Béres Dániel

A nyugdíjrendszerről folytatott eszmecserék - különösen az elöregedő társadalmakban - mindig aktuálisak és egyben nagy társadalmi visszhangot váltanak ki. Ez a társadalmi reakció érthető, hiszen elkerülhetetlenül érzékeny területekbe ütközünk.

A téma komplexitása, valamint az eltérő nézőpontok remekül tükröződtek a Budapesti Corvinus Egyetem és az Országos Nyugdíj Főigazgatóság „Nyugdíj és gyermekvállalás" című konferenciáján, amelynek előadásait az alábbiakban röviden összefoglaljuk.

Gál Róbert Iván az integrált életpálya-finanszírozásról

A konferenciát Gál Róbert Iván előadása nyitotta meg, aki az integrált életpálya-finanszírozásról beszélt. Játékelméleti megközelítése alapján az emberi életciklus alatt a jövedelmek alapvetően három társadalmi csoport között áramlanak: gyerekek, gazdaságilag aktívak és nyugdíjasok. Ez a három csoport más-más élethelyzetben van, így mind jövedelmeik mértéke, mind pedig azok összetétele eltérő - az explicit állami jövedelemátcsoportosítás elsősorban a gazdaságilag aktívaktól a nyugdíjasok irányába hat.

Az előadó felhívta azonban a figyelmet arra is - főként a gyermekvállalás kapcsán -, hogy egyúttal implicit jövedelemátcsoportosítás is történik, amelynek élvezője elsősorban a fiatal generáció. Ennek kapcsán kiemelte, hogy a nők esetében az életpálya jövedelem annál inkább ellaposodik, minél több gyermeket vállal valaki. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a gyermeket vállaló nők explicit módon megjelenő jövedelem kiesésén túl az implicit módon megjelenő kapcsolati háló kialakításának az elmaradása, valamint a gyereknevelésre fordított idő (ebben az értelemben humántőke befektetés) összességében károsak a társadalomra, ha azokat nem kompenzálják megfelelő módon. Többek között alacsony lesz a gyermekvállalási hajlandóság, amely a társadalmi korfa eltorzulását, és így közvetve a nyugdíjrendszer fenntarthatatlanságát eredményezheti.

Botos József, Botos Katalin: gyermekvállalás és pontrendszer

A második előadást Botos József és Botos Katalin tartotta, melynek témája a „Méltányos és igazságos nyugdíjrendszer" volt. Nézőpontjuk szerint a gyermekvállalás ösztönzésének egyik lehetséges eszköze az a pontszámításon alapuló nyugdíjrendszer, amely a gyerekvállalást a pontrendszeren keresztül jutalmazza. A pontok alapján számított nyugdíj így a későbbiekben kompenzálhatja azokat, akik korábban - a gyerekvállalás kapcsán - lemondtak jövedelmük elfogyasztásáról, azt „kölcsön adták" a következő generáció számára. A szerzőpáros témáról alkotott véleményét korábban a Pénzügyi Szemle Online-on cikksorozatban is kifejtette, amelyet itt olvashat.

Németh György: a nyugdíj, mint halasztott járadék

A konferencia első felét Németh György előadása zárta. A szakértő kifejtette, hogy a nyugdíjrendszer átalakítását célzó szakembereknek felül kellene emelkedniük azokon a paradigmákon, amelyek korlátok közé szorítják a gondolataikat. Érvelése alapján a nyugdíj nem más, mint halasztott járadék, amelyet az ember életciklusának (gyermekkor, aktív élet és öregkor) harmadik szakaszában járadék formájában kap. Lényegében tehát a nyugdíj nem más, mint egy technikai eszköz. Ebben a kontextusban a tőkefedezeti és a felosztó kirovó nyugdíjrendszer csupán a nyugdíjellátás köré szerveződött ideológia - a nyugdíjjárulék egyetlen célja az öngondoskodás.

Ami a gyerekvállalást illeti, elmondta, hogy azt ösztönözni elsősorban egy jól kidolgozott családtámogatási rendszer segítségével lehetséges, nem pedig a nyugdíjrendszeren keresztül. Véleménye szerint az olyan társadalmakban, ahol a népesség csökken és közben öregszik, a gyermekvállalásra úgy kell tekinteni, mint a közjó előmozdításának egyik kulcsfontosságú tényezőjére.

Munka és család: a gyerekfedezetű nyugdíj

A szünetet követően Giday András és Szegő Szilvia beszélt a munka és a család nyugdíjrendszerben elfoglalt helyéről. Előadásukban kritikaként fogalmazzák meg, hogy a közgazdaságtanban jövedelemhipotézis címszóval beazonosítható elméletek csupán a jövedelemszerző tevékenységtől kezdődően vizsgálják az egyént, nem pedig a születésüktől fogva - a gyermekkor „negatív jövedelme" így nem jelenik meg bennük.

A nyugdíjrendszerre vonatkozó ún. „gyerekfedezetű nyugdíj" javaslatuk sok ponton kapcsolódik a Botos szerzőpáros által felvázoltakhoz, azonban számos eltérő véleményt is megfogalmaztak. Ilyen többek között az, hogy szerintük a gyerekvállaláson belül is szofisztikálni kellene annak függvényében, hogy a gyerek hogyan járul hozzá a társadalom jólétének előmozdításához (pl.: iskolai végzettség, a felnőtt gyerek jövedelme, stb.). Véleményük szerint a gyermeknevelés hasznát nyugdíjas korban (számításaik szerint jelenleg ez 12.000 Forintot tenne ki felnevelt gyerekenként) elsősorban az anyának kellene realizálnia, mivel ő vállalata a legnagyobb szerepet ebben.

Banyár József: a gyermek, mint gazdasági teher

A konferenciát Banyár József: Hogyan célszerű (célszerű-e) figyelembe venni a gyermeknevelést a nyugdíjban? című előadása zárta. Beszédét történelmi kitekintéssel kezdte meg, melyben kifejtette, hogy míg korábban a gyerekvállalás akár gazdasági előnyt is jelenthetett a családi gazdaságban kifejtett tevékenysége révén, addig mára „a gyerek gazdasági teherré vált". Ezt a kijelentését - az előző előadókhoz hasonlóan - életpálya cash-flow-val támasztotta alá.

A különböző nyugdíjrendszerekre jellemző alapvető ismérvek kifejtése után a társadalmi jövedelemtranszfereket illetően azt mondta, „hogy ha a gyerek költsége magánköltség, akkor annak haszna is magánhaszon", illetve, ha a gyerekvállalás kvázi közjószág, akkor annak költsége is a közösséget terheli. Véleménye szerint a megfelelően kialakított egyéni számlás nyugdíjrendszer (NDL rendszer), amelyben megfelelően súlyozzák az egyén és a társadalom költségeit, illetve beépítenek automatikus stabilizátorokat, képes megfelelni a fenntartható nyugdíjrendszer követelményeinek.

Az elhangzott előadások diáit a szervezők közzéteszik a konferencia honlapján.