Európában a mezőgazdaság támogatása egyrészt az élelmiszerellátás biztosítása, másrészt a vidéki életmód fenntarthatósága miatt fontos. Az utóbbi évtizedekben azonban a vidéki lakosságot is érinti a népesség öregedése. Az európai országokban – a mezőgazdasági ágazat sajátosságait figyelembe véve – különböző mezőgazdasági nyugdíjrendszerek jöttek létre. A nyugdíjalapok jellemzően ott kaptak nagyobb súlyt, ahol jelentős volt a kisebb gazdaságok szerepe és teljesen bismarcki típusú volt a nyugdíjrendszer. Általában nem vezettek be ilyet ott, ahol 1990 előtt „kolhozrendszer” működött Kelet-Közép-Európában. Tanulmányunkban a különböző megvalósított formákat vizsgáltuk meg, áttekintettük az utóbbi évtizedekben végbemenő változásokat és feltártuk, hogy az egyes országokban akár 75–85 százalékban is kiegészítették az államok a járulékbefizetéseket a nyugdíjkifizetések biztosításához. Módszertanunk a dokumentumelemzés és az összehasonlító értékelés. Álláspontunk szerint társadalmi, környezeti célokat szem előtt tartva érdemes speciális ágazati szempontú támogatással, életpálya-finanszírozással, illetve nyugdíjakkal arra ösztönözni a gazdákat, hogy kisebb gazdaságokban is tovább folytassák a termelést. (Pénzügyi Szemle 2022/1.)

Giday András - Tatay Tibor

A tanulmányunkban bemutatott országok példájának alapján elmondható, hogy az agráriumhoz kapcsolódó nyugdíjrendszerek országonként lényeges eltérést mutattak és az elmúlt húsz-harminc évben jelentős változáson mentek keresztül. Ez nemcsak a rendszerváltozáson áteső országokra volt jellemző, hanem a változatlan berendezkedésű országokban is. A változtatások okai közt felsorolható a mezőgazdaság birtokszerkezetében, az agrártámogatások rendszerében bekövetkező változás. A termékszerkezet átalakulása, a termelékenység növekedése a mezőgazdasági foglalkoztatottak számának csökkenéséhez vezetett. A mezőgazdaság sem maradt ki Európában az utóbbi évtizedekben általánossá váló demográfiai folyamatból, miszerint a népesség elöregszik. Az aktív, közöttük is a fiatal mezőgazdasági gazdálkodók száma kiemelten csökken. A már nyugdíjas agrárnépesség száma viszont még magas. Az európai nyugdíjrendszereket érintő gondok a mezőgazdasági területen érintettek körében még inkább szembeötlőek. A mezőgazdasági foglalkoztatottak utáni befizetések és a nyugdíjakra való kifizetések között egyre nagyobb szakadék nyílik.

A mezőgazdasági tevékenységre jellemző az alacsony jövedelmezőség és a támogatási rendszerektől való függőség. Ha az átlagos technikai színvonalon gazdálkodó mezőgazdasági vállalkozó alacsony jövedelmet tud csak elérni, akkor általánosan két fő alternatíva között választhat. Az egyik az intenzív termelési módszerekre való áttérés, a másik pedig az, hogy abbahagyja a gazdálkodást. Mind a kettő esetén problémák adódhatnak. A vidék elnéptelenedhet, környezeti szempontból nemkívánatos monokulturális termelés alakulhat ki, gondozatlan területek jelenhetnek meg. Ezért érdemesebb támogatással, életpálya-finanszírozással (így nyugdíjakkal) arra ösztönözni a gazdákat, hogy tovább folytassák a termelést. A mezőgazdaságban érintettek nyugdíjrendszerét célszerű a mezőgazdaság sajátosságait, a mezőgazdasági termelés formáinak közvetett hatásait is figyelembe véve, kiszámítható módon alakítani.

Magyarországon nem megoldott az, hogy öregkorukra a gazdák tisztes jövedelmet kapjanak. Ma 250 ezer körüli az őstermelők száma, de nyugdíjjárulékot 2018-ban csak 42 ezer gazda fizetett, általában a minimálbér körüli szint után,14 így még az ő esetükben is alacsony nyugdíjszint várható időskorukra. Ezért célszerű lenne nálunk is a gazdatársadalom számára olyan mezőgazdasági nyugdíjbiztosítás bevezetése, amelyik (az elemzett országokhoz hasonlóan) jelentős hányadban direkt állami támogatásból finanszírozza a nyugdíjakat.

…

Giday András a közgazdaságtudományok kandidátusa, Tatay Tibor a Széchenyi István Egyetem egyetemi docense 

...

A teljes tanulmány itt olvasható, a Pénzügyi Szemle legújabb száma itt érhető el.