2012. január 20. 9:00

''Magyarországnak nem az olcsó munkaerővel kell versenyeznie''

Mitől függ egy ország tőkepiaci versenyképessége? Milyen szempontok alapján választ befektetési célpontot egy külföldi óriáscég? Mit tehet a kormányzat, hogy vonzóbbá tegye országát a hosszú távú tőkebefektetők számára? Interjú Katona Klárával, a tőkepiaci versenyképesség szakértőjével, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem docensével.
Össze tudná foglalni egyetemi, kutatói és tudományos pályájának főbb állomásait?
1988-ban szereztem diplomát az akkor még Marx Károlynak nevezett Közgazdaságtudományi Egyetemen, majd volt egy kitérőm, az ELTE-n elvégeztem az esztétika szakot. Ezt követően 1998-ban okleveles könyvvizsgálói képesítést szereztem. 2000 és 2006 között a Pécsi Tudományegyetem Gazdálkodástudományi Karán folytattam tanulmányokat és szereztem doktori címet. A Pázmány Péter Katolikus Egyetem jogi karán - ahol az alapító dékán egy komolyabb közgazdasági képzésben gondolkodott - 1998-ban kezdtem oktatni adjunktusként egy elég jelentős közgazdasági intézet keretében. A doktori fokozatszerzést követően neveztek ki docenssé, két éve pedig a Heller Farkasról elnevezett Közgazdaságtudományi Intézetet irányítom. Ami a kutatói pályámat illeti, doktori értekezésem témája a külföldi működő tőke befektetések okainak vizsgálata volt, ezt a területet kutattam az elmúlt évek során, Magyarország és a kelet-közép-európai régió vonatkozásában.

Mikor és miért döntött úgy, hogy közgazdász lesz?
Családi indíttatásom az egyik ok, hiszen édesapám mérnök-közgazdász volt. Tetszettek a felvételi tárgyak, a matematika, a történelem, de nem állíthatnám, hogy pontosan tudtam mire is vállalkozom. Bevallom, hogy az első évet nagyon kiábrándítónak tartottam, egyáltalán nem azt kaptam, mint amire számítottam, különösen a politikai gazdaságtannal tetézve. Viszont akkor a „Közgáz" egy nagyon érdekes szellemi műhely volt, így végül megszerettem, beletanultam. A tudományos pálya kapcsán sokáig hezitáltam, ezt a döntést végül 2000-ben hoztam meg.

Kik voltak a mesterei és mit tanult tőlük?
Először is Botos Katalin professzorasszonyt említeném meg, aki alapítója volt a Heller Farkas Közgazdaságtudományi Intézetnek itt a PPKE jogi karán. Ő biztatott arra, hogy kezdjem el a tudományos pályát és a doktori iskolát, az ő támogatása és lelkesítése nagyon sokat jelentett.

kk_20120102111721_37.jpg

"A működő tőke beruházások soha nem adott évi politikai döntések hatására alakulnak"

A másik mentorom Bélyácz Iván, aki a Pécsi Tudományegyetem professzora, valamint a doktori iskola vezetője. Ő volt a konzulensem, rengeteget segített a kutatási tevékenységem során, neki köszönhetek egy külföldi ösztöndíjat is.

Mi a jelenlegi kutatásainak fő iránya?
Jövő májusban tervezünk egy joggazdaságtani konferenciát, melynek keretében az adójogi változások hatásait szeretném megvizsgálni a vállalati teljesítményre/termelékenységre. Érdekes kérdés az állam szerepe, az hogy milyen mértékű és irányú legyen az állami beavatkozás, ennek milyen hatása van a vállalatok teljesítményére, és egyáltalán a gazdaságpolitika eléri-e azokat a célokat, melyeket maga elé tűz.

Térjünk rá a szakmai kérdésekre. Ön kutatásai során elsősorban a tőkepiaci versenyképességet vizsgálta. Melyek a Magyarországra irányuló működő tőkét befolyásoló legfőbb tényezők?
Működő tőke vonzás tekintetében Magyarország 2004 után feltétlenül, de tulajdonképpen már 2000 után is azokat a jellemzőket mutatta, amelyek általában a fejlett országokat jellemzik. A kutatásaim azt igazolják, hogy a három legfontosabb tényező prioritási sorrendben a humántőke színvonala - amit a felsőfokú végzettségűek arányával közelítünk -, az egy főre jutó GDP nagysága és a telefonvonalak (vezetékes és mobil) száma.

A telefonvonalak száma? Erre azért kevesen gondolnának.
A kutatások azt igazolják, hogy a telefonvonalak száma korrelál legjobban a fejlettségi szinttel. És minél fejlettebb egy ország, annál több működő tőkét vonz. Ez a tőke „perverz" áramlása, azaz nem a gazdag országból áramlik a szegény országba, hanem a gazdagból a gazdagba.

Elsőre talán azt gondolnánk, hogy az adószint, a reálárfolyam, az infrastruktúra a mérvadó egy-egy beruházási döntésnél. Ezek a tényezők mennyiben fontosak?
Ami úgy tűnik, hogy teljesen logikus, és kézenfekvő, azt az empíria nem feltétlenül igazolja, illetve az elemzésekből nagyon ellentmondásos válaszok érkeznek. Ez nem csak a régióra vagy Magyarországra igaz, hanem a világon mindenhol hasonló eredményekre jutnak a kutatások. Különbséget kell tennünk a portfólió befektetés és a működő tőke beruházás között, például a devizaárfolyam vonatkozásában is. Ami a portfólió beruházást, azaz a rövid távú árfolyamspekuláción alapuló, értékpapírbefektetést illeti, ott ez a tényező valóban komoly hatással bír, míg a hosszú távú beruházási döntésekre nem egyértelmű a befolyása.

Általában inkább az árfolyam volatilitása okoz problémát a hosszú távú döntések meghozatalakor, azaz a stabilitás az, amit a hosszú távú tőkebefektetők preferálnak. Tehát ami a gazdaságpolitikával - ezen belül például a devizaárfolyammal is - szorosabb kapcsolatot mutat, az sokkal inkább a rövid időtávra szóló portfólió befektetésekre van hatással, a hosszú távú működő tőke befektetésekre csak áttételesen.

Az árfolyam stabil legyen és kiszámítható, ez a lényeg. Mi a helyzet az adópolitikával?
Stabil legyen és kiszámítható, ezt minden gazdaságpolitika által befolyásolt tényezőről el lehet mondani, így az adópolitikáról is. Az adópolitika egy rendkívül érzékeny kérdés, nagyon sokan vizsgálták az adóváltoztatások hatásait, miután éles az adóverseny az egyes országok között. Talán éppen ezért, egyfajta tévhitként él a kormányzatokban, hogy az alacsony adókulcsokkal lehet bevonzani a külföldi befektetőket. Egy nagyon érdekes, kelet-európai országokban végzett kutatás során ugyanakkor bebizonyosodott, hogy az adótörvény módosításai önmagukban - szinte mindegy is hogy milyen irányú változtatásokról volt szó - negatívan hatottak a működő tőke befektetésekre. Itt is az állandóság és a kiszámíthatóság az, ami a befektetők számára pozitív üzenet. Ráadásul az adóváltoztatások hatása aszimmetrikus, tehát az alacsonyabb adószint kevésbé motíválja a befektetési hajlandóságot, mint amennyire elrettentő, ha egy adott adókulcs jóval magasabb a lehetséges más célországokban alkalmazott rátánál.

Hogyan hatnak a működő tőke beruházásokra az adott évi gazdaságpolitikai döntések?
Talán e kérdés kapcsán is él egy tévhit a köztudatban, amivel gyakran találkozunk. Bár az egyes kormányzati döntések hosszú távon természetesen kihatnak egy ország GDP-növekedésére vagy épp az oktatás színvonalára, és ennek megfelelően hosszú távon befolyásolják a tőkebefektetéseket is, a működő tőke beruházások soha sem adott évi politikai döntések hatására alakulnak.

Működő tőke vonzás tekintetében Magyarország hogyan teljesít a régiós versenytársakkal összemérve?
Ami a tőkepiaci versenyképességet illeti, az UNCTAD-nak van egy mutatószáma, amely azt tükrözi, hogy az ország teljesítőképességéhez képest milyen a működő tőke befogadó képessége. Ez alapján azt látjuk, hogy a működő tőke állománya idővel elér egy egyensúlyi szintet, ami az adott ország GDP-jének megfelel, és ezen a szinten stabilizálódik. Ebben a tekintetben pedig a régió országai között jelentős különbségek nincsenek.

Voltak-e olyan versenyképességet javító intézkedések a környező országokban, melyeket Magyarország is átvehetne?
A régió valamennyi országában volt egy olyan kormányzati döntés, amely alapvetően meghatározta a működő tőke befektetések volumenét, ez pedig nem más, mint a privatizáció. Attól függően indult meg látványosan a működő tőke beáramlás, hogy az egyes országokban mikor tették lehetővé a külföldi befektetők számára az állami vállalatok megvásárlását. Magyarország elsőként nyitott kaput a '90-es évek elején a külföldi befektetők előtt, ezért Magyarország egészen 2004-ig a külföldi működő tőke állomány tekintetében élen járt a térség országaihoz viszonyítva. A privatizációs hullám ugyanakkor egy átmeneti időszakot jellemzett, ekkor viszont minden más magyarázó változót háttérbe szorító tényezővé lépett elő. A következő szakaszokban azonban már nagyjából ugyanazokat a tendenciákat mutatták a régiós országok, a csatlakozás után mindenki eljutott egy, az adott ország fejlettségének, méretének megfelelő egyensúlyi szintre.

Ez alapján van-e egyáltalán értelme arról beszélni, hogy hogyan lehet javítani egy adott ország tőkevonzó képességét?
A kérdés alapvetően inkább az, hogy a külföldi befektetések egy országban hogyan tudnak hasznosulni. Vannak ugyanis olyan tényezők, amelyek megfelelő fejlettségi színvonala nélkül egyszerűen nem tud pozitív hatást gyakorolni a befogadó gazdaságra a külföldi befektetés. Hiába jönnek ide a külföldi vállalatok, ha egy duális szerkezet alakul ki a gazdaságban, melyben lesznek sikeres külföldi tulajdonú vállalatok, és lesz egy lemaradóban lévő hazai vállalati réteg. Vagyis nem az a cél, hogy csak jöjjenek a külföldi cégek minél többen, hanem úgy jöjjenek, hogy ez a hazai gazdaságot is magával húzza, fejlődéséhez hozzájáruljon.

Ennek feltétele a humán tőke magas színvonala. Azaz ha azt szeretnénk, hogy Magyarország profitáljon a külföldi működő tőkéből - vagyis a hazai humán tőke képes legyen a külföldi technológiát átvenni, megtanulni, és azt a hazai gazdaságban is kamatoztatni -, akkor hosszú távon az a legjobb, ha a humán tőkét fejlesztjük. Arról nem is beszélve, hogy ha egy országban van innováció, van kutatási kapacitás, az önmagában is vonzza a befektetéseket.

Ez tehát a követendő út, az oktatás színvonalának emelése?
Magyarországnak és a régiónak nem az olcsó munkaerővel kell versenyeznie, ilyen értelemben nem vagyunk versenyképesek például a kínai piaccal. Az oktatás, az innováció, a kutatás/fejlesztés, nekünk ezeken a területeken kell előrelépni, Kelet-Közép-Európának ez a „menekülési" útvonala. Világosan látszik például, hogy a felsőoktatási intézmények rendszerváltás utáni megnyitása és a hallgatói létszám növelése nagy lökést adott a tőkepiaci versenyképességnek. Mindig azt mondjuk, hogy túl sok diákot képzünk, ugyanakkor a felsőfokú végzettségűek arányát tekintve Magyarország és a régió még mindig elmarad az OECD országok átlagától.

Globálisan, a régióban és Magyarországon hogyan alakulhatnak a külföldi tőkebefektetések 2012-ben?
A válság után egy komoly visszaesés volt a világban, ennek megfelelően a régióban és Magyarországon is. A 2012-es várakozások is a világgazdasági válsághoz igazodnak, azaz ha a krízis újabb hullámai elérik a régiót, akkor a tőkebefektetések terén is stagnálást, vagy csökkenést várhatunk. Ezen a ponton azonban mindenképp érdemes hangsúlyozni, hogy még mindig a működő tőke a legstabilabb finanszírozási forrás egy gazdaságban. Egy olyan időszakban ugyanis, amikor a bankhitelek befagynak és a külföldi portfólió befektetők elmenekülnek, még mindig a hosszú távú működő tőke befektetés az, ami valamiféle aktivitást mutat.