2021. október 12. 8:00

Ki nem használt egyszerűsítési lehetőségek a magyar személyijövedelemadó-rendszerben

A tanulmány – tekintettel a jelenlegi rendszer egyszerűsített alapelemeire is – a magyar személyijövedelemadó-rendszer korábbi éveinek összetételére vonatkozó egyszerűsítési lehetőségeket úgy vizsgálja, hogy emellett a rendszer adóterhelési görbéi a lehető legkevésbé változzanak. Az elemzésben a felállított elméleti, egyszerűsített adómodell adóterhelési függvényeit illesztjük a valós adórendszer görbéihez, amelynek során az elméleti modell paramétereit számítógépes program határozza meg. A modern magyar jövedelemadóztatás bevezetése óta – a tanulmányban is vizsgált alapelemeit tekintve – a rendszer sokáig a legkülönfélébb módosításoknak volt kitéve. E változások éveiből néhányat kiválasztva elemzi a dolgozat az egyszerűsítési lehetőségeket annak érdekében, hogy újra feltehessük a kérdést: szükséges-e mindenáron – esetleg a minél méltányosabb jövedelemadó-rendszer elérése érdekében – bonyolult adórendszereket fenntartani. (Pénzügyi Szemle 2021/3.)

Szabóné Bonifert Éva

A magyar személyijövedelemadó-rendszer főbb elemeire vonatkozó szabályok folyamatosan változtak a vizsgált évek során. Az adókulcsok száma csökkent, a sávhatárok ennek megfelelően szélesedtek, végül a rendszer egykulcsossá vált. Az adójóváírás rendszere – a méltányosság jegyében – egyre bonyolódott (a legbonyolultabb próbálkozásokat azért rendre gyorsan elvetették), majd a jövedelemadózás teljes átalakításakor megszüntetésre került. A gyermekek után járó családi kedvezmény esetén az évek folyamán a legnagyobb vita a hatásosságát elérő mértéke, valamint a magasabb jövedelműek által történő igénybevétel lehetősége körül zajlott. Ennek megfelelően hol kibővítették, hol korlátozták, megszüntették, jövedelemkorlátossá tették, végül 2011-től adóalap-csökkentő tételként, összegét – főként a három- vagy többgyermekesek körében – jelentősen megnövelve ismét minden gyermek után igénybe vehető.

A tanulmányban e rendszer korábbi állapotainak egy-egy kiragadott mintáját annak érdekében vizsgáltuk, hogy megállapíthassuk, az adott év adóterheléseinek jellemzőit közelíthetnénk-e egyszerűbb módszerrel is.

Elemzésünk eredménye azt mutatja, hogy még több- vagy soksávos, bonyolult adójóváírást tartalmazó, az elméleti rendszerhez képest általában még további – a társadalombiztosítási járulékokhoz kötődő – százalékos kedvezményelemet is alkalmazó magyar jövedelemadó-rendszer elemeit is jellemzően helyettesíteni tudná egykulcsos, két tételes kedvezményt alkalmazó elméleti rendszerünk.

 

Abra_belso


A függvényillesztés során nem okozott komolyabb problémát az, ha soksávos rendszert alkalmaztak, a tételes adójóváírással együtt alkalmazva jól közelíthető volt az adóterhelési görbe egysávos jövedelemadó-rendszerrel is.

Korábbi elemzésünkben (Szabóné Bonifert, 2020) azt állapítottuk meg, hogy az elméleti, egyszerűbb adómodell – választott jellegénél fogva – olyan rendszert tud jól közelíteni, amelynek adóterhelési görbéin nincsenek nagyobb töréspontok (például egy kedvezmény meghatározott jövedelem feletti, visszavonás nélküli megszüntetése) vagy a vizsgálat szerinti családtípusok eltérő adóztatási módját eredményező elemek (például splitting vagy eltérő igénybevételi lehetőség egy meghatározott típusú kedvezménynél különböző társadalmi csoportok körében), vagy ha vannak ilyen paraméterek, azokat maga az elméleti adómodell is használja.

A korábbi magyar személyijövedelemadó-rendszerek vizsgálata során egyrészt az előzőleg vázolttól eltérő illesztési probléma adódott: a 2000. évre vonatkozóan az elméleti és a valós rendszer egymástól eltérő adójóváírási jellemzői okoztak közelítési problémákat. 2011-ben viszont a korábbi elemzésben megállapítottakhoz hasonló, kisebb problémába ütköztünk: az egykulcsos rendszer és a magas jövedelmeknél kifutó adójóváírás együttes alkalmazása eredményezett töréspontot a valós adóterhelési görbén, amelyet az elméleti rendszer a korábbi vizsgált évekhez képest nagyobb eltérésekkel, de végül megfelelő illesztéssel követett le.

A többkulcsos rendszerrel együtt alkalmazott adójóváírás visszavonási és megszüntetési rendszere jellegzetes alakváltozást okozott a valós adóterhelési görbéken, de ez a vizsgált években nem volt olyan mértékű, amely miatt a valós adóterhelési görbét az elméleti rendszerrel ne lehetett volna a szakirodalom szerint elfogadható mértékben közelíteni.

A magyar személyijövedelem-adóztatás korábbi éveire visszatekintő elemzésünk alapján tehát ismét megfogalmazhatjuk azt az állítást, hogy a rendszer kifinomult méltányosságát és a bonyolult kedvezményelemek használatát érdemes megfontolni. Megfelelő út lehet az, ha a személyijövedelem-adóztatásban néhány jól körülhatárolt, egyszerű szabályokkal működő alapelemet alkalmazunk, amely az adómegállapítást, önbevallást, ellenőrzést egyszerűvé teszi, de nem feltétlenül csorbítja a méltányosságot.



Szabóné Bonifert Éva vezető-kormányfőtanácsos, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem PhD-hallgatója 

...

A teljes tanulmány itt olvasható, a Pénzügyi Szemle legújabb száma itt érhető el.