Tanulmányok, előadások

A fiskális konszolidáció és az államadósság kapcsolata

2018. április 23. 09:05:01
Napjaink világgazdasági környezete "kegyes" állapotként jellemezhető. A nullaközeli kamatlábak és a globális likviditásbőség által létrehozott makrogazdasági feltételrendszer lehetővé teszi a magas államadóssági pozíciók piaci viszonyok közötti finanszírozhatóságát is. Az államadósság mihamarabbi csökkentése mindazonáltal szükségszerű és elengedhetetlen gazdaságpolitikai intézkedés. A tanulmány a fiskális konszolidáció adósságcsökkentésben betöltött szerepét vizsgálja. (Pénzügyi Szemle 2018/1.)


Marton Ádám

Napjaink kedvező világgazdasági környezete ugyan elfedi az egyensúlytalanságokat, azonban a pénz-, és ingatlanpiacokon már látszanak a turbulenciák. Az államadósság fennálló magas szintje egy esetleges sokk esetén megkérdőjelezheti a fiskális fenntarthatóságot, s az adósságfinanszírozás nehézségeihez vezethet. Az államadósság-pozíciók empirikus elemzése nyomán leszögezhető, hogy a GDP-hez viszonyított államadóssági ráta mérséklődése 23 tagállamban, valamint az Európai Unió és az euróövezet szintjén is a növekedési hatásra vezethető vissza. A 2014-es bázisértékekhez képest az adósságráta értéke 21 országban csökkent, viszont a tényleges adósságállomány csak 8 tagállamnál mutat mérséklődést. Azon országcsoportnál, ahol a mutató alakulásában az adósságállomány hatása volt a jelentősebb tényező - 7 országból 6-nál -, az adósságráta értéke emelkedést reprezentált.

Az adósságállomány mérséklése az elsődleges egyenlegen keresztül a fiskális kiigazítás révén valósítható meg, amelynek megítélése az adósságkrízis nyomán jelentősen romlott. Mindazonáltal a fiskális konszolidáció szükséges feltétel a jövőbeni fiskális fenntarthatóság megkérdőjeleződésének elkerülésére, valamint a szükséges fiskális tér biztosításához. Az államadósság és a fiskális kiigazítás kapcsolatát vizsgáló elméleti és empirikus eredmények rendszerezését követően megállapítható, hogy rövid távon a fiskális kiigazítás növelheti az adósságráta szintjét, ugyanakkor ez csak átmeneti állapot, s középtávon adósságcsökkentő hatás lép fel. Így az "önmegsemmisítő" hatásmechanizmus csupán rövid távon érvényesülhet.

 

 

A rövid távú negatív kibocsátási és adósságráta-hatás minimalizálása, valamint a középtávú előnyök maximalizálása érdekében négy követelmény fogalmazható meg: a kedvező, egészséges növekedéssel bíró nemzetközi gazdasági környezet, a fiskális multiplikátor alacsony értéke, valamint a konszolidáció egyenletes, illetve kiadásoldali jellege. A feltevéseket ugyanakkor körültekintően kell kezelni, ugyanis a tényezők relatívak, s országspecifikus tényezőktől függhetnek, valamint az egyes követelmények gyengülésének, esetleges korlátozódása esetén a rövid távú negatív hatások is fokozódhatnak.

A jelenlegi világgazdasági környezet megteremti az igényét (kiváltképp a fejlett gazdaságok adósságrátáinak szintjei nyomán) és a kritériumok feltételeit is a fiskális kiigazítás adósságcsökkentő hatásának maximalizálásához. Mindazonáltal a kilábalási időszak befejeződésének közelisége okán jelenleg a növekedési kilátások jelentősen torzulnának egy esetleges restriktív fiskális politikai intézkedés nyomán. Az igény ugyanakkor fennáll, s a növekedés tartósságával néhány negyedéven, de legfeljebb egy éven belül - a kedvező világgazdasági környezet változatlansága mellett - a fiskális kiigazítási folyamat megkezdhetővé válik.

...

Marton Ádám a Nemzeti Közszolgálati Egyetem PhD-hallgatója

...

A teljes tanulmány itt olvasható, a Pénzügyi Szemle legújabb száma itt érhető el.

 

Hozzászólások

A kommenteléshez előbb kérjük lépjen be!

Belépés az oldalra