2011. december 13. 15:43

Az Állami Számvevőszék elmúlt két évtizede: kihívások és elvárások

A rendszerváltással egy időben ismételten létrehozott számvevőszék utóbbi húsz éve alatt összegyűlt tapasztalatok megfelelő alapot adtak ahhoz, hogy ismételten áttekintsük a tevékenységünket. Tanuljunk az eredményekből és kudarcokból, hogy az új Alaptörványhez igazodva az Országgyűlés egy új számvevőszéki szabályozást fogadjon el. A dolgozat bemutatja, hogy mi vezetett az új szabályozás elkészítéséhez.
Dr. Csapodi Pál, az Állami Számvevőszék főtitkára

Már az Állami Számvevőszék tízéves jubileumán feltettük magunknak a kérdést, és ez a kérdésfeltevés ma is aktuális: a rendelkezésünkre álló eszközöket megfelelő módon használtuk-e fel, mindent megtettünk-e annak érdekében, hogy a szűk körben érvényesülő közvetlen intézkedési lehetőség, a jelzésadó, javaslattevő számvevőszéki szerep jól szolgálja a közpénzekkel, a közvagyonnal való gazdálkodás biztonságát? Mindent megtettünk-e annak érdekében, hogy érdemibb változások következzenek be? Jól választottuk-e meg az ellenőrizendő területeket? A mind kiterjedtebb és következetesebb minőségbiztosítási kontroll és egyeztetési mechanizmusok ellenére nálunk is előfordulhatott hiba. Mind ezek mellett a lényeg mégis az volt, hogy a szervezet munkatársainak pártatlanságát, személyi érdekek motiválta meggyőződés nem befolyásolta.

Mégis ma is szembe kell néznünk azzal, hogy nemcsak ismeret, vagy hozzáértés kérdése az, hogy hogyan vélekedünk a gazdaságról, az államháztartásról. Megtapasztalhattuk azt is, hogy a parlamenti többséghez sokszor túl szorosan kapcsolódott a végrehajtó szervezeti rendszer, és ezzel összefüggésben esetenként jelentős volt a helyi önkormányzatok érdekérvényesítése.

A külső és belső ellenőrzés összhangja

Az, hogy a Számvevőszék gyakran ismétlődően jelentkező hibákra mutatott rá, a nem megfelelő állami fegyelmen túl arra is figyelmeztet, hogy a parlament hatáskörébe tartozó úgynevezett külső ellenőrzés szerepe, funkciója eltér a belső ellenőrzésétől és az a kiterjedt hatásköri felhatalmazások és a jelentős kapacitáskoncentráció ellenére sem képes feloldani az egyes intézmények szervezetén belül működő belső ellenőrzés gyengeségeit.

A közpénzek és a közvagyon hatékony ellenőrzése a külső és belső ellenőrzés összehangolt működését feltételezi, de sajnálatos módon a belső ellenőrzés rendszerszemléletű fejlesztése nem haladt előre megfelelően, és nem tudott érvényesülni az az alapelv, hogy a belső ellenőrzés erőit oda kell telepíteni, ahol a tényleges pénzfelhasználás van. A belső ellenőrzésben rejlő lehetőségeknek a korábbiaknál teljesebb kiaknázására a napi munkában, lehetőséget adhat az üzemgazdasági jellegű hibák feltárására, illetve megelőzésére.

Hasznosulnak a jelentések

A számvevőszéki ellenőrzés alapvető célja nem a büntetés. Alapvető cél a hibák kijavítása, a káros folyamatok visszaszorítása, megelőzése, a korrupciós jelenségek visszaszorítása az integritás javításán keresztül.

Időről időre felmerült, hogy jelentéseink többnyire a problémák bemutatásáról szólnak, és kevésbé fektettünk súlyt az eredményekre, a gyakorlatok bemutatására, illetőleg azok terjesztésére. Ellenőrzési tapasztalataink közvetlen hasznosulását jelentette, hogy az Országgyűlés a törvényjavaslatok vitája során, sokszor kérte, illetve vette figyelembe az ÁSZ véleményét, és igényt tartott törvényalkotási munkája során az ÁSZ tanácsadó közreműködésére. Túl azon, hogy az ÁSZ ellenőrzéseivel segítette az Országgyűlés ellenőrző és törvényhozói munkáját, vizsgálatai azáltal is hasznot hoztak, hogy az ellenőrzöttek már „menet közben" korrigálták a hibákat és tettek lépéseket működésük, gazdálkodásuk javítására.

Ajánlásaink, javaslataink sorsát sokkal következetesebben kell nyomon követnünk. Ennek során rendszerré válhat az ÁSZ tevékenységéről szóló beszámolókban a javaslatok sorsának bemutatása. Arról sem hallgathatunk, hogy eredményesebbek is lehettünk volna az elmúlt időszakban. Tapasztalataink hasznosítására esetenként meglehetősen lassan került sor. Ennek okait utólag indokolhatjuk a lehetőségek eltérő megítélésével, alkalmazkodási készségünk gyengeségével.

Hátradőlni nem lehet

Az elmúlt húsz év alatt, az Állami Számvevőszék a magyar közpénzügyi és közpolitikai rendszer szerves része lett. Ha az első tíz évben kapcsolódó megnyilatkozásokat vesszük számba, azok alapján az mondható, hogy akkor még az intézményrendszeri elfogadottság, az objektivitás védelme volt napirenden. A második tíz évet elemezve az ellenőrzési technológia korszerűsítésének következetes végrehajtása, a nemzetközi integrálódás feladatinak megvalósítása volt a cél.

Mára elmondható, hogy szervezetünk az állami élet szerves részeként elfogadott, megállapításaiban megbízható nagyüzemmé vált. Hátra mégsem dőlhetünk, hogy most már minden a helyén van és megfelelően működik. Hiszen már az 1989-es alkotmánybeli szabályozásban és a számvevőszéki törvényben is voltak olyan paragrafusok, amelyekről később kiderült, hogy nem egyértelműek, illetve az adott megfogalmazásban, más törvényekben foglaltakkal nincsenek összhangban. Az Állami Számvevőszékről szóló 1989. évi 38-as törvény megalkotása óta 15 alkalommal módosult, melyek alapján jelentősebb tartalmi átformálásra is sor került.

A két évtizedes számvevőszéki munka, az annak alapján szerzett bőséges tapasztalatok megfelelő alapot adtak ahhoz, hogy e tevékenységet áttekintve az új Alkotmányhoz illeszkedően új számvevőszéki törvényt alkosson az Országgyűlés, amely a sarkalatos törvények soraiban elsőként alkotta meg és léptette hatályba feladatainkat alapvetően meghatározó szabályokat.

Az előadás szövegét itt olvashatja el: Csapodi Pál előadása_az ÁSZ 20 éve.pdf