Soumya Singhal - Seema Gupta - Vijay Kumar Gupta
A vállalatok nem tartják előnyösnek a szellemi tőkével kapcsolatos közzétételeket, mivel a szellemi tőkét úgy tekintik, mint a cég versenyelőnyének forrását. Azok a szervezetek, amelyek közzétesznek információkat a szellemi tőkéről az éves jelentésükben vagy külön jelentésben, konkrét okkal teszik ezt, például azért, hogy vonzóvá tegyék magukat a befektetők vagy a bankok szemében (Parshakov, Shakina, 2020). Ennek fényében tanulmányunk megvizsgálta az indiai cégek szellemi tőkével kapcsolatos közzétételeinek mértékét, valamint az érdekeltek elvárásai és az iparági közzétételi eljárások közötti szakadékot. E célból tartalomelemzést végeztünk a bombay-i Értéktőzsdén jegyzett 30 nempénzügyi cégből álló mintán a 2019–2020 közötti időszakra úgy, hogy 42 tételből álló közzétételi indexet állítottunk össze három kategóriában: a strukturális tőke, a kapcsolati tőke és a humán tőke alatt. A szellemi tőkével kapcsolatos közzétételek nagyon csekély mértékűnek bizonyultak az indiai cégeknél. A tanulmány eredménye összhangban áll Brennan (2006), Yi, Davey (2010), Lim et al. (2017) és Parshakov, Shakina (2020) eredményeivel. A szellemi tőkével kapcsolatos közzétételek összesített pontszáma 0,42 volt, ami azt mutatja, hogy az indiai cégek a meghatározott tételeknek mindössze 42 százalékát teszik közzé. A legalacsonyabb közzétételi pontszámot, 0,3 százalékot a humán tőke esetében kaptuk, ami azt jelenti, hogy a vállalatok a tételeknek mindössze 30 százalékát fedik fel. Bár a vállalatok a humán tőkét tekintik a legfontosabb eszközüknek, a leggyakrabban jelentett eszköztípus a strukturális tőke, amelynek az összesített közzétételi pontszáma 0,54, ezt a kapcsolati tőke követi 0,42-es pontszámmal.
A 42 tételből mindössze 13 elem (31 százalék) – 0,50 feletti pontszámmal – került közzétételre 30 nempénzügyi, BSE-n jegyzett cég által 2020-ban, ami semmiképpen nem tekinthető soknak. A 42 tételből a három leginkább közzétett a ‘Munkakörnyezet’, a ‘Piaci jelenlét’ és a ‘Tudásalapú infrastruktúra’, míg a három legkevésbé közzétett, amelyeknek a közzétételét a vezetők nem tartották fontosnak, a ‘Munkavállalói kommunikáció’, a ‘Munkavállalói tapasztalat’ és a ‘Képzettség’. A három legkevésbé közzétett tétel mindegyike a humán tőkéhez tartozik. Ez azt jelenti, hogy a vállalatok még mindig nem tesznek közzé munkavállalókkal kapcsolatos információkat, mivel nem tartják fontosnak.
A 42 tételből mindössze hetet (17 százalék) tettek közzé a részvényesek elvárásai szerint. Ez azt jelenti, hogy a vezetők csak olyan tételeket tesznek közzé, amelyek ismerete fontos az érdekeltek számára. Más fontos dimenziókról, mint például a ‘Stratégiáról’, a ‘Beszállítókról’, a ‘Márkákról’, az ‘Elosztási csatornáról’ és egyebekről azért nem tettek közzé több adatot, mert attól féltek, hogy ezzel felfedik a vállalat versenyelőnyét. A 42-ből 31 (74 százalék) tételt azért nem tettek közzé megfelelő mértékben, mert a vezetőket elmarasztalás éri ezek jelentéséért. Ugyanakkor a 42 tétel közül 4 (9 százalék), amelyek segítik a vállalatokat a befektetések megszerzésében, nevezetesen a ‘Munkakörnyezet’, a ‘Vállalati kultúra’, a ‘Tudásalapú infrastruktúra’ és a ‘K+F’ túlságosan sok figyelmet kaptak. Minél többet fektet be a vállalat az olyan elemekbe, mint a K+F, a tudás stb., annál fejlettebb lesz technológiailag a jövőben. Erre a perspektívára építve a befektetők szívesen fektetnek be ilyen vállalatokba.
Levonhatjuk tehát azt a konklúziót, hogy bár az indiai vállalatok tisztában vannak a szellemi tőke fontosságával, a szellemi tőkével kapcsolatos közzétételek minimális mértékűek Indiában. Ez azzal magyarázható, hogy nincs megfelelő mechanizmus a szellemi tőkével kapcsolatos tételek figyelésére és értékelésére. Mivel nem létezik megfelelő vagy pontos keret a szellemi tőke attribútumainak jelentésére, a vállalatok nehezen tudnak pontos információkat közölni az immateriális javakról. Mivel kevés vállalat számol be önként a hat féle tőkéről, amelyek közül a szellemi tőke az egyik, nincs önálló szegmense a szellemi tőkének. Ezek az információk az éves jelentés különböző részeiben szétszórtan találhatók meg. Ráadásul a legtöbb közzétett tétel leíró jellegű volt, és nem rendeltek hozzájuk numerikus vagy monetáris értéket.
Mindezekből az a következtetés vonható le, hogy a nemzetközi piacon jelen lévő indiai vállalatoknak tovább kell fejleszteniük a közzétételi szabványaikat. A hatóságoknak ki kell dolgozniuk egy olyan struktúrát a szellemi tőkével kapcsolatos közzétételekhez, amely széles körben elfogadott. Az IndAS, India új jelentési szabványai nem emelik ki a tudásforrások közzétételének kérdését. India az IFRS-hez igazította a jelentési szabványait, és módosított szabványokat dolgozott ki.
Más tanulmányokhoz hasonlóan ez a tanulmány is bizonyos korlátok között készült. Kizárólag a saját iparágukban vezető szerepet betöltő nagyvállalatokat vesz figyelembe. A szellemi tőkével kapcsolatos közzétételek kezelésébe és közreadásába azonban kis- és közepes vállalkozásokat is be lehetne vonni. Ezen kívül közzétételi forrásként a tanulmány kizárólag a vállalatok éves jelentéseire támaszkodik. Az éves jelentések mellett a vállalatok különböző egyéb csatornákon keresztül is közölnek információkat, például prospektusokban, és dokumentumokban. A jövőbeni kutatásokban ezeket is érdemes lenne elemezni. Végezetül, a tanulmány kizárólag indiai kontextusban készült, más országokkal nem vetettük össze a helyzetet. A jövőbeli kutatásokban össze lehet hasonlítani két vagy több nemzetet, és a kutatást ki lehet terjeszteni többféle vállalati szektorra világszerte, valamint többféle közzétételi módszert is fel lehet használni.
…
Soumya Singhal az Amity University kutatója, Seema Gupta az Amity University professzora, Vijay Kumar Gupta az Indian Institute of Management professzora
...
A teljes tanulmány itt olvasható, a Pénzügyi Szemle legújabb száma itt érhető el.