A tanulmány három fő kérdése: 1. Milyen tendenciák figyelhetők meg a kínai szuverénhitelezésben? 2. Milyen, a nyugatitól eltérő szerződéses feltételrendszerrel zajlik? 3. Milyen javaslatok születtek az ebből fakadó kockázatok mérséklésére, és ezekből mi tűnik megvalósíthatónak? A kutatás a közelmúltban létrehozott adatbázisokra és szabályozói anyagokra támaszkodott. Kína jelenleg a világ legnagyobb szuverénhitelezője. Terjeszkedését már 2008 körül megkezdte, jóval a hivatalos szándék bejelentése előtt. A nyugati mintáktól eltérően számos olyan feltétel található a szerződéseiben, amelyek egy nemzetközi adósságrendezés szempontjából releváns kockázatot jelentenek. Céljuk kettős: erős biztosítékokkal történő profitszerzés, szükség esetén pedig „soft power” befolyásolás. Az „adósságcsapda diplomáciájával” viszont nem él Kína. A szuverénadósság-kezelés esetleges globális reformjához Kína bevonására minden bizonnyal szükség van, de hosszabb távon a kínai hitelezési feltételeknek is enyhülniük kellene. (Pénzügyi Szemle 2022/2.)

Póra András - Széplaki Valéria

A tanulmányban három kérdést tettünk fel. Elsőként azt, hogy mik a Kína által a feltörekvő piacoknak és fejlődő országoknak bilaterálisan és egyéb módon nyújtott szuverénhitelek főbb jellegzetességei, trendjei. Fő megállapításunk az, hogy a kínai állam teljesen tudatosan, már a 2008-as válság adta lehetőségeket megragadva, jóval a hivatalos bejelentés előtt megkezdte terjeszkedését a nemzetközi szuverénhitel-piacon, méghozzá nagy sikerrel: 2014–15-re a világ legnagyobb szuverénhitelezője lett. A hiteleket számos, meglehetősen nehezen átlátható csatornán nyújtja, ezek többsége a feltörekvő piacoknak és az alacsony jövedelmű országoknak megy. A korai felfutás után az elmúlt években már egyre több nemteljesítés kötődik a kínai hitelekhez, és a nemfizető állomány az utóbbi négy-öt évben trendszerű emelkedésbe kezdett, amin a Covid–19-pandémia még rontott is.

Második kérdésünk azt vizsgálta, menynyiben térnek el a kínai szuverénhitelek feltételei a Nyugaton megszokottaktól, s ez milyen többletkockázatokkal járhat. A hitelek egyes feltételeit elemezve megállapíthatjuk, hogy jelentős eltérések akadnak: a szokásosnál jóval szélesebb körű adósi titoktartás, a speciális óvadéki számlákkal elcsatornázott jövedelmek, „No Paris Club” klauzulák, gumiszabályként értelmezhető felmondási („cross-default”) szabályok és a kínai adós szenioritása jellemzik őket. A cél kettős: a szokásos hitelezői szándéknak megfelelő, de jóval szigorúbb biztosítékok mellett történő profitszerzés, illetve ha szükséges, akkor a „soft power” befolyásolás. Az „adósságcsapda diplomáciájával” explicit módon viszont nem él Kína, és az adósságrendezési eljárásokban sem tűnik az esettanulmányok alapján rosszhiszemű partnernek. Ennek ellenére ezek a – nyugati mintától való – eltérések komoly kockázatot jelentenek egy multilaterális adósságrendezésben, végső esetben blokkolhatják azt, és súlyosabbá tehetnek egy államcsőd-hullámot.

Végül azt néztük meg, milyen javaslatok születtek a helyzet enyhítésére, s ezekből mit lehetne használni. Véleményünk szerint bármilyen egységes szuverénadósság-kezelési keretrendszer létrehozása csak Kínának mint a legnagyobb hitelezőnek a bevonásával reális – figyelembe véve a kínai szempontokat is. Ebben segíthetnének az amúgy már elfogadott és Kína által is megszavazott ENSZ-alapelvek, amelyeket tulajdonképpen „csak” érvényesíteni kellene. A transzparencia kérdésköre elsődleges, a Bretton Woods Bizottság javaslatainak egységes minimum-közzétételi követelményrendszere az IMF, a Világbank vagy az akár az OECD égisze alatt is tudna működni. Kínának enyhítenie kellene a túlbiztosítottnak tekinthető szerződéses klauzuláin, a nemzetközi együttműködésben pedig legalább egyfajta kibővített (nem csak az alacsony jövedelmű országokra vonatkozó) DSSI mentén közelednie kellene a Párizsi Klubhoz, esetleg be is kellene lépnie. Sajnálatos módon azonban sem ezt, sem a fentebb már említett globális szuverénadósság-kezelési keretrendszer létrejöttét nem látjuk valószínűnek a közeljövőben.

…

Póra András a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem egyetemi tanársegéde, Széplaki Valéria a Nemzeti Közszolgálati Egyetem PhD-hallgatója

...

A teljes tanulmány itt olvasható, a Pénzügyi Szemle legújabb száma itt érhető el.