2017. szeptember 07. 9:18

Az állam üzenete az, hogy fontos a gyermek, fontos a család

Ha a jelenlegi demográfiai folyamatok fennmaradnak, az a nem is olyan távoli jövőben társadalmi és gazdasági katasztrófához vezethet. Miért születik kevés gyermek Magyarországon? Mit tehet az állam annak érdekében, hogy növekedjen a gyermekvállalási kedv? Vissza lehet-e építeni a közgondolkodásba a mára szinte teljesen eltűnő három és többgyermekes családmodelleket? Van pozitív hatása a CSOK rendszernek? A kérdésekre sok más érdekesség mellett Tatay Tibor, a Pénzügyi Szemlében publikált, "A család- és otthonteremtési adókedvezmények, illetve támogatások egyes hatásai" című tanulmány társszerzője válaszol.

Mi a tanulmány legfontosabb következtetése?

Ha az ember megnézi Európa és ezen belül Magyarország gyermekvállalási hajlandóságát, akkor azt látja, hogy siralmasak a számok. Lényegében Magyarország népessége három évtizede fogy. A születések oldaláról a lélekszám szinten maradásához szükséges minimális 2,1 alatt van a termékenységi arányszám. A felmérésünk legfőbb következtetése az, hogy a lakáshoz jutás állami támogatása valóban erősíti a gyermekvállalási kedvet, vagyis ezeket az eszközöket a gyakorlatban alkalmazni kell. Ezek a támogatási formák beépülhetnek a köztudatba, a gyermekvállalás előtt állók pedig valóban elképzelhetőnek tartják, hogy az állami ösztönzők hatására több gyermeket vállaljanak.

Mely faktorok befolyásolják és határozzák meg a gyermekvállalási kedv alakulását?

A feldolgozott szakirodalom alapján kijelenthető, hogy rendkívül bonyolult és komplex ez a kérdés. Két faktort emelnék ki, egyrészt a munkavállalást és a munkaerőpiaci ösztönzőket, másrészt a lakáshoz jutás pénzügyi hátterének állami támogatását. Tanulmányunknak alapvetően nem volt célja komplex választ adni a fenti kérdésre, pont a kérdés bonyolultságára való tekintettel. Célunk a család- és otthonteremtési adókedvezmények, illetve támogatások hatékonyságának és hatásának vizsgálata volt. Egy "pillanatfelvételt" kívántunk készíteni arról, hogy az otthonhoz jutás támogatása a fiatalok körében kiválthatja-e a gyermekvállalási kedv növekedésének szándékolt hatását.

A gyermekvállalási kedvet alakító tényezők közül melyekre lehet hatással az állam?

A támogatási rendszer és a különböző családpolitikai ösztönzők egyfajta sugallatot jelentenek a fiatalok számára, hogy fontosak a gyermekek és fontos a család. A családtámogatás tehát a konkrét pénzügyi segítségen túl azt a kulturális hátteret is erősítik, amely a gyermekvállalást és a családot értékké teszi. A gyermekvállalási kedvet alakító tényezők közül az egyik legfontosabb és egyébként az egyik legnehezebben megfogható pontosan ez a kulturális háttér, melyre pozitív hatással vannak azok az állami üzenetek, hogy mindenkinek, az egész országnak fontos a gyermekvállalás.


Melyek a gyermekvállalási kedv erősítésének legfontosabb kormányzati eszközei?

Bár tanulmányunkban az otthonteremtési támogatási rendszerre fókuszáltunk, de a munkánk során áttekintett szakirodalom számos egyéb elemet tartalmazott. A gyermekvállalás ösztönzésének egyik legfontosabb eszköze a munkahelyteremtés, a fiatalok munkavállalásának erősítése és a rugalmas munkaerőpiaci feltételek megteremtése. Utóbbinál elsősorban a fiatal anyák lehetőségeire gondolok, egy olyan munkaerőpiaci feltételrendszer támogatására, melyben a fiatal anyák gyorsan és könnyen visszatérhetnek a munka világába, rugalmas körülmények között, akár részmunkaidőben, akár otthonról dolgozhatnak. Ez a támogatási forma viszonylag egyszerűen, a munkáltatók számára nyújtott adó- és járulékkedvezmények formájában kivitelezhető. Nem véletlen, hogy a születésszám szempontjából egyik legegészségesebb demográfiával rendelkező európai országban, Franciaországban a rugalmas munkaerőpiac a családpolitika egyik sarkalatos elemeként jelenik meg. Magyarországon is elmondható, hogy az elmúlt években az adórendszer több elemében szerepet kapott a fiatalok támogatása. A másik nagyon fontos kormányzati eszköz az otthonteremtés támogatása, pontosan azért, mert egy induló fiatal család válláról igyekszik levenni a terhek egy részét.

A CSOK melyik eleme, az egyösszegű induló támogatás vagy a kamattámogatás lehet ösztönzőbb hatású?

A vissza nem térítendő, egy összegben kifizetett támogatás ösztönzőbb, mint a kamattámogatás. Tegyük hozzá, hogy 2002 után volt már egy szomorú tapasztalat a magyar gazdaságban, amikor bizonyos, korábban tartósnak hitt és a lakáshitelek törlesztéséhez, valamint ilyen módon a családtámogatáshoz kapcsolódó adókedvezmények eltörlésre kerültek a családbarát kormányt váltó kormány intézkedései nyomán. Ha a 10 milliót most megkapom, az már az enyém, de a kamattámogatás megvonása lehetséges 5 vagy 10 év múlva.

Lehetne valamit alakítani a CSOK rendszerén, hogy hatékonyabban működjön?


Úgy gondolom, hogy ezt a rendszert most hagyni kell stabilan működni a következő években, időt kell hagyni arra, hogy legyen elég mérhető adat az esetleges hatások és eredmények számszerűsítéséhez. Úgy tűnik a számok alapján, hogy a rendszer ösztönző, ezt a kutatásunk is igazolta, mint ahogyan azt is, hogy idő kell ahhoz, hogy a rendszer a közgondolkodásba beépüljön.

 


Mi a legfőbb oka annak, hogy tartósan alacsony a gyermekvállalási kedv?

A demográfiai tanulmányokból egyértelműen látszik, hogy annyira összetett és bonyolult rendszerrel állunk szemben, hogy nem emelhető ki egy vagy két kizárólagos oka a gyermekvállalás visszaesésének. Az biztos, hogy a fogyasztásra orientált, énközpontú társadalom fejlődése, a nők iskolarendszerben való továbbmenetele és a felsőoktatásban való nagyobb arányú részvétele, a női karrierutak jellemzővé válása mind-mind hozzájárult a gyermekvállalás későbbre tolódásához és a gyermekvállalási hajlandóság visszaeséséhez. Ezeket a sok esetben egyébként üdvözlendő, de a gyermekvállalási kedvet mégiscsak csökkentő változásokat kellene egy családpolitikának ellentételeznie, de erre egyértelmű recept egyelőre nincs. Sem Magyarországon, sem Nyugat-Európában.

Elképzelhető, hogy annyira megváltozott a közgondolkodás és a kulturális háttér, hogy az állam semmilyen módon nem tudja a lélekszám hosszú távú stabilitásához szükséges szint fölé emelni a gyermekvállalási hajlandóságot?

Ennél a kérdésnél bizonytalan a jövő. Viszont itt is úgy kell gondolkodnunk, mint a klímaváltozás kapcsán. Nem tudjuk pontosan, hogy például a szén-dioxid kibocsátás milyen mértékben változtatja, egyáltalán változtatja-e a klimatikus viszonyokat, de minden kockázati tényező ellen tenni kell és hosszú távon bízni abban, hogy sikerrel járunk. Európában a jelenlegi tendenciák alapján egy közelgő demográfiai katasztrófáról beszélhetünk, ami hosszú távon akár elvezethet a munkaerőpiac és a szociális ellátórendszerek összeomlásához is. Ezt a jövőképet el kell kerülni, vagyis minden olyan eszközzel próbálkozni kell, ami egy kicsit is pozitív és előremutató.

Mennyi időnk lehet még cselekedni?

A KSH készített egy interaktív előrejelzést 2060-ig, melyen követhető a népesség várható alakulása. Ebből az látszik, hogy ezen az időtávon Magyarország népessége egy peszimista forgatókönyv megvalósulásával akár nyolcmillió fő alá is csökkenhet, ami már nagyon közel vinne minket a demográfiai katasztrófa forgatókönyvekhez. A folyamat ráadásul önmagát erősíti. Gondoljuk csak végig a hatást, ha két szülőnek mindig csak egy gyermeke születne. Nincs mire várnunk, cselekedni kell.


Hogyan lehet változtatni a közgondolkozáson és a kulturális háttéren?

Ezek a változások nem varázsütésre következnek be, az attitűdök lassan változnak. Az pedig, hogy rövid távon egy intézkedésnek csak alig észrevehetőek a hatásai, nem lehet ok arra, hogy hosszú távon ne próbálkozzunk.

Mit gondol arról a nézetről, hogy tudatosan vezérelt és nagyarányú bevándolásra is szükség van ahhoz, hogy a magyar demográfiai folyamatok stabilizálódjanak.

Ezt a kérdést a kutatásunk során nem vizsgáltuk, egy megjegyzést mégis tennék. A közgazdászok a demográfiára gyakran tisztán mennyiségi kérdésként tekintenek, ezzel szemben úgy gondolom, hogy amikor nem vesszük számításba a kulturális kérdéseket, akkor rossz nyomon járunk. Tegyük fel a kérdést: ha egy országban a népesség egy részét kicseréljük, akkor vajon a helytől kicserélődik az érkezők mentalitása, minősége, kultúrája? Valószínűleg nem. Ha nagy tömegben kicserélődik egy ország lakossága, az mennyiségben jelenthet stabilitást, de minőségben már teljesen mást fog mutatni.

A tanulmány alapját képező felmérésben a megkérdezettek 8,2 százaléka válaszolt határozott igennel arra a kérdésre, hogy a bevezetett lakástámogatási rendszer - azaz a CSOK - hatására vállalna-e az eddig tervezettnél több gyermeket, további 28,5 százalék nyilatkozott úgy, hogy elgondolkodna rajta. Nem tűnik ez az arány, különösen a 8,2 százalék első ránézésre kevésnek?

A kérdés az, hogy mihez képest. Ha arra gondolok, hogy Magyarország valamit tett a demográfiai cél elérése érdekében, akkor a 8,2 százalék nem rossz. Ők a biztos igennel válaszolók, az is látszik ugyanakkor, hogy a háttérben elindulhatott egy pozitív folyamat a gondolkodásban, hiszen a megkérdezettek további több mint egynegyede tartja most lehetségesnek a több gyermek vállalását a CSOK hatására. Az eredmények értelmezhetők úgy is, hogy megindulhatott a lassú, gondolkodásbeli változás a több gyermek felé. Ennek a 28,5 százaléknak a gondolkodásába már beépülhetett, hogy van ez a rendszer, és meglehet, hogy bár most még bizonytalanok, évek múlva pont ennek köszönhetően döntenek majd a három vagy akár a még több gyermek vállalásában.


Ma sokan el sem tudják képzelni, hogyan lehet három gyereket nevelni, még csak elméletben sem. Milyen választ lehet adni ezeknek a fiataloknak?

A kérdés túlmutat tanulmányunk keretein. Egy új világkép kialakítására van szükség, amihez kellenek a pozitív példák. Dédszüleink korában minden családban 4-5 gyerek volt, akkor ez volt a természetes, mindenki ezt látta maga körül. Ma a fiatalok a gyermek nélküli vagy az 1-2 gyermekes családmodelleket látják, sokan el sem tudják képzelni, hogyan lehet 3-4 gyereket nevelni. Ma már minden gyerek autóval érkezik az iskolába, nem csoda hogy a szülőkben felvetődik a kérdés: hogyan tudnám reggelente három különböző óvodába, iskolába elvinni a gyerekeket, utána elmenni dolgozni, délután ha vége a tanításnak akkor ugyanez a kör visszafelé, később nyelvóra, sport, uszoda...

Így tényleg elképzelhetetlen, hogy hogyan férhet bele három vagy még több gyerek az ember életébe. A megváltozott szülői világképhez a kormányzatnak és az oktatási rendszernek is alkalmazkodnia kell, át kell például gondolni, hogy miként tudná az iskola vagy az óvoda ott tartani a gyerekeket, egy helyen lehetőséget teremteni a napi szintű oktatáson túl a plusz nyelvtanulásra, sportra. A változó közgondolkodásra reagálnia kell az államnak, és választ adnia az olyan kérdésekre is, mint hogy "hogyan vigyek el reggelente három gyereket iskolába, majd munka után az egyiket angolra, a másikat focizni, a harmadikat úszni".

Említette, hogy a gyermekvállalás egy rendkívül bonyolult és komplex döntési modell eredménye, mégis hogyan lehetne röviden összefoglalni, hogy mi a teendőnk?

Érdemes megnézni a felmérésünkben, hogy a megkérdezettek mindössze 11 százaléka él három vagy többgyermekes családban. Mára a három vagy többgyermekes családmodell teljesen kikopott az életünkből, sokan eleve elvetik a sok gyermeket, mondván három vagy még több gyerekkel nem bírnak. Sem anyagilag, sem fizikailag. Tudjuk, hogy nagyon nehéz kilépni egy gondolati körből és elképzelni, hogy a körülöttünk lévő világ más modell alapján is működhet. Ehhez a változáshoz kell a hatékony kommunikáció, az igényekhez igazodó családpolitika - legyen szó a rugalmas munkaerőpiac támogatásáról, a gyermekek után járó adókedvezményekről, a lakástámogatásról vagy az óvodai, bölcsődei, iskolai rendszer fejlesztéséről és a többgyermekesekre szabásáról -, továbbá az, hogy a fiatalok elkezdjék azt látni maguk körül, hogy a többgyermekes családmodellek működhetnek.