2022. április 21. 11:00

Hogyan alakultak a mérlegösszefüggések a gazdasági folyamatokban?

A folyó fizetési mérleget és a tőkemérleget magában foglaló fizetési mérleg egyenlege a nyitott magyar gazdaság egyik legfontosabb egyensúlyi mutatója, reálgazdasági megközelítésben mutatja a külfölddel szembeni finanszírozási képességet. A fizetési mérleg egyenlegének előjele mutatja, hogy egyenlegét hazai megtakarítások vagy külföldi források finanszírozzák-e, ezért szükséges a megtakarítások szektorok közötti alakulásának, valamint az államadósság-külső egyensúly összefüggéseinek vizsgálata.

Az elemzés teljes egészében itt olvasható.

Dr. Nagy Judit - Dr. Pulay Gyula

Az Állami Számvevőszék elemzéseinek fókuszában Magyarország Alaptörvényében rögzített államadósság-szabály rövid- és hosszabb távú betarthatósága áll. Az export és az import, valamint ezek egyenlegének alakulása közvetlen és közvetett módon egyaránt befolyásolja az államadósság-mutató nevezőjében szereplő GDP-t. Az ÁSZ az export-import alakulását, az erre ható tényezőket részletesen elemezte, feltárta az összefüggéseket a gazdasági változással, valamint a költségvetés konszolidációjával. Ezért ez az elemzés közpénzügyi nézőpontból, kiemelten a külső egyensúly fenntarthatósága szempontjából vizsgálta az export-import, folyó fizetési mérleg és tőke-mérleg alakulását befolyásoló tényezőket, részletesen elemezve, hogy azok milyen összefüggést mutattak a folyamatos gazdasági növekedéssel. A mérlegösszefüggéseken keresztül bemutatta, hogy mi volt a szerepe a GDP felhasználási oldala összetevőinek (a külkereskedelmi egyenleg, a végső fogyasztás, valamint bruttó felhalmozás) a magyar gazdasági növekedés fenntarthatóságában, azaz mi volt a gazdasági növekedés mozgatórugója az elemzett időszakban a magyar gazdaságban. Az elemzésben ismertetett mérlegösszefüggéseket az 1. ábra foglalja össze.

Abra_1


AZ EXPORT/IMPORT ALAKULÁSA

A COVID-19 járvány, valamint a járvány terjedésének lassítása, megállítása érdekében meghozott intézkedések a világgazdaságban sokkot eredményeztek, amely ma már a számokban is látszik (lásd a 2. ábrát). Jól látható, hogy a világkereskedelmi áruforgalom volumene 2020-ban drasztikusan 5,3%-kal, a világ GDP pedig 3,3%-kal esett vissza, egy már eleve lassuló pálya után. Ennél nagyobb visszaesés a 2008-2009-es pénzügyi válság óta nem volt tapasztalható.

A WTO elemzése szerint a világkereskedelem visszaesése az előző évhez képest 2020-ban az I. negyedévben kezdődött, majd a II. negyedévben felgyorsult. Ezután a III. és IV. negyedévben erős fordulat következett be, és így elérve a IV. negyedévben a járvány előtti 2019. végi szintet. A visszaesés és a talpra állás az egyes régiókban eltérő mértékű és ütemű volt. A visszaesés az ázsiai országokban volt a legkisebb és az ázsiai országok tértek legkönnyebben magukhoz, míg a természeti erőforrásokat exportáló országokat viselte meg a leginkább.

Abra_2


A GDP felhasználási oldali megközelítése szerint a GDP megegyezik a rezidens (hazai) egységek termékekre és szolgáltatásokra fordított végső felhasználási célú kiadásának összegével (amely felhasználás történhet végső fogyasztásra vagy bruttó felhalmozásra), hozzáadva a termékek és szolgáltatások exportjának és levonva a termékek és szolgáltatások importjának értékét. A felhasználási oldal GDP-n belüli egyes elemei arányának változását az elemzett időszakban mutatja a 3.  ábra.

Abra_3


A 3. ábra bemutatja, hogy 2013 és 2015 között a bruttó felhalmozás részarányának növekedése következtében a végső fogyasztás aránya 2015-re csökkent ugyan, de nem lett kevesebb, mint 68,8%. 2016-ban a bruttó felhalmozás részarányának visszaesése és a végső fogyasztás arányának mérsékelt emelkedése alapozta meg a külkereskedelmi egyenleg csúcsértékének elérését. 2017-től 2019-ig a bruttó felhalmozás rész-aránya nagymértékben emelkedett, és a külkereskedelmi egyenleg jelentősen mérséklődött. 2020-ban a végső fogyasztás éves szinten növekedett, csökkentve az exportot, ezzel hozzájárulva a külkereskedelmi egyenleg romlásához. Az arányváltozások egyben azt is jelzik, hogy a felhasználási oldal tényezői – azon belül a külkereskedelmi egyenleg – a vizsgált években különböző mértékben járultak hozzá a GDP növekedéséhez.

Ha a végső fogyasztás (belföldi felhasználás) nő, akkor ez befolyásolja a külkereskedelmi egyenleget, mivel nyitott gazdaságban ez nemcsak a megtakarítások csökkenésével, hanem az import növekedésével is együtt jár. Ha az állam költ többet, mint a bevételei, kialakul az államháztartás hiánya. A költségvetés túlköltekezése megjelenhet jövedelem növekedésként a gazdaság egyéb szektorai felé. Ha ez növeli a fogyasztást és ezen keresztül az importot, akkor ez is rontja a külkereskedelmi egyenleget. A termelés visszaesése a teljes kormányzati szektor adóbevételeit csökkenti és ha a kiadások nem csökkennek, akkor nő a finanszírozási igény, az állam eladósodottsága növekedésnek indul.

A FIZETÉSI MÉRLEG ALAKULÁSA

A külkereskedelmi egyenleg a folyó fizetési mérleg része, a folyó fizetési mérleg pedig egy nagyobb halmaz, a fizetési mérleg alkotóeleme. A fizetési mérleg egy azonosságokon alapuló mérlegrendszer, egyik oldalán szereplő tételek automatikusan megjelennek a mérleg másik oldalán is, így a fizetési mérleg adatai alapján kirajzolódó folyamatoknak többféle értelmezése is helytálló lehet. Elemei, a folyó fizetési mérleg és a tőkemérleg hatnak egymásra. Eredményszemléletű kategória, ezért a benne szereplő adatok eltérhetnek a pénzforgalmi adatoktól. A fizetési mérleg egyenlegét, vagyis a folyó fizetési mérleg és a tőkemérleg együttes egyenlegét nevezzük a gazdaság felülről számított nettó finanszírozási képességének. Gazdasági egyensúlynak nevezzük azt az állapotot, amikor az ország fizetési mérlege egyensúlyban van, külső finanszírozási igénye nem keletkezik. Amennyiben ez az összeg negatív, úgy a gazdaságnak nettó finanszírozási igénye keletkezik, vagyis a negatív egyenleg nagyságának megfelelő tőke bevonására kényszerül az ország, míg a pozitív érték esetében külső egyensúlyi többlet keletkezik, a gazdaság nettó hitelnyújtói pozícióba kerül.

A folyó fizetési mérleg a külkereskedelem egyenlegét (áru és szolgáltatás export/import), a jövedelem-egyenleget -a tőkebefektetések tulajdonlásához (pl. kamat, osztalék, jogdíj), a munkavállaláshoz kapcsolódóan (munkabér) –, valamint a másodlagos jövedelem egyenleget (ezek közé tartoznak pl. ajándék, járadék, adó, vissza nem térítendő támogatás) foglalja magában. A folyó fizetési mérleg és összetevőinek alakulásáról a 4. ábra nyújt tájékoztatást.

Abra_4


A fenti ábrából látható, hogy a külkereskedelmi egyenleg és a folyó fizetési mérleg 2016-ig folyamatosan nőtt, ami azt jelenti, hogy a külkereskedelem közvetlenül is dinamizálta a magyar gazdaságot. 2016-2020. között a folyó fizetési mérleg meghatározó összetevőjének, a külkereskedelmi egyenlegnek csökkenő tendenciáját követte.

Az elsődleges jövedelmek egyenlege több tételből tevődik össze, ide tartoznak a munkavállalói jövedelmek (a belföldön dolgozó külföldiek, a külföldön - egy évnél rövidebb ideig - dolgozó rezidensek munkajövedelmei), a befektetések jövedelme (döntően a közvetlen tőkebefektetések és a portfólióbefektetések jövedelmei) és az egyéb elsődleges jövedelmek. A másodlagos jövedelmek (viszonzatlan átutalások) az olyan jövedelmek, amelyekkel szemben nem keletkezik követelés (pl. az EU költségvetésébe történő államháztartási befizetések, az egy évnél hosszabb ideig külföldön tartózkodók munkajövedelmeinek hazautalásai).

Az elemzett időszakban a befektetések jövedelmei, egyenlege olyannyira negatív volt, hogy ez okozta az elsődleges jövedelmek negativitását is. Azért volt több a befektetések után kiáramló jövedelem, mert a külföldiek közvetlen tőkebefektetései és portfólió befektetései után kiáramló jövedelem, a tőkejövedelmek hazautalása nagyobb volt, mint a magyar befektetők külföldi jövedelmeinek beáramlása. A folyó fizetési mérleg egyenlege akkor lesz pozitív, ha a külkereskedelmi egyenleg a jövedelemegyenleg negatív egyenlegét ellensúlyozni tudja, azaz a külföldiek magyarországi befektetései utáni jövedelemtranszfer hatással van a folyó fizetési mérleg alakulására. 2017 évtől csökkenő külkereskedelmi egyenleg párosult romló, illetve 2019-2020. években a külkereskedelmi egyenleg romlásánál kevésbé javuló jövedelemegyenleggel. A jövedelemegyenleg 2016-tól növekvő hiánya még 2020-ban sem csökkent olyan mértékben, ahogyan a külkereskedelmi egyenleg romlott. Ez arra utal, hogy a külföldi tulajdonban lévő vállalatok nyereségéből származó profitáutalások csak kis mértékben csökkentek. Így alakult ki 2019-2020-ban folyó fizetési mérleg hiány pozitív, de romló áru-és szolgáltatásforgalmi egyenleg mellett.

A tőkemérleg a tőketranszfereken kívül (amely Magyarország esetében szinte teljes mértékben az EU-ból származó tőketranszferekből áll) a nem termelt, nem pénzügyi javakat foglalja magában (pl. szerzői jogok adás-vétele, örökség, kártérítés, egyéb jogszabályon alapuló kifizetés). 2019-től a fizetési mérleget a tőkemérleg tartotta pozitív tartományban, negatív folyó fizetési mérleg mellett. A tőkemérleg legnagyobb tétele a nettó EU-transzferek, amelyek felhasználása 2020-ban meghaladta az elmúlt három évben jellemző szintet. Az EU költségvetési ciklusának és a vonatkozó forrásfelhasználási szabályok hatására az EU-transzferek felhasználása 2016 óta évről-évre emelkedik. A 2020. évi emelkedés nagyobb részben a vállalatokhoz és a beruházásokra fordítható tőketranszferek magasabb felhasználása mellett alakult ki. Mindez jelentősen hozzájárult a tőkemérleg kedvező pozíciójához, illetve növeli a magyar gazdaság kitettségét a tőkemérleg alakulásának, azaz az EU transzferek rendelkezésre állásának.

A reálgazdasági megközelítés szerint a fizetési mérleg egyenlege az ország külfölddel szembeni finanszírozási igényét, illetve finanszírozási képességét fejezi ki. A külső finanszírozási képesség a külkereskedelmi egyenlegből, a jövedelemegyenlegből és a transzferegyenlegből áll. Amennyiben ez az összeg negatív, az ország külső tőkebevonásra kényszerül, ellenkező esetben hitelnyújtói pozícióról van szó. A transzferegyenleg meghatározó részben a tőkemérleg része, ezért a külső finanszírozási képesség alakulásának bemutatásához az 5. ábrában a külkereskedelmi, illetve jövedelemegyenleg mellett a tőkemérleg egyenlegének tényadatait vettük alapul.

Abra_5


A fenti ábrán jól látható, hogy a külső finanszírozási képesség 2015-től csökkent, a külkereskedelmi egyenleg csökkenésének következtében. A járvány hatásai ellenére 2020 második felében javult a külső finanszírozási képesség, éves szinten a GDP 0,4%-t tette ki, de nem érte el a 2019.  évi szintet. 

A transzferegyenleg minden olyan tételt tartalmaz a fizetési mérlegen belül, amely nem jövedelem vagy nem a külkereskedelemből ered. A transzferegyenleg 2020-ban negyedévente a GDP 2,3-2,9% között mozgott, ezzel javítva a külső egyensúlyi pozíciót. Ez a már említett növekedés eredménye az EU források felhasználás terén.

A PÉNZÜGYI MÉRLEG ALAKULÁSA

A pénzügyi mérleg egyenlege, finanszírozási megközelítésből („alulról számítva”) mutatja, hogy a gazdaság milyen külföldi forrásból biztosította a jövedelmét meghaladó költekezést (külső finanszírozási igény esetén) vagy milyen külfölddel szembeni pénzügyi eszközre fordította a többlet jövedelmet (külső finanszírozási képesség esetén). A pénzügyi mérleg részmérlegei három kategóriába sorolhatók: adósság típusú források, nem adósság jellegű források és a pénzügyi derivatívák. Adósság jellegű forrás, amelyhez törlesztési vagy kamatfizetési kötelezettség társul. A tartalékok változása adósságjellegű tartozást csökkentő tétel, ezek között számolják el a monetáris hatóságok (MNB) devizatartalékait. A nem adóssággeneráló forrás révén a külföldi szereplők belföldi tulajdonhoz jutnak és jogosulttá válnak a tulajdon által termelt jövedelemre. Ezek közé tartoznak a közvetlen tőkebefektetések (FDI), valamint a portfólió befektetések közül a részvények és befektetési jegyek. A pénzügyi derivatív eszközök a határidős típusú, illetve az opciós típusú származékos ügyleteket jelentik. Egyéb befektetés minden olyan befektetés, amely az említett kategóriákba nem sorolható be. A 6. ábra a magyar gazdaság 2013-2020 évek adatai felhasználásával szemlélteti a pénzügyi mérleg összetevőinek alakulását.

Abra_6


A fenti ábrán nyomon követhető, hogy 2017-től a közvetlentőke befektetések és portfólió befektetések csökkenő egyenlegét részben a tartalékeszközök változása ellensúlyozta, a pénzügyi derivatívák szerepe pedig a teljes időszakban nem volt meghatározó.

A pénzügyi mérleg egyenlege a külföldnek történő hitelnyújtásként (ha az egyenleg pozitív), illetve a külföldről való nettó hitelfelvételként (ha az egyenleg negatív) értelmezhető. A külföldnek történő hitelnyújtás pedig azt jelenti, hogy a hazai megtakarítások külföldön járulnak hozzá a gazdasági növekedéshez.

A fentiekből következik, hogy a külső finanszírozási képesség magas szinten tartása nem érdeke Magyarországnak, mivel ez azt jelenti, hogy gazdasági erőforrásait részben más országok használják fel. Ugyanakkor a magas külkereskedelmi aktívum növekedési tartalékként is felfogható, amelynek megléte esetén a gazdaság dinamizálása nem jár együtt a külső fizetőképesség megromlásával. 2017-2019 között a magyar gazdaság ezt a tartalékot mobilizálta. Rövidtávon a negatív finanszírozási képesség sem jelent problémát, ha az így bevont külső erőforrások a gazdasági növekedés gyorsítását szolgálják. A negatív finanszírozási képesség tartóssá válása azonban a gazdaság sérülékenységét növeli. Ezért az optimumot a fizetési mérleg kismértékű pozitív egyenlege jelenti, ami éppen az elmúlt évekre volt jellemző.

Jegyzetek:

(1)    A tőkemérleg egyenlege 2016-ban -21 millió euró volt, ami az ábrán nem értelmezhető (0%)
(2)    2017-ben a tartalékeszközök egyenlege 28 millió euró volt.