2021. augusztus 24. 10:00

Kovács Árpád: Ha nem kapunk a helyreállítási alapból, akár nettó befizetők lehetünk

Ha a helyreállítási alap pénzeitől eltekintünk, közeledünk a nem túl távoli nettó befizetői pozícióhoz, s, amikor szavunkat hallatjuk, ezt sem lehet figyelmen kívül hagyni - mondta Kovács Árpád, a Költségvetési Tanács elnöke a Növekedés.hu-nak adott interjújában.

A napokban megjelent, a második negyedévre vonatkozó GDP adatok a vártnál jobbak lettek, és valószínűleg elérhető idén az 5,5 százalékos GDP növekedés. A jövő évi költségvetés elbírja a gyermeket nevelő családok szja-visszatérítését, ami 530-580 milliárdos kiesést jelentene?

A kérdésre két nézőpontból is érdemes válaszolni. Azt gondolom, hogy a gyermeket nevelő családoknak visszajuttatott pénzt, támogatást sohasem tekinthetjük „kiesésnek”, hanem sokkal inkább társadalmi befektetésnek a jövőbe, s ez a döntő. A gazdaság kiváló teljesítménye nyomán rendelkezésre álló plusz forrásokat természetesen lehetne más célokra is fordítani, akár a hiány gyorsabb csökkentésére, s vele az államadóssági pozíciók javítására vagy akár közvetlenül szociális, oktatási és egészségügyi célokra, infrastrukturális beruházásokra. 

Egyrészt e döntés másról és meggyőződésem szerint többről szól. Nevezetesen a Covid teremtette válság elviselésében a gyermeket nevelő családok sokasága többlet-terheinek elismeréséről és veszteségeik legalább részleges kompenzálásáról. Ez pedig meggyőződésem szerint – mivel erre a társadalom, s benne a bérből élő családok munkája, hozzájárulása lehetőséget ad –lendületet hozó szolidaritást fejez ki. Másrészt – rideg technokrata szemléletben közelítve – ez a pénz szinte teljes egészében, véleményem szerint néhány héten, esetleg hónapon belül, a fogyasztás növekedési többletében,az elmaradt családi vásárlások pótlásában, valamint az érintettek mindennapjait megnyomorító adósság terhek csökkentésében, s igen kivételesen, a tartalékolásban fog lecsapódni. 

Az általam ismert szakértői vélemények szerint így az átlagos vagy annál szerényebb keresetű családoknak visszajuttatott pénz egy része technikai értelemben is „visszafolyik” az államháztartásba. Így ebben a megközelítésben is nyilvánvaló, hogy a költségvetés egyensúlya szempontjából a kompenzációra fordított összeg adók révén visszaáramló hányada legfeljebb átmeneti finanszírozási kiadás-többletet jelent.

Ez vállalható a mostani várakozások szerint már bőven 5,5 százalékot meghaladó társadalmi termék-növekményből.

Nemrég Domokos László ÁSZ-elnök és Pulay Gyula, az ÁSZ igazgatója publikált a költségvetés kockázatairól egy elemzést a növekedés.hu-n. Egyik fő kockázatként az uniós források beérkezésének bizonytalanságát tartják. Milyen kockázatként értékeli, hogy a költségvetés előlegeket fizet ki a majdani uniós források "terhére"? 

Egyetértek Domokos Lászlóval és Pulay Gyulával a kockázatokat illetően. Amennyiben a pandémia újabb hulláma, mondjuk így: „elviselhető” és „kezelhető mértékben rak csak újabb terheket a társadalomra és a gazdaságra, akkor az idei év költségvetési előirányzatainak teljesítését valóban leginkább az kockáztathatja, hogy a különböző uniós programok már odaítélt forrásainak általános, „megszokott” egyenetlen beérkezésén túl most a helyreállítási alap 2500 milliárd forintos, lekötött összegének visszatartása is bekövetkezhet. Utóbbi beérkezését illetően véleményem szerint két forgatókönyv rajzolható fel. Mindkettő abból indul ki, hogy a kormány az elhatározott programokhoz az uniós források átmeneti vagy tartós kiesését pótolja, mert el akarja kerülni e fejlesztések megvalósulásában a megtorpanást, ami sokkal nagyobb kárt okozna, mint a kényszerűen vállalt finanszírozási többlet.

Az egyik szcenárió így az lehet, hogy az idei évre tervezett és a költségvetésben figyelembe vett 326 milliárd forintos uniós helyreállítási forrás végül, ha késéssel is, de még az idén rendelkezésre fog állni. Természetesen, amennyiben e programok finanszírozása töretlen marad, akkor ehhez – a jogosan járó uniós pénzek beérkezésééig – idén is folyamatosan pótlólagos forrást kell teremteni. Ha a pénzt csak jövőre kapjuk meg, akkor a teljes összeget kell majd az idén megelőlegezni. A szükséges forrás kisebb részét lehet csak belső átcsoportosításokból, illetve a költségvetésben számításba vettnél lényegesen nagyobb gazdasági növekedésből származó államháztartási bevételekből biztosítani. Nagyobb részben azt állampapír kibocsátásból és hitelfelvételekből kell fedezni. Mindez különböző mértékben megjelenik majd a pénzforgalmi hiány és az államadósság alakulásában.

A GDP arányos adósságmutató csak igen mérsékelt csökkenésére lehet ezáltal idén számítani, az 80 százalék körül alakul majd. Amennyiben azonban a pénz végül beérkezik, lényegében csak a kényszerű állampapír- és hitelműveletekkel összefüggő többlet költségvetési kiadások terhe marad, s mivel euróban kapjuk, nincs inflációs veszteség a pénzen. Magam nagyon bízom abban, hogy végül ez lesz a legrosszabb verzió, mert a viták javunkra lezárulnak.

A másik, sajnos teljesen nem kizárható lehetőség, hogy a döntés elhúzódik és még a jövő évre ütemezett mintegy 350 milliárd forintos helyreállítási forrás lehívása is vitatott lesz. Magam részéről ennek kicsi valószínűséget tulajdonítok. Úgy vélem, ez már olyan világba vezetne el, amit ma még alig-alig tartok elképzelhetőnek. Hozzá kell tennem, hogy Magyarország hozzájárulása a közös kasszához GDP arányában növekvő. Összegszerűen az idén már bőven hatszáz milliárd forint fölött tart. Ha a helyreállítási alap pénzeitől eltekintünk, közeledünk a nem túl távoli nettó befizetői pozícióhoz, s, amikor szavunkat hallatjuk, ezt sem lehet figyelmen kívül hagyni.

Az interjú teljes egészében itt olvasható a Növekedés.hu oldalon.