Tanulmányok, előadások

A digitális gazdaság méltányos megadóztatásának kihívásai

2020. március 13. 10:00:01
Az Állami Számvevőszék ellenőrzései mellett tanácsadói tevékenységet is végez. Ennek keretében készítette el a digitális gazdaság megadóztatásának aktuális kérdéseit bemutató elemzést. A digitális gazdaság térnyerése a méltányos adózás szempontjából új kihívást jelent. A társasági adót főszabályként az értéket előállító telephely szerinti országban kell megfizetni. Ugyanakkor a digitális szolgáltatás nem kötődik telephelyhez, ami lehetőséget ad az ilyen szolgáltatást nyújtó multinacionális cégek számára arra, hogy a legkedvezőbb adózási feltételeket kínáló országban adózzanak. Így szinte teljesen mentesülnek a társasági adó fizetése alól, míg a tényleges szolgáltatás helye szerinti állam számottevő adóbevételtől esik el. Az elemzés áttekinti e méltánytalan helyzet orvoslása érdekében kidolgozás alatt álló javaslatokat. Továbbá megvizsgálja és értékeli, hogy esetleges bevezetésük milyen hatással lenne a magyar államháztartásra, és milyen ellenőrzési feladatok ellátását igényelné.

dr. Pulay Gyula - Teski Norbert

A digitális gazdaság méltányos megadóztatásának aktuális kérdéseit tárgyaló elemzés kiindulópontja a digitális gazdaság fogalmának meghatározása, ami már önmagában is sok kihívást jelentő feladat. Ugyanis napjainkra olyannyira széles körűvé vált a digitalizáció elterjedése, hogy újra kell definiálni még a gazdasági tevékenység és a gazdasági értékteremtés fogalmát is. A hagyományos termékek és szolgáltatások köre kibővült a digitális termékek és szolgáltatások körével, azaz megjelent a digitális gazdaság. A telephellyel rendelkező, kézzel fogható terméket és - természetes személyek munkája által - hozzáadott értéket teremtő szolgáltatásokat nyújtó vállalkozások mellett létrejöttek a digitális térben működő, a fogyasztókkal digitálisan kommunikáló, kizárólag digitális terméket, vagy csak digitális térben értelmezhető szolgáltatást nyújtó vállalkozások is.

Mindazon gazdasági tevékenységeket és szerveződéseket, melyek az infokommunikációs lehetőségek kihasználásával értéket hoznak létre, a digitális gazdaság részének tekinthetjük. Az ennél szűkebb digitális szektor azokat a vállalkozásokat öleli fel, melyek digitális terméket vagy szolgáltatást állítanak elő, és sajátos értékteremtési folyamatuk a fogyasztók közvetlen hozzájárulásán alapszik. Ezt szemlélteti az 1. ábra.


A digitális szektorban a vállalkozások tevékenységüket az adott államban fizikai jelenlét nélkül is végezhetik, a termelő és fogyasztó közötti határvonal elmosódik. Az értékteremtési folyamat a digitális térben zajlik, az értékteremtés fokozatai nehezen tetten érhetőek, ugyanis a digitális szektorban az értéket gyakran algoritmusok, felhasználói adatok, funkciók és tudás kombinációjából hozzák létre.

A digitális szektor stratégiai fontosságú erőforrása az adat, mivel az adatok felhasználásával megy végbe az értékteremtés folyamata. A digitális szektor szereplői az adatok keletkeztetése, összegyűjtése, feldolgozása révén jutnak bevételhez, illetve profithoz. A jövedelem megtermelésének új módja az, hogy a digitális platformok felhasználói is szerepet játszanak a digitális társaságok értékteremtésében, amely a felhasználói adatok, értékesítési funkciók és tudás kombinációjából jön létre. A felhasználó azáltal, hogy megosztja preferenciáit egy közösségi médium fórumán hozzájárul az értékteremtéshez, mert ezek az adatok később felhasználhatóak célzott hirdetések alkalmazásához. Ezt szemlélteti a 2. ábra.


A felhasználó közreműködése révén teremtett érték utáni nyereséget nem feltétlenül adóztatják a felhasználó országában, vagy abban az országban, ahol a hirdetési algoritmusokat kifejlesztették. Ez azt jelenti, hogy a nyereséghez való felhasználói hozzájárulást nem veszik figyelembe az adott vállalkozás adóztatásakor.

A hagyományos gazdaságban az értékteremtési folyamathoz két adózási kötelezettség kapcsolódik: a bevételek után egy forgalmi alapú, illetve a nyereség után nyereség alapú adó.

A digitális gazdaság esetében adózási szempontból az alapvető problémát az okozza, hogy a jelenlegi adószabályok a fizikai jelenléten alapulnak, és a fizikai jelenlét biztosít lehetőséget az országok adóztatási jogkörének gyakorlására. Az új technológiák, a digitális szektor megjelenése azonban új helyzetet teremtett. A fizikai jelenlét hiányából adódóan a nyereség megadóztatása számos esetben elmarad, például ha egy digitális vállalkozás olyan országban rendelkezik ügyfelekkel, illetve teremt gazdasági értéket, ahol fizikailag nincs jelen. A digitális szektor esetében problémát jelent még annak meghatározása is, hogy az értékteremtés hol történik, mi képez értéket a digitális tevékenységnél, és azt hogyan lehetne mérni.

Ebből adódóan a digitális szolgáltatást nyújtó nemzetközi vállalatok nyereségük arányában sokkal kevesebbet adóznak, mint a hagyományos gazdaság szereplői, és nem ott adóznak, ahol hozzáadott értéket teremtenek. Ezáltal számos ország - köztük az Európai Unió legtöbb tagállama, így Magyarország is - sokkal kevesebb adóbevételhez jut a globális és határokon átnyúló digitális szolgáltatást nyújtó vállalatok tevékenysége után, mint amennyi méltányos lenne. Következésképpen az adóbevételei növelése érdekében Magyarország érdekelt a nemzetközi adózási szabályok olyan irányú megváltoztatásában, illetve olyan új adónem bevezetésében, amelyek biztosítják számára, hogy a globális digitális szolgáltatást nyújtó vállalkozások adóelkerülési lehetőségei csökkenjenek.

A globalizált gazdaságban, ahol a természetes államhatárok kezdenek elmosódni, az adóalap erózió és a profit átcsoportosítás ugyan nem csak a digitális szektort érinti, azonban a jelenség hatékony kezelése a digitális szektor sajátosságai miatt új megközelítést igényelhet. A tisztességes gazdasági verseny fenntartása kapcsán többek között a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) és az Európai Bizottság is fogalmazott meg javaslatokat a digitális szektor megadóztatása vonatkozásában.

Az OECD állásfoglalása szerint a nemzetközi adórendszer hiányosságai és eltérései megkönnyítették a multinacionális vállalkozásoknak a nyereség átcsoportosítását arról a helyről, ahol a mögöttes gazdasági tevékenységet és értékteremtést végezték, ezért bevezette a digitális adóztatás problémájával foglalkozó adóalap-erózió és nyereségátcsoportosítás témájú projektjét. A projekt fő céljai a digitális szektorra vonatkozó adószabályok módosítása, valamint az adóalap-eróziót és nyereségátcsoportosítást érintő kérdések megoldása.

Mivel a digitális szektor az Európai Unióban is folyamatosan bővül, ezért annak adózási kérdései új megoldásokat igényelnek. A digitális szektor megadóztatásának kérdésére két megközelítést dolgozott ki az Európai Bizottság. Az első javaslat célja, hogy az online vállalkozások adózásuk révén ugyanolyan mértékben járuljanak hozzá az államháztartáshoz, mint a hagyományos vállalkozások. A javaslat lehetőséget biztosítana a tagállamoknak arra, hogy megadóztassák a területükön képződő nyereséget - még akkor is, ha a vállalkozás ott fizikailag nincs jelen - oly módon, hogy egy adott vállalat jelentős digitális jelenlétét állandó telephelynek kellene tekinteni, tekintet nélkül arra, hogy uniós vállalkozásnak minősül-e.

Az Európai Bizottság második javaslata egy ideiglenes adóforma, a digitális szolgáltatási adó bevezetése, amely biztosítaná, hogy azok a tevékenységek, amelyeket jelenleg ténylegesen nem adóztatnak, azonnali bevételeket kezdjenek termelni a tagállamok számára. Az újfajta adó évi 5 milliárd euró plusz adóbevételt jelentene az EU tagállamai számára. A javaslat lényegében készen van, de néhány EU tagállam ellenzi, és az Amerikai Egyesült Államok sem ért egyet a digitális szolgáltatások megadóztatásával, ezért lépéseket helyezett kilátásba a bevezetés elkerülése érdekében. Mindezek ellenére egyes tagállamok nemzeti hatáskörben bevezették lényegében ugyanazt az adót, amit az Európai Bizottság kidolgozott.

A magyar költségvetés bevételeinek biztosítása, a költségvetési egyensúly hosszú távú fenntartása érdekében lehetőség van arra, hogy a magyar jogrendszerbe önálló adóztatási formaként kerüljön be a digitális szektor adóztatása, vagy a magyar jogalkotás csatlakozhat az Európai Unió kezdeményezéseihez a digitális szektor megadóztatása érdekében.

Államháztartási szempontból azonban szükséges egy adó bevezetését megelőzően annak szokásos érveit, ellenérveit, valamint előnyeit és hátrányait is számba venni. Ezeket összegzi az 1. táblázat.


A digitális szektor adóztatása kapcsán nem csak az a kérdés, hogy az államháztartási bevételek fenntarthatósága szempontjából melyik adózási rendszer a hatékonyabb, hanem az is, hogy a választott adórendszer átláthatósága, célszerűsége, eredményessége ellenőrizhető-e.

Egyedi adózási rendszer kialakítása esetében az államháztartási bevételek digitális adóból származó bevételekkel történő kiegészítése kapcsán is - az Alaptörvényben megfogalmazott - elvárt követelmény az átláthatóság. Ennek biztosítása érdekében szükséges egy átlátható, ellenőrizhető, kiegyensúlyozott és méltányos adózási rendszer kialakítása. Továbbá szükséges, hogy az adóhatóság rendelkezzen megfelelő módszertannal és infrastruktúrával a digitális szektor tevékenységeiből származó adóbevételek beszedésének és naprakész nyilvántartásának fenntartására, amely biztosítja a digitális szektor megadóztatásának ellenőrizhetőségét.

Ha az Európai Unió keretében nem születik döntés a speciális adó uniós szintű bevezetéséről, és a nemzeti szintű bevezetés mellett döntő tagállamok egyéni tapasztalatai kedvezőek, akkor célszerű lehet Magyarországon is egy hasonló adó bevezetése, mivel ezáltal elérhető, hogy a globális és a jelentős mértékű határokon átnyúló digitális szolgáltatást nyújtó vállalatok a Magyarországon létrehozott értékkel arányos adót fizessenek.

...

dr. Pulay Gyula az Állami Számvevőszék felügyeleti vezetője, Teski Norbert az Állami Számvevőszék projektvezetője



Hozzászólások

A kommenteléshez előbb kérjük lépjen be!

Belépés az oldalra