2012. szeptember 30. 8:45

''A közvagyon ne legyen elfekvő tőke, a közpénzre befektetésként tekintsünk!''

Jövőre még nem az adósságszabály teljesülése, hanem a túlzott deficit eljárás a szigorúbb feltétel a költségvetési tervezésben - mondta a Pénzügyi Szemle Online-nak adott interjújában Domokos László, az Állami Számvevőszék elnöke, a Költségvetési Tanács tagja. Domokos László a kitörési pontokat is számba vette, és kifejtette, hogy a költségvetési gazdálkodásban eredményességnek és hatékonyságnak kell érvényesülnie, ennek feltétele pedig a kiszámíthatóbb tervezés.

Kolozsi Pál Péter

- Az idei Közgazdász Vándorgyűlés kiemelt témája volt az államháztartási pénzügyek fenntarthatósága, és Ön is ehhez a témához kapcsolódóan, az adósságcsökkentésről tartott előadást, mégpedig az Állami Számvevőszék tapasztalatait bemutatva. Milyen rálátása van az ÁSZ-nak erre a területre?
- Az Állami Számvevőszék a zárszámadás ellenőrzése során évente ellenőrzi a központi alrendszer adósságállományát, az adósságszolgálattal kapcsolatos bevételeket és kiadásokat, értékeli annak megbízhatóságát. Öt-hat éves rendszerességgel ellenőrizzük az államadósság alakulását és kezelését is. Épp az elmúlt hetekben hoztuk nyilvánosságra az államadósság 2006 és 2011 közötti alakulásának ellenőrzéséről készült jelentésünket. Ezen felül kidolgoztuk az államadósság-mutató ellenőrzésének speciális segédletét, és ennek alapján ellenőriztük a mutató kiszámításának megalapozottságát és helyességét. Bizton állíthatom tehát, hogy a Számvevőszék mély és hasznos tudással rendelkezik ezen a területen.

- Az idei év lesz az első olyan esztendő, amikor a Költségvetési Tanács indokolt esetben élhet vétójogával a költségvetési törvénytervezettel kapcsolatban. Hogyan készülnek erre?
- Valóban így van, korábban ilyen erős jogosítvánnyal nem rendelkezett sem a Költségvetési Tanács, sem pedig semmilyen más állami szerv Magyarországon. Az Országgyűlés ezzel a pénzügyi stabilitás elérése és a hitelesség garantálása érdekében példátlan módon korlátozta saját mozgásterét. Mivel ez egy most hatályba lépett szabályozás, így egyelőre nincsenek ezzel kapcsolatban gyakorlati tapasztalatok. A jogszabály ezzel együtt egyértelmű. Az Alaptörvény szerint amíg az államadósság a GDP felét meghaladja, az Országgyűlés csak olyan költségvetést fogadhat el, amely az államadósság csökkentését tartalmazza. E szabály betartása fölött a Költségvetési Tanács őrködik, amely akkor élhet vétójogával, ha nem látja biztosítottnak az államadósság-szabály betartását. Ha úgy tetszik, ez a Tanács elsődleges feladata.

- Az ördög sok esetben nem a deklarációkban, hanem a részletekben rejlik. Miképp rendelkezik a Stabilitási törvény az államadósság-szabállyal kapcsolatban?
- Ez a törvény határozza meg az államadósság-mutató kiszámításának módját, ami valóban kiemelkedő fontossággal bír. A mutató számlálójában az államháztartás központi alrendszerén kívül az önkormányzatok lés az egyéb kormányzati szervezetek együttes konszolidált év végi adóssága van, a nevezőjében pedig az éves bruttó hazai termék, a GDP. Az adósságnak több összetevője is van, de magasan a legnagyobb részarányt, 94 százalékot az államháztartás központi alrendszerének adóssága képvisel. Az önkormányzati rendszer adóssága az államadósság 5 százalékát teszi ki, míg az egyéb kormányzati szervek adóssága összességében sem éri el az államadósság 1 százalékát.

- Mi következik ebből az államadósság-szabály szempontjából?
- Annyi mindenképp, hogy az adósságmutató számlálóját leginkább a folyó költségvetés hiánya befolyásolja. A Költségvetési Tanácsnak tehát elsősorban a hiánycélra, a hiányra kell koncentrálnia. Ennek során nem kerülheti el a figyelmét az a több mint 1000 milliárdos tétel, amelybe az államadósság finanszírozása évente kerül. Sőt, a Költségvetési Tanács munkája közvetlenül erre a kiadási tételre képes hatni a leginkább: ha a Tanács szakmailag hiteles állásfoglalásaival kiszámíthatóbbá teszi a költségvetési politikát, akkor a kamatfelárak mérséklődésén keresztül maga is hozzájárul az államadósság olcsóbb finanszírozásához.

- Melyek voltak az ÁSZ államadóssággal foglalkozó friss jelentésének legfontosabb megállapításai?
- Az államháztartás központi adóssága 2006 januárjától a 2011 végéig kétharmadával nőtt. Az államadósság növekedési üteme jellemzően 6 százalék körüli, illetve az alatti volt, de 2006-ban 15,2%-kal, 2008-ban pedig 16,2%-kal megugrott az adósság. 2006-ban a magas költségvetési hiány, 2008-ban a Nemzetközi Valutaalaptól lehívott első hitelrészlet devizabetétként való elhelyezése okozta a kiugró emelkedést. Ebben a hat évben az államadósság több mint 8200 milliárd forinttal emelkedett. Különösen tanulságos, hogy a kamatok, jutalékok közel 6600 milliárd forintot tettek ki. Mit is jelent ez? Azt, hogy az államadósság növekedésének több mint 80 százalékára rúgtak a meglévő adósságra fizetett költségek. Ebből az egyszerű összefüggésből könnyen megérthető, hogy miért lett az államadósság csökkentése elsődleges gazdaságpolitikai prioritás. E nélkül ugyanis nem kerülhetjük el az adósságspirált.

Domokos László, az Állami Számvevőszék elnöke előadást tart az 50. Közgazdász Vándorgyűlésen
"2013-ban a túlzott deficit eljárás elkerülése a szigorúbb feltétel a költségvetési tervezésben" - Domokos László előadása a Közgazdász Vándorgyűlésen (2012. 09. 29.)

- Nem a költségvetési deficit az államadósságot megemelő egyetlen tényező, sokat hallani az egyszeri tételekről is.
- Így igaz, az államadósság alakulását jelentősen befolyásolják a hiány alakulásától független tényezők is. A teljesség igénye nélkül csak a néhány legfontosabb elemet emelem ki: az államadósság-kezelés költségei, az önkormányzati szektor hiánya, a többségi állami és önkormányzati tulajdonban lévő gazdasági társaságok, mint például a BKV eladósodása, az államháztartás likviditási szükséglete, illetve az MNB tartalékai feltöltésének kötelezettsége, amire legutóbb tavaly volt példa. Kétségtelen, hogy ezek a tételek esetenként több százmilliárd forintot is jelenthetnek, így kézben tartásuk a kormányzat alapvető feladatává vált.

- Hogyan lehet kezelni ezeket a tételeket az államadósság-szabály teljesülésének értékelése során?
- Vannak olyan tényezők, amelyeket a törvény szabályozása miatt nem kell figyelembe venni az államadósság-mutatóban. Ilyen például az adósságátvállalás, hisz ezek az önkormányzati, állami adósságok a konszolidáció miatt mindenképp szerepelnek az államadósság-mutatóban. Van azonban néhány olyan tétel, amelyekkel igenis számolni kell. Egyértelműen nehezíti az adósságszabály teljesítését, ha fel kell tölteni az MNB tartalékait, miközben a privatizációs bevételek természetesen javítják az adósságmutatót. Vannak olyan tényezők is, amelyek mindkét irányban befolyásolhatják a rátát, ilyenek például az államháztartás likviditásának biztosításához kapcsolódó tételek, az EU támogatások megelőlegezései, illetve ilyen volt az IMF/EB hitel betétként való elhelyezése, illetve felszabadítása is.

- Hogyan látja a 2013-as évet az adósságszabály teljesülése szempontjából?
- Természetesen most még csak a javaslatból tudok kiindulni, amit példaszámításként mutatok be. Nézzük meg tehát mindenekelőtt, hogy mit állít a költségvetési törvényjavaslat! Azt, hogy a mai körülmények szerint az államadósság-mutató 78%-ról 76,8%-ra fog csökkenni. Ez az 1,2 százalékpontos javulás nagyobb, mint ami az Alaptörvényből következne, az ugyanis csak annyit ír elő, hogy csökkenni kell a mutatónak.

- Mi következik ebből?
- Az, hogy az adósságszabály szempontjából a jövő évi költségvetési javaslatban, illetve annak mai állapota szerint van tartalék, ami fontos lehet a 2013-as kockázatok kezelése, azaz a növekedés és a költségvetési hiány alakulása szempontjából. 

- Mekkora tartalékról van szó?
- Minden más tényezőt változatlannak feltételezve - ami még biztos változni fog - 1038,1 milliárd forintos deficit mellett is teljesül az adósság-előírás. Ez azt jelenti, hogy a hiány 360,8 milliárd forinttal magasabb lehet, mint a tervezett.

- Milyen következtetések adódnak mindebből?
- Kiemelten fontos, hogy ez a 360 milliárdos hiánynövekedés a deficitet a GDP 3,4 százalékra növelné, ami a maastrichti kritérium teljesülését nem biztosítaná. 2013-ban tehát még nem az adósságszabály teljesülése, hanem a túlzott deficit eljárás megszüntetésének szándéka a szigorúbb feltétel a költségvetési tervezésben. Természetesen Magyarország saját jól felfogott érdeke is az, hogy ne térjen le a költségvetési hiány mérséklésének útjáról, de azt látni kell, hogy a Költségvetési Tanács hatókörébe tartozó adósságszabály szempontjából létezik ez az ún. tartalék.

Azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy az államadósság-mutatókban most meglévő tartalék a jövő évre elfogyhat. Ez arra hívja fel a figyelmet, hogy újra kell gondolni a költségvetési tartalékok kérdését. Mindenképp szükséges az évközi tartalékok megemelése, hiszen a Stabilitási törvény előírja az államadósság-szabály betarthatóságának kontrollját a féléves adatok alapján és a költségvetés módosítását, ha a szabály betartása veszélyben van. Következésképpen egy kedvezőtlenebbé váló gazdasági környezetben a költségvetés teljes átírása csak akkor kerülhető el, ha a költségvetési törvényjavaslat, majd maga a törvény e helyzetek kezelésére megfelelő tartalékokat irányoz elő.

- Milyen kiutat lát ebből a korántsem könnyű államháztartási helyzetből?
- Fenntartható adósságcsökkentéshez a költségvetési gazdálkodásban eredményességnek és hatékonyságnak kell érvényesülnie, ennek feltétele a kiszámíthatóbb tervezés. A feladat alapú tervezés mellé a "keretkorlátú" gazdálkodást kell előtérbe helyezni.

Nagyon fontos, hogy a költségvetési kiadások mennyiségét és minőségét nem szabad elválasztani egymástól. A közkiadások mérséklésének ideális módja az lenne, ha eredményességi követelményeket támasztanának minden adóforint elköltésével szemben. Az egyes kiadási előirányzatokhoz egyértelműen meghatározott célokat és mérhető kritériumokat kell kapcsolni. Meggyőződésem, hogy a kiadási oldalon csak látszólag lehet tetszőlegesen csökkenteni az előirányzatokat, valójában megtakarítást csak a hatékonyság növelésével lehet elérni. Kézenfekvő ezen felül a korszerű vezetési módszerek költségvetési környezetre való adaptálása is.

A közintézmények és a magánvállalkozások együttműködését célzó PPP-programok és kiszervezések közül is sokat ellenőrzött az ÁSZ, de a tapasztalatok lehangolóak voltak. Az együttműködésre máshol látok lehetőséget - ilyen terület például az állami és önkormányzati tulajdonban lévő kihasználatlan épületek közös hasznosítása, a vagyongazdálkodás megújítása. A közvagyon ne legyen elfekvő tőke, a közpénzre pedig ne kiadásként, hanem befektetésként kell tekinteni!

Utolsó pontnak hagytam, de kiemelten fontosnak tartom a költségvetési szervek információs és számviteli rendszerének megújítását. A jelenlegi rendszer ugyanis egyszerűen nem ad megbízható képet egy-egy szervezet gazdálkodásáról, közpénz-felhasználásáról. Az ÁSZ erről egyeztetett az önkormányzati érdekképviseletekkel, és a Megyei Jogú Városi Önkormányzatok Szövetségének elnöke, Kósa Lajos az élére állt is annak a kezdeményezésünknek, hogy a közszférában is az eredményszemléletű számvitel kerüljön bevezetésre. Ez a fáradtságos átállás nem kerülhető el, tisztánlátás nélkül ugyanis nem képzelhető el a közszféra megújulása.