Tanulmányok, előadások

A gyermekvállalás határhasznai és határköltségei

2020. január 21. 10:43:51
Mihályi Péter tanulmánya szerint, amikor a családok ex ante döntést hoznak a gyermekvállalásról, meredeken csökkenő határhaszonnal számolhatnak, miközben a határköltségek az első két évtizedben biztosan nem csökkennek. Vagyis az 1. gyermek születése óriási boldogsággal (haszonnal) jár, ehhez képest a 2. és további gyermekek hasznossága csökken. A tanulmány végkövetkeztetése az, hogy az elemzett tényezők keretein belül nincs egyensúly, a stabil tendenciák nem vezetnek társadalmi optimumhoz. A népességfogyás és az elöregedés nemzeti keretek között nem szüntethető meg, sőt számottevően nem is enyhíthető, akármilyen nagy pénzösszeggel is próbálja az állam csökkenteni a gyermekvállalás egyéni költségeit. (Pénzügyi Szemle 2019/4.)

Mihályi Péter

A jelen tanulmányban azt jártuk körbe, hogy miért születik viszonylag kevés második, harmadik és negyedik gyermek a mai magyar családokban. A határhasznok és a határköltségek fogalmának alkalmazásával arra a következetésre jutottunk, hogy a 2. és 3. gyermek egyéni határhaszna rövidebb és hosszabb távon egyaránt jóval kisebb, mint az 1. gyermeké, miközben a határköltségek az első két évtizedben biztosan nem csökkennek. A 2. és 3. gyermek társadalmi határhaszna a 16-29 éves korosztályt tekintve rövidebb távon állandó, de nagyságát tekintve kicsi. A határköltségek viszont mind rövidebb, mind hosszabb távon lényegében azonosak. A probléma lényege az, hogy a 2. és 3. gyermek vállalása mellett mind rövidebb, mind hosszabb távon kevés érv szól az egyén szempontjából.

A gyermekvállalás határhasznai és határköltségei

Ezt a bias-t - békeidőben, fenntartható módon - sem pénzzel, sem természetbeni társadalmi ráfordításokkal nem lehet ellentételezni - különösen akkor nem, ha a potenciálisan érintett állampolgárok jelentős része nem is ismeri a családtámogatási rendszert, másfelől akik ismerik, azok sem bíznak a tartósságában (Ignits, Kapitány, 2006), és/vagy a kormány által elgondolt támogatási eszközt alkalmatlannak tartják. Ez utóbbira vonatkozóan fontos figyelmeztetést tartalmaz az Állami Számvevőszék (2019, 10. o.) friss jelentése, amely egy 2017-es, a felsőoktatásban részt vevő tanulók kérdőíves felmérése alapján arra hívja fel a döntéshozók figyelmet, hogy a megkérdezett fiatalok 76 százaléka (!) szerint az otthonteremtési támogatások lényegesen nem, vagy egyáltalán nem befolyásolják a gyermekvállalási kedvet. Akármekkora összegeket is fektet az állam családpolitikai támogatásokba, ezektől hosszú távú népesedéspolitikai hatást csak akkor várhatunk, ha az állami szabályozás logikája fő vonalakban egyezik a tudományosszakmai közvélemény álláspontjával, és ezért nincsenek körülötte éles politikai viták.

Némileg meglepő módon a Hétfa Kutatóintézet (2019) ökonometriai elemzése azt mutatta, hogy a Magyarországon kipróbált, különféle családtámogatási rendszereknek összességében véve rövid (0-3 éves) távon is igen alacsony a hatása a TTA-ra és a szülési valószínűségekre. Különösen akkor, ha azt is figyelembe vesszük, hogy számos kormányzati intézkedés "csak" arra jó, hogy a már egyébként is tervezett, első vagy második gyermek születését időben előbbre hozza. Számításaik szerint a családi adókedvezmény összegének 10 százalékos növelése - ami igen jelentős ráfordításnövekedést jelentene - várhatóan csak annyi változást eredményezne, hogy (adottnak véve a szülőképes korban lévő nők számát) a "többletgyermekek" születésének valószínűsége 3,87 százalékról 3,97 százalékra nőne.

...

Mihályi Péter az MTA doktora, a Budapesti Corvinus Egyetem egyetemi tanára

...

A teljes tanulmány itt olvasható, a Pénzügyi Szemle legújabb száma itt érhető el.


Hozzászólások

A kommenteléshez előbb kérjük lépjen be!

Belépés az oldalra