelten kezelnie a tulajdonosi jogok gyakorlójának. Az alacsony jövedelmezőség, a veszteséges gazdálkodás és, vagy az alacsony tőkeellátottság kockázatot jelent a társaságok stabil fenntartható gazdálkodására, ezáltal pedig a részben közfeladat-ellátást biztosító működésükre. A közfeladat biztosítása pedig pótlólagos erőforrásokat igényel a tulajdonos részéről, amely forrásokat von el a költségvetési szervek által ellátott közfeladatoktól.

Az elemzés azt mutatta, hogy az üzemméret és a pénzügyi mutatók között nem volt szignifikáns a kapcsolat. A nagyobb méretű gazdasági társaságok nem tudják kihasználni a méretükből fakadó előnyöket. A mikrovállalkozások között sok életképtelennek látszik a pénzügyi mutatói alapján. Az elemzés eredményei arra utalnak, hogy a gazdasági társaságok többségének likviditása és tőke-ellátottsági mutatója annak ellenére is jó, hogy alacsony jövedelmezőséggel rendelkeznek. Ez elsősorban azzal magyarázható, hogy eszközállományukat nem saját nyereségükből vagy hitel felvételével fejlesztik, hanem megelőlegezett EU-s fejlesztési támogatásokból, állami támogatásból, valamint tőkepótlásból.