2011. december 09. 14:21

''Válság? Válság!'' – MKT-konferencia

A mainstream közgazdaságtan leszerepelt, a magyar adósságcsökkentés eredményeit „elvitte" az ország rossz nemzetközi megítélése, az euróval kapcsolatos pesszimizmus pedig túlzás - legalábbis ezt a helyzetértékelést adták az MKT "Válság? Válság!" című konferenciájának előadói. Összefoglaló.
A konferencia előadásairól rövid összefoglalókat készítettünk.

Palócz Éva

Palócz Éva, a Kopint-Tárki vezérigazgatója előadásában rámutatott, hogy a magyar kormány elmúlt másfél évben véghezvitt adósságcsökkentésének eredményeit - az államadósság a 2010-ben mért 83 százalékos csúcsról 2011 első felében 76 százalékra csökkent - csaknem teljes egészében „elvitte" az ország rendkívül rossz nemzetközi megítélése. A nem szokványos gazdaságpolitikai lépések nyomán ugyanis megrendült a pénzpiacok és a nemzetközi pénzügyi szervezetek Magyarország iránti bizalma, aminek következtében 2011 őszén heves forintgyengülés indult el. Az euró egyetlen negyedév alatt 10 százalékkal lett drágább, ami - tekintettel arra, hogy az államadósság 50 százaléka devizában denominált - mintegy 1000 milliárd forinttal növelte az államadósságot.

palocz_20111209142620_8.jpg

A szakember a gazdaságösztönzés területén a „lengyel modell" követését javasolta, azaz keresletösztönző - szja csökkentés, reálhozam kifizetés - helyett kínálatösztönző gazdaságpolitikát szorgalmazott. Ennek központi eleme a munkaadók terheinek számottevő csökkentése, ami javítja a versenyképességet és a foglalkoztatottságot, valamint serkenti az export növekedését. A Magyar Növekedési Terv kapcsán megjegyezte, hogy a kormány által meghirdetett iparpolitika nem szerencsés - célozva itt a Rába-ajánlatra és az újraiparosítás gondolatára -, mert szerinte az ágazatokra irányuló iparpolitika a '70-es évek óta elavult modellnek számít.

Mellár Tamás

„A mainstream közgazdaságtan alaposan leszerepelt a válság előtt és alatt egyaránt, egyrészt elmulasztotta előre jelezni a pénzügyi krízist, másrészt a válságkezelés során sem adott megnyugtató receptet a bajok kezelésére" - fejtette ki előadásában Mellár Tamás, a Pécsi Tudományegyetem egyetemi tanára. A jegybankok kamatpolitikája csődöt mondott a válságkezelés során, a kötvényvásárlások, azaz az adósságok monetizálása pedig egy fenntarthatatlan utat jelölt ki. A fiskális politika ugyanakkor visszatérést jelentett a keynesi iskolához, azaz a válságot erőteljes fiskális stimulussal igyekezett kezelni, ami ugyancsak fenntarthatatlannak bizonyult a kezelhetetlen szintre ugró költségvetési hiányok és államadóságok miatt. A gazdaságpolitikában szükség van egy paradigmaváltásra, egy új irányvonalra. Új elmélet azonban egyelőre nincs - most nincs egy Keynes, tette hozzá -, a régi paradigma ugyanakkor már nem működik.

mellar_20111209170141_16.jpg

Mellár Tamás szerint a magyar gazdaságpolitika 2011-es keresletösztönző törekvése nem működött, a kormány az szja felső kulcsának csökkentésével és a reálhozam kifizetéssel 500 milliárd forintnyi pluszt hagyott a gazdaságban, ami ugyanakkor nem generált többlet keresletet, nem növelte érezhetően a GDP-t - ezt a pénzt a lakosság nem elköltötte, hanem megtakarította. Ha 2011-ben is mindössze 1,5 százalékos növekedést produkált a gazdaság, akkor mi lesz 2012-ben, amikor 1400 milliárd forintot kell kivonni a rendszerből, és ráadásul az eurózóna növekedése is megtorpan? - tette fel a kérdést a szakember, utalva arra, hogy Magyarországnak egy új gazdaságpolitikára van szüksége, világos és követhető célokkal, hatástanulmányokkal alátámasztott eszközrendszerrel, modernizációs programokkal, de mindenekelőtt a nemzetközi bizalom visszaszerzésével.

Bod Péter Ákos

„A jelen krízis egy pénzügyi válság, de semmiképpen sem monetáris jellegű válság" - hangsúlyozta a Budapesti Corvinus Egyetem egyetemi tanára. A befektetők rettegnek az eurózóna széthullásától és az euró értékvesztésétől, az árfolyam ugyanakkor stabil - a dollárhoz mérten hónapok óta egy néhány százalékos sávban ingadozik -, miközben hosszú időtávot vizsgálva az eurózóna inflációja is megnyugtató képet fest. Bár az euróval kapcsolatos sajtóvisszhang rendkívül borús - a szakember utalt a The Economist címlapján feltűnő, mélyrepülést bemutató euró érmére -, az euróval nincs gond. Amivel viszont gond van, az a szuverén adósság, az európai kötvényhozamok fenntarthatatlan szintje. Ezen a ponton Bod Péter Ákos emlékeztetett arra, hogy a pénzpiacok hajlamosak a félreárazásra. A piacok a válság előtt nagyvonalúan eltekintettek a kockázatoktól - a német és görög kötvényhozamok alig mutattak különbséget -, most, a krízis kellős közepén pedig túlkorrigálnak, azaz az európai periféria országokat talán túlságosan is megbüntetik.

bod_20111209170400_47.jpg

Érdekes ellentmondás figyelhető meg ugyanakkor az európai és az amerikai - valamint a brit - válságkezelés kapcsán. Míg az eurózóna tagországai a költségvetési hiányok lefaragásával és egy szorosabb fiskális integráció megvalósításával próbálkoznak - miközben az EKB csak szerény mértékben támasztotta meg a kötvénypiacokat -, addig az USA-ban a Fed szinte korlátlan kötvényvásárlási programot hirdetett. Utóbbi megoldás rövid távon kényelmesebb és alkalmasnak is bizonyult a pénzpiacok megnyugtatására, a hosszú távú kockázatai azonban jelentősek.

Farkas István

„Nem áldozatai vagyunk a válságnak, hanem részesei" - kezdte előadását a PSZÁF Felügyeleti Tanácsának korábbi elnöke. Hozzátette, hogy szerinte a válság oka a meg nem termelt jövedelmek fogyasztása volt, azaz a túlköltekezés a jóléti rendszerekben. A kör a fogyasztók eladósodásával kezdődött, majd folytatódott azzal, hogy a befektetők és a bankok átvették ezeket a kockázatokat, melyek végül az államokra szálltak. Miért hagyták a gazdaságpolitikusok hogy mindez megtörténjen? A válasz a szakember szerint egyszerű: a vak hit miatt. A fogyasztók hittek abban, hogy jövedelmük emelkedni fog, a bankok hittek benne hogy visszakapják a pénzüket és hittek a pénzügyi rendszer sebezhetetlenségében is. Ez a hit azonban megrendült, amely bizalomvesztés a Lehman-csőddel indult.

farkas_20111209170458_3.jpg

A válságkezelés kapcsán a szakember megjegyezte, hogy a terhek elosztása során időbeli és térbeli eltérés van a jövedelemtulajdonosok és a generációk között. Időbeli, mert a jelen kor problémáit adósságfelhalmozással igyekeznek megoldani a kormányok, amit a következő generációknak kell majd törleszteni, és térbeli, mert az európai mentőcsomagok alkalmával - itt elsősorban a görög kimentése célzott a szakember - a „fizessen az, akinél van pénz" elv érvényesült.

Vértes András

„Újratervezésre van szükség" - nyitotta meg előadását a GKI Gazdaságkutató Zrt. elnöke, célozva arra, hogy szerinte a magyar gazdaságpolitikában új irányvonalat kell kijelölni. Vértes András ezt részben azzal támasztotta alá, hogy a gazdaságpolitika jelentős hitelességvesztést szenvedett el, részben pedig azzal, hogy a nem szokványos eszközök „kudarcot vallottak". Az idei költségvetésben foglalt lazítás ellenére ugyanis nem gyorsult a gazdaság, a gazdaságpolitika kiszámíthatatlan, kevés az előremutató strukturális reform, a 2012-es kilátások pedig rendkívül borúsak, a GKI szerint 1,0 százalékos visszaesésre, azaz recesszióra kell felkészülni.

vertes_20111209170549_83.jpg

A szakember szerint első lépésben meg kell egyezni az IMF-fel, majd „fegyverszünetet kell kötni" a bankrendszerrel, hiszen a hitelcsapok elzárása csak mélyíti a válságot. Ezt követően ki kell jelölni egy világos, fenntartható és hiteles irányvonalat, aminek konszenzuson kell alapulnia.