2021. október 10. 7:00

Nemzetközi hitelminősítő szervezetek - Rapid elemzés

A rapid elemzés áttekintette a nemzetközi hitelminősítő szervezetek tevékenységét, a szektor szabályozását, bemutatja Magyarország hitelminősítésének alakulását 2010-től kezdődően, továbbá a hitelminősítők által alkalmazott értékelési módszerek kapcsán felmerülő kérdéseket veszi górcső alá.

Az elemzés teljes egészében ide kattintva olvasható

A COVID-19 járvány jelentős bizonytalansági tényezőt jelent a különböző közgazdasági, makrogazdasági előrejelzések terén, így a nemzetközi hitelminősítő szervezetek által készített értékelések esetében is.

A hitelminősítő szervezetek kötvényeket kibocsátó országok, vállalatok, pénzügyi intézmények gazdasági helyzetét és annak várható alakulását elemzik, az elemzés alapján pedig hitelminősítési kategóriába sorolják az elemzett országokat, vállalatokat, pénzügyi intézményeket. Ezen elemzésekkel a hitelminősítők az adós nemfizetési kockázatát határozzák meg az általuk alkalmazott módszertan, besorolási rendszer segítségével. Az adósbesorolások alapvetően két fő kategóriába sorolhatóak: befektetésre ajánlott és befektetésre nem ajánlott (ún. spekulatív) hitelminősítés. Napjainkban több mint száz hitelminősítő cég működik világszerte, ugyanakkor ezek közül méretüket tekintve kiemelhető három cég: a Fitch Ratings, a Standard & Poor’s és a Moody’s.

A hitelminősítők hatással vannak arra, hogy a hitelezési, befektetési, kötvényvásárlási stb. ügyletek milyen áron, milyen kockázati felárral és milyen kikötésekkel, határidőkkel jönnek létre, továbbá minősítésükkel befolyásolhatják a pénzpiaci tájékozódás irányát és a tőkeátcsoportosítási szándék kialakulását egyaránt. (Sebestyén, 2005) Ugyanakkor a hitelminősítő szervezetek munkája sem mentes a módszertani hibáktól és a morális kockázattól. Erre válaszul a hitelminősítők szabályozása, tevékenységük felügyelete a válságot követően elvárásként jelent meg a piaci szereplők részéről. (Hajnal – Szűcs, 2018)

Az EU-ban 2008-ban kezdődött meg a szektor szabályozása. Ennek eredményeként 2009-ben jelent meg a hitelminősítő intézetekről szóló 1060/2009/EK rendelet, amely célja a hitelminősítő szervezetek tevékenységének szabályozása, ezáltal védelem az európai pénzügyi piacok és a befektetők számára a jogellenes gyakorlatokból eredő kockázatokkal szemben, továbbá, hogy biztosítsa a hitelminősítés folyamatának függetlenségét és integritását, javuljon a kiadott minősítések minősége.

 

ASZ_elemzes_borito_rapid


Magyarország adósbesorolása az elmúlt éveket tekintve a 2011-2016 közötti időszakban volt a befektetésre nem ajánlott kategóriában. 2016-ban ugyanakkor mind a három nagy hitelminősítő szervezet újra a befektetésre ajánlott kategória alsó fokozatába sorolta hazánkat. Ezt 2019 februárjában a Standard & Poor’s és a Fitch Ratings részéről újabb felminősítés követte, amelyhez a Moody’s 2021. szeptember 24-i döntésében zárkózott fel. A jelenleg érvényes besorolás mindhárom hitelminősítőnél azonos szintű: a Fitch Ratings és a Standard & Poor’s esetében BBB stabil kilátással, a Moody’s-nál Baa2 besorolás stabil kilátással.

A nemzetközi hitelminősítő szervezetek által alkalmazott értékelési módszereket több szempontból is górcső alá vették már korábban. Ezen elemzések kiterjedtek az értékelési módszerek megalapozottságára és hitelességére, továbbá a hitelminősítések átláthatóságára, rekonstruálhatóságára. Simon és Simon-András (2019) szerint a hitelminősítő szervezetek értékelése során az objektivitás, a hitelesség és a módszertani meghatározottság elvei a gyakorlatban korlátozottan érvényesülnek. A három nagy hitelminősítő szervezet által alkalmazott módszertan nyilvánosan elérhető, ugyanakkor az értékelési módszereikben több ponton is bizonytalanság és tartalmi hiányosság fedezhető fel. A hitelminősítők által az értékeléshez felhasznált adatok átláthatósága csak korlátozottan érvényesül, továbbá az értékelési módszertan több ponton is szubjektív elemeket tartalmaz, amelyek tartalma pontosan nem került definiálásra, emiatt az értékelések eredményeinek kialakulása kevésbé követhető nyomon. A hitelminősítő szervezetek által kidolgozott módszertanok nem biztosítják átfogóan az objektivitás, a nyomon követhetőség és az áttekinthetőség követelményeit.

A hitelminősítések rekonstruálhatósága kapcsán Ligeti és Szőrfi (2016) tanulmánya szerint az elért eredmények azt mutatták, hogy a Standard & Poor’s hitelminősítései kedvező arányban esnek bele a szerzők által számolt, három kategóriát átfogó besorolási sávba, ezzel ellentétben a Fitch Ratings és a Moody’s módszertana erre kevésbé alkalmas. Hajnal és Szűcs (2018) szerint mindhárom intézetnél csak bizonytalanság mellett rekonstruálható a minősítői besorolás, érdemi előrelépés csak akkor történhetne, ha a módszertan szerint alkalmazott indikátorokat minden esetben ismert adatforrásból, ismert számítási móddal kalkulálná a hitelminősítő.

A hitelminősítők a hitelminősítés elkészítésekor az alkalmazott indikátorok esetében is több esetben élnek a becslés lehetőségével, nem minden indikátor alapszik tényadatokra. A Standard & Poor’s modellszámítása során alkalmazott indikátorok közül több mutató is a hitelminősítő által az adott évre becsült, illetve a következő három évre előrejelzett érték átlagaként kerül meghatározásra, míg a Fitch Ratings a historikus adatok mellett esetenként a következő évekre vonatkozó becsült adatokat is felhasznál az indikátorok számításához. (Hajnal – Szűcs, 2018) A következő évekre vonatkozó becsült, előrejelzett adatok alkalmazása bizonytalanná teszi a hitelminősítéseket – különösen a napjainkhoz hasonló változékony időszakban –, amelyek ugyanakkor a jelenlegi környezetben is nagy jelentőséggel bírnak. Ennek okán kérdés, hogy a hitelminősítők a jövőre vonatkozó becslésüket milyen pontossággal képesek elvégezni.