2022. május 16. 8:00

Szellemi tőkével kapcsolatos közzétételek

A gazdaságnak a gyártásalapú gazdaságtól a tudásalapú gazdaság felé történő elmozdulása felértékelte a szellemi tőke fontosságát az üzleti érték létrehozásának folyamatában. Bár az integrált jelentésekben kimutatják a szellemi tőkét, a hagyományos pénzügyi beszámolók korlátozott információkat közölnek róla. Tanulmányunk a szellemi tőkével kapcsolatos közzétételeknek az indiai cégeknél tapasztalható mértékét, valamint az érdekeltek elvárásai és az iparági közzétételi eljárások között fennálló szakadékot vizsgálja. E célból tartalomelemzést végeztünk a Bombay Értéktőzsdén jegyzett 30 nempénzügyi cégből álló mintán a 2019–2020 közötti időszakra olyan módon, hogy korábbi tanulmányok alapján összeállítottunk egy 42 tételből álló közzétételi indexet a szellemi tőke három kategóriájában, nevezetesen a strukturális tőke, a kapcsolati tőke és a humán tőke alatt. Az eredmények azt mutatták, hogy a szellemi tőkével kapcsolatos közzétételek az indiai cégeknél általában véve csekély mértékűek. A vállalatok a szellemi tőkével kapcsolatos tételek mindössze 42 százalékát teszik közzé. Megállapítottuk továbbá, hogy a legtöbb vállalat a strukturális tőkéről tesz közzé adatokat, míg a humán tőkével kapcsolatos közzétételek minimális pontszámot értek el. Az eredmények azt jelzik, hogy ki kell dolgozni az immateriális javaknak az indiai vállalatok éves beszámolóiban történő feltüntetésének megfelelő keretét. (Pénzügyi Szemle 2022/1.)

Soumya Singhal - Seema Gupta - Vijay Kumar Gupta

A vállalatok nem tartják előnyösnek a szellemi tőkével kapcsolatos közzétételeket, mivel a szellemi tőkét úgy tekintik, mint a cég versenyelőnyének forrását. Azok a szervezetek, amelyek közzétesznek információkat a szellemi tőkéről az éves jelentésükben vagy külön jelentésben, konkrét okkal teszik ezt, például azért, hogy vonzóvá tegyék magukat a befektetők vagy a bankok szemében (Parshakov, Shakina, 2020). Ennek fényében tanulmányunk megvizsgálta az indiai cégek szellemi tőkével kapcsolatos közzétételeinek mértékét, valamint az érdekeltek elvárásai és az iparági közzétételi eljárások közötti szakadékot. E célból tartalomelemzést végeztünk a bombay-i Értéktőzsdén jegyzett 30 nempénzügyi cégből álló mintán a 2019–2020 közötti időszakra úgy, hogy 42 tételből álló közzétételi indexet állítottunk össze három kategóriában: a strukturális tőke, a kapcsolati tőke és a humán tőke alatt. A szellemi tőkével kapcsolatos közzétételek nagyon csekély mértékűnek bizonyultak az indiai cégeknél. A tanulmány eredménye összhangban áll Brennan (2006), Yi, Davey (2010), Lim et al. (2017) és Parshakov, Shakina (2020) eredményeivel. A szellemi tőkével kapcsolatos közzétételek összesített pontszáma 0,42 volt, ami azt mutatja, hogy az indiai cégek a meghatározott tételeknek mindössze 42 százalékát teszik közzé. A legalacsonyabb közzétételi pontszámot, 0,3 százalékot a humán tőke esetében kaptuk, ami azt jelenti, hogy a vállalatok a tételeknek mindössze 30 százalékát fedik fel. Bár a vállalatok a humán tőkét tekintik a legfontosabb eszközüknek, a leggyakrabban jelentett eszköztípus a strukturális tőke, amelynek az összesített közzétételi pontszáma 0,54, ezt a kapcsolati tőke követi 0,42-es pontszámmal.

A 42 tételből mindössze 13 elem (31 százalék) – 0,50 feletti pontszámmal – került közzétételre 30 nempénzügyi, BSE-n jegyzett cég által 2020-ban, ami semmiképpen nem tekinthető soknak. A 42 tételből a három leginkább közzétett a ‘Munkakörnyezet’, a ‘Piaci jelenlét’ és a ‘Tudásalapú infrastruktúra’, míg a három legkevésbé közzétett, amelyeknek a közzétételét a vezetők nem tartották fontosnak, a ‘Munkavállalói kommunikáció’, a ‘Munkavállalói tapasztalat’ és a ‘Képzettség’. A három legkevésbé közzétett tétel mindegyike a humán tőkéhez tartozik. Ez azt jelenti, hogy a vállalatok még mindig nem tesznek közzé munkavállalókkal kapcsolatos információkat, mivel nem tartják fontosnak.

A 42 tételből mindössze hetet (17 százalék) tettek közzé a részvényesek elvárásai szerint. Ez azt jelenti, hogy a vezetők csak olyan tételeket tesznek közzé, amelyek ismerete fontos az érdekeltek számára. Más fontos dimenziókról, mint például a ‘Stratégiáról’, a ‘Beszállítókról’, a ‘Márkákról’, az ‘Elosztási csatornáról’ és egyebekről azért nem tettek közzé több adatot, mert attól féltek, hogy ezzel felfedik a vállalat versenyelőnyét. A 42-ből 31 (74 százalék) tételt azért nem tettek közzé megfelelő mértékben, mert a vezetőket elmarasztalás éri ezek jelentéséért. Ugyanakkor a 42 tétel közül 4 (9 százalék), amelyek segítik a vállalatokat a befektetések megszerzésében, nevezetesen a ‘Munkakörnyezet’, a ‘Vállalati kultúra’, a ‘Tudásalapú infrastruktúra’ és a ‘K+F’ túlságosan sok figyelmet kaptak. Minél többet fektet be a vállalat az olyan elemekbe, mint a K+F, a tudás stb., annál fejlettebb lesz technológiailag a jövőben. Erre a perspektívára építve a befektetők szívesen fektetnek be ilyen vállalatokba.

Levonhatjuk tehát azt a konklúziót, hogy bár az indiai vállalatok tisztában vannak a szellemi tőke fontosságával, a szellemi tőkével kapcsolatos közzétételek minimális mértékűek Indiában. Ez azzal magyarázható, hogy nincs megfelelő mechanizmus a szellemi tőkével kapcsolatos tételek figyelésére és értékelésére. Mivel nem létezik megfelelő vagy pontos keret a szellemi tőke attribútumainak jelentésére, a vállalatok nehezen tudnak pontos információkat közölni az immateriális javakról. Mivel kevés vállalat számol be önként a hat féle tőkéről, amelyek közül a szellemi tőke az egyik, nincs önálló szegmense a szellemi tőkének. Ezek az információk az éves jelentés különböző részeiben szétszórtan találhatók meg. Ráadásul a legtöbb közzétett tétel leíró jellegű volt, és nem rendeltek hozzájuk numerikus vagy monetáris értéket.

Mindezekből az a következtetés vonható le, hogy a nemzetközi piacon jelen lévő indiai vállalatoknak tovább kell fejleszteniük a közzétételi szabványaikat. A hatóságoknak ki kell dolgozniuk egy olyan struktúrát a szellemi tőkével kapcsolatos közzétételekhez, amely széles körben elfogadott. Az IndAS, India új jelentési szabványai nem emelik ki a tudásforrások közzétételének kérdését. India az IFRS-hez igazította a jelentési szabványait, és módosított szabványokat dolgozott ki.

Más tanulmányokhoz hasonlóan ez a tanulmány is bizonyos korlátok között készült. Kizárólag a saját iparágukban vezető szerepet betöltő nagyvállalatokat vesz figyelembe. A szellemi tőkével kapcsolatos közzétételek kezelésébe és közreadásába azonban kis- és közepes vállalkozásokat is be lehetne vonni. Ezen kívül közzétételi forrásként a tanulmány kizárólag a vállalatok éves jelentéseire támaszkodik. Az éves jelentések mellett a vállalatok különböző egyéb csatornákon keresztül is közölnek információkat, például prospektusokban, és dokumentumokban. A jövőbeni kutatásokban ezeket is érdemes lenne elemezni. Végezetül, a tanulmány kizárólag indiai kontextusban készült, más országokkal nem vetettük össze a helyzetet. A jövőbeli kutatásokban össze lehet hasonlítani két vagy több nemzetet, és a kutatást ki lehet terjeszteni többféle vállalati szektorra világszerte, valamint többféle közzétételi módszert is fel lehet használni.



Soumya Singhal az Amity University kutatója, Seema Gupta az Amity University professzora, Vijay Kumar Gupta az Indian Institute of Management professzora 

...

A teljes tanulmány itt olvasható, a Pénzügyi Szemle legújabb száma itt érhető el.