2022. április 27. 15:30

Hogyan és miként járul hozzá az export még inkább a gazdasági növekedéshez? 

A magyar export bruttó értéke 2021-ben rekordösszegűre növekedett, és ezzel fontos feltételét teremtette meg a gazdaság gyors újraindulásának. Ugyanakkor az export közvetlen hozzájárulása a gazdasági növekedéshez az export hazai hozzáadott érték tartalmától függ. Az ÁSZ szakértőinek elemzése a legfrissebb adatok alapján feltárta, hogy milyen tényezők növelhetik az export hazai hozzáadott érték tartalmát, és e tényezők erősítésével miként tudna a magyar export még inkább hozzájárulni a GDP növeléséhez.

dr. Pulay Gyula, Szeibel Gáborné, Kerekes Gábor

Az Állami Számvevőszék elemzéseinek fókuszában Magyarország Alaptörvényében rögzített államadósság-szabály rövid- és hosszabb távú betarthatósága áll. Az export elsősorban a GDP-re gyakorolt hatásán keresztül befolyásolja az államadósság-mutató alakulását. Ugyanakkor a hagyományos számbavételi módszerek nem adnak választ arra a kérdésre, hogy egy ország exportteljesítménye mennyiben járul hozzá a GDP-éhez. A GDP termelési oldalának kiszámításakor az egyes ágazatokban létrehozott hozzáadott értékét veszik figyelembe, függetlenül attól, hogy a létrehozott terméket vagy szolgáltatást a hazai piacon értékesítik, vagy exportra kerül. Az exportteljesítmény a GDP felhasználási oldalán jelenik meg, mint „nettó export”, azaz az ország teljes exportjának és importjának a különbözete. Az importnál azonban nemcsak azt veszik figyelembe, amit az export-termeléshez felhasználtak, hanem a hazai értékesítésre kerülő termékek importigényét, valamint a felhalmozási és fogyasztási célú importot is. Következésképpen a „nettó export” nem fejezi ki, hogy az exportra kerülő termékek és szolgáltatások mennyivel járultak hozzá a GDP-hez. E hiányosság megszüntetése érdekében az OECD kidolgozta a TiVA (Trade in Value-Added) módszertant, amely a nemzetközi kereskedelem adatait ágazati szintű és régiók közötti input-output modellekkel dolgozza fel, és ezek segítségével összegzi az exportban megtestesülő hozzáadott értéket az egyes országok, régiók és az egyes iparágak szintjén. Az elemzés e módszertan szerint készített és nyilvánosságra hozott adatok alapján mutatja be a magyar export bruttó értékében megtestesülő hozzáadott értéket kifejező DVA (Domestic Value Added) mutató alakulását 2018-ban és a megelőző években. A magyar DVA értékére ténylegesen ható tényezők beazonosíthatósága érdekében a magyar adatokat a szomszédos EU tagországok adataival hasonlítottuk össze, illetve kiválasztottunk öt további tagállamot: négy olyant, amelynek a lakosságszáma közel azonos Magyarországgal (Csehországot, Finnországot, Hollandiát és Portugáliát), valamint Lengyelországot is, annak érdekében, hogy minden visegrádi ország bekerüljön az elemzésbe. 

AZ EXPORT HAZAI HOZZÁADOTT ÉRTÉK-TARTALMA MUTATÓ ÉRTELMEZÉSE

Az OECD módszertan szerint a hazai hozzáadott érték (DVA) az a mutatószám, amely kifejezi az export hazai hozzáadott érték-tartalmát a bruttó export árbevétel százalékában. A mutató értelmezhető egy adott ország, illetve egy adott ágazat exportjára vonatkozóan egyaránt. A bruttó export árbevétel hazai hozzáadott érték-tartalmát a következő ábra szemlélteti:

Abra_1


Az ábra az (export célú) termelés négy fázisát szemlélteti. A termelés minden fázisában felhasználnak importot és létrehoznak hozzáadott értéket, amelyek mértéke azonban az egyes fázisokban különböző. A módszer lényege, hogy az egyes fázisokban létrehozott hazai hozzáadott értékek összesítését követően, a kapott összeg elosztásra kerül a bruttó export árbevétellel (ami megegyezik a hazai hozzáadott érték és az import értékének összegével), és így lesz az eredmény az export hazai hozzáadott érték mutató, azaz a DVA. Az ábra rávilágít arra is, hogy a DVA értékét milyen tényezők befolyásolják. Ezek a tényezők a következők:

1. tényező: A termék feldolgozottsági szintje

Ha a termék rögtön az első fázis után exportálásra kerül, akkor az jellemzően magas DVA mutatót eredményez, mivel az első fázisban tipikusan alacsony a termelés importtartalma. Jó példa erre Szaúd-Arábia (96,3%) és Brunei (90,2%), amelyek elsősorban kőolajat exportálnak, illetve a magas agrárexportot bonyolító Argentína (89,5%) és Brazília (87,0%). Ha egy ország nyersanyagokat, energiahordozókat, feldolgozatlan mezőgazdasági termékeket exportál, akkor ez növeli a DVA mutatóját. A termék további feldolgozása során még több hazai hozzáadott érték jöhetne létre.

2. tényező: Az adott ország mérete és világgazdasági nyitottsága

A magasabb feldolgozottsági szint növeli a hazai hozzáadott értéket, de akár ronthatja is azt, ha a későbbi fázisokban nagyobb arányban használnak fel importot. A nagyobb lakosságszámú és/vagy alapterületű országok DVA mutatójának az értéke általában magas, mivel a végtermék előállításához szükséges anyagokat, alkatrészeket nagyobb arányban szerzik be hazai beszállítóktól. Minél magasabb az egyes fázisokban a hazai beszállítás aránya, annál magasabb a DVA mutató értéke. A nagy népességű országok, mint Kína (82,8%), India (80,2%), az Amerikai Egyesült Államok (90,5%) és Oroszország (91,4%), mind 80 százalék feletti mutatóval rendelkeztek 2018-ban, míg sokkal alacsonyabb volt a DVA mutatója az olyan kisebb méretű országoknak, mint Málta (45,8%) és Luxemburg (33,6%). A méret azonban nem determinálja a DVA mutató értékét, például Svájc DVA mutatójának értéke (76,1%) magasabb volt, mint a sokkal nagyobb méretű Lengyelországé (69,0%).

3. tényező: A termék (szolgáltatás) bruttó termelési értékén belül a hozzáadott érték aránya

Minél magasabb ez az arány, jellemzően annál magasabb a DVA értéke is, mivel az alacsonyabb arányú anyagköltség miatt az import aránya is jellemzően alacsonyabb lesz (szélsőséges ellenpéldák természetesen előfordulhatnak). Tipikusan alacsony az anyagköltség aránya a szolgáltatások esetében, következésképpen a szolgáltatások exportja javítja a DVA mutatót. Szintén javítja a DVA mutatót, ha az exportban magas súlyt képviselnek az alacsony anyagköltségű termékek, ilyenek például a gyógyszeripari termékek. Számos ország esetében mért az OECD tíz százalékpontot meghaladó különbséget a feldolgozóipari és a gyógyszeripari DVA értéke között az utóbbi javára. Igaz eltérő előjelű különbségekre is vannak példák.

4. tényező: Az egyes fázisokban keletkező hozzáadott érték nagysága

Azt, hogy az egyes fázisokban mekkora hozzáadott érték keletkezik, a realizálható bérek, a nyereség és az amortizáció együttesen határozza meg. A magasabb bérszínvonal, a nagyobb jövedelmezőség és a korszerűbb (drágább) és ezért nagyobb amortizációval járó technológia – más tényezőket változatlannak tekintve – magasabb DVA értéket eredményeznek.

AZ EXPORT HAZAI HOZZÁADOTT ÉRTÉK TARTALMA NEMZETKÖZI ÖSSZEHASONLÍTÁSBAN

Kérdésként merül fel az, hogy van-e összefüggés az adott ország export hazai hozzáadott érték tartalma és az ország lakosságszáma között. A 2018. évben az EU 27 országában az export hazai hozzáadott érték tartalmát és a lakosság számát mutatja a következő ábra:

Abra_2


Az ábrán látható az EU 27 tagországának együttes adata is, amely azonban nem átlagot tükröz, hanem azt mutatja meg, hogy az EU tagországok EU-n kívülre irányuló exportjában mekkora volt az EU tagországok által összességében realizált hozzáadott érték és mennyi az EU-n kívüli országokból származó import. Ez utóbbi mindösszesen 15,8%, azaz az EU harmadik országok felé irányuló exportjának 84,2%-ban az EU tagországokban létrehozott hozzáadott érték testesül meg. Ez az arány magasabb, mint Kína (82,8%) és India (80,2%) mutatója, de alacsonyabb az Amerikai Egyesült Államok (90,5%) és Oroszország (91,4%) mutatójánál. Az ábráról leolvasható az az összefüggés, hogy minél nagyobb egy ország mérete, annál nagyobb az exportjában a hazai hozzáadott érték aránya, mivel a hazai hozzáadott érték aránya szerinti sorrend első hat helyén álló ország közül négy az EU legnépesebb tagállamai közé tartozik (Németország, Olaszország, Spanyolország, Franciaország), a sor végén pedig két alacsony népességszámú ország áll (Luxemburg és Málta). A kapcsolat azonban nem függvényszerű, mivel az első hat helyezett között találjuk a legfeljebb közepes népességszámúnak tekinthető Lettországot és Horvátországot, és a népességszám szerinti sorrend később is többször fel-borul. Ezért célszerű megvizsgálni, hogy az ország mérete mellett még milyen tényezők játszanak szerepet az export hazai hozzáadott érték-tartalmának alakulásában.

Az ábráról az is leolvasható, hogy Magyarország népességszámához (9,8 millió fő) képest alacsony (53,7%) DVA értékkel rendelkezik. Az alacsony DVA érték Magyarországot már a 2000-es évek elejétől fogva jellemzi. A magyar export DVA értéke 1995-ben 73,2% volt, de 2000-ben már 53,5%-ra csökkent, és kis hullámzásokkal azóta is 53% körül alakul. A 90-es években a gyors visszaeséshez leginkább az járult hozzá, hogy a magyar export jelentős részét adó feldolgozóipari export DVA mutatója az 1995. évi 64,6%-ról a 2000. évre 43,3%-ra csökkent, ugyanis a magyar ipari termelés gyorsan integrálódott a globális értékláncokba. Hasonló irányú és intenzitású folyamat ment végbe Csehországban, Lengyelországban és Szlovákiában is, míg Horvátországban, Romániában, Szlovéniában és különösen a balti államokban a változások üteme sokkal visszafogottabb volt. A világgazdaság egészét is az export importtartalmának a növekedése, azaz a globális munkamegosztás elmélyülése jellemezte, ez azonban az egyes országok DVA mutatójában igen eltérő mértékben tükröződött. Számos ország DVA mutatója stagnált, vagy csak minimálisan csökkent, néhány esetben még emelkedett is. 

AZ EXPORT HAZAI HOZZÁADOTT ÉRTÉK ALAKULÁSA AZ EU ORSZÁGAIBAN

A magyar adatokat a Magyarországgal szomszédos EU tagországok adataival összehasonlítva, illetve négy olyan tagállamot kiválasztva, amelynek lakossága közel azonos Magyarországgal: Csehországot, Finnországot, Hollandiát és Portugáliát, valamint bevonva a vizsgálatba Lengyelországot is, így a V4 ország adatait is figyelembe véve, a hazai hozzáadott érték tartalmakat a következő ábra foglalja össze:

Abra_3


A fenti ábrán bemutatott országok esetén már nem látszik erős összefüggés az ország mérete és exportjának hazai hozzáadott érték tartalma között. Következésképpen a különbségek mögött más magyarázó tényezőknek kell meghúzódniuk. A TiVA adatbázis adatai – az előző alfejezetben leírtakkal összhangban – azt mutatták, hogy az országok többségében az ipari exportban a hazai hozzáadott érték aránya kisebb, a szolgáltatások exportjában viszont magasabb, mint az export egészében, ezért elsőként azt kell megvizsgálni, hogy az export ágazati szerkezete milyen mértékben tükröződik az vizsgált országok DVA mutatójában. A kapott eredményeket a következő ábra szemlélteti. Az ábrán néhány ágazat összevonásra került, és az országok az iparuk által előállított export részaránya szerint vannak sorrendbe rendezve.

Abra_4


Az előző két ábra összevetése alapján megállapítható, hogy az exportjában a legalacsonyabb hazai hozzáadottérték aránnyal rendelkező négy ország az ipar exportból való részesedés alapján képzett sorrend első öt helyén található (Csehország, Szlovákia, Szlovénia és Magyarország), míg a legmagasabb arányú hazai hozzáadott értékkel rendelkező Horvátország esetében a legalacsonyabb az ipar részesedése az exportból. Ugyanakkor Horvátországban és Portugáliában kimagasló a turizmus részaránya, aminek a hazai hozzáadott érték tartalma általában nagyon magas. Romániában a legmagasabb az agráriumból származó, és ezért tipikusan magas hazai hozzáadott érték tartalmú termékek részaránya az exportban, ami némileg magyarázhatja a román export magas hazai hozzáadott érték-tartalmát. Következésképpen – nem determinisztikus – összefüggés mutatható ki az export hazai hozzáadott érték-tartalma és az export ágazati szerkezete között.

MITŐL FÜGG AZ EXPORT HOZZÁADOTT ÉRTÉK TARTALMA?

A további magyarázó változók megtalálása érdekében megvizsgáltuk, hogy néhány kiemelt ágazatban miként alakult a DVA mutató az egyes országokban. Ezt foglalja össze a következő táblázat, amely az országok adatait az exportjuk hazai hozzáadott érték-tartalma szerinti sorrendben tartalmazza. A táblázat egyes oszlopaiban az adott ország, adott iparágára kiszámított DVA mutató mellett zárójelben azt is feltüntettük, hogy azzal az értékkel hányadik helyen áll az adott ország a 11 vizsgált ország között.

Abra_5


A fenti táblázatból leolvasható, hogy szoros összefüggés mutatkozik az egyes országok teljes bruttó exportja hozzáadott érték-tartalma, valamint a feldolgozóipar és egyes iparágai exportjának hozzáadott érték tartalma között. Az országos szintű mutató alapján az első három helyre került országok foglalják el az első három helyet a feldolgozóipar hozzáadott érték-tartalmának sorrendjében is, és azonosság áll fenn az utolsó két hely tekintetében is. A feldolgozóipar kiemelt iparágai esetében sincs nagy átrendeződés. Ebből az következik, hogy az egyes országok DVA mutatójára az export ágazati szerkezete mellett jelentős hatással van az is, hogy az egyes ágazatokban, iparágakban miként alakult az export hozzáadott érték-tartalma. 

Mivel a kis- és közepes méretű vállalkozások közvetlen exportpiaci részesedése is befolyásolhatja az export hazai hozzáadott érték tartalmát, megvizsgáltuk, hogy a kiválasztott 11 országban mekkora volt a mikro-, kis- és középvállalkozások részesedése az exportból, és a következő táblázatban ezt állítottuk szembe a DVA mutatójukkal.

Abra_6


A két tényező közötti összefüggés felismerését nehezíti, hogy a román adatpár nagyon kilóg a sorból. A román adatoktól eltekintve azonban az összefüggés kirajzolódik. A legalacsonyabb DVA mutatóval rendelkező három országban 35% alatti a mikro-, kis- és közepes vállalatok részesedése az exportból. Ezzel szemben a 70% feletti DVA mutatóval rendelkező Horvátországban és Finnországban 65%, illetve 50% feletti a mikro-, kis- és közepes vállalatok részesedése az exportból. Itt is megfigyelhető, hogy a sor elején és a sor végén álló országok esetében viszonylag erős a két tényező közötti összefüggés, a sor közepén azonban többször felborul a sorrend. Például Hollandia és Szlovénia a mikro-, kis- és közepes vállalatai magas exportrészesedése ellenére csak közepes DVA mutatóval rendelkezik.

AZ EXPORT HOZZÁADOTT ÉRTÉK TARTALMA NÖVELÉSÉNEK LEHETŐSÉGEI

Az elemzés feldolgozta a külgazdaságra vonatkozó kormányzati stratégiákat is. Ezek egyidejű célja a külföldi működő tőke idevonzásával növelni a korszerű, exportképes kapacitásokat, és emelni a hozzáadott érték arányát a magyar exporton belül. Ugyanakkor azt nem várhatjuk, hogy a nemzetközi vállalatok helyettünk és maguktól fogják képviselni a magyar érdekeket. Megfelelő ösztönzéssel növelhető a magyar beszállítás részaránya, illetve elérhető, hogy magasabb képzettséget igénylő tevékenységeket is Magyarországra telepítsenek. Az utóbbihoz kulcstényező a magasan képzett munkaerő rendelkezésre állása. A másik kulcstényező a magyar kis- és középvállalkozások beszállítói és közvetlen exportpiaci versenyképességének növelése innovációs potenciáljuk erősítése piacra jutásuk elősegítése révén. Ezek fontos dinamizáló tényezők lehetnek még kedvezőtlen külső környezetben is. A közvetlenül előttünk álló feladat, hogy a már meghozott és az elemzésben körvonalazott további intézkedések révén az export hazai hozzáadott értékének arányát javítsuk, aminek eredményeként beszűkölő exportlehetőségek esetén is növelni lehet az export hozzájárulását Magyarország fenntartható gazdasági növekedéséhez.