Tanulmányok, előadások

A likviditás fogságában - elméleti csapdák, gyakorlati útvesztők

2021. április 26. 06:00:01
Tanulmányunkban a Keynes nevéhez kapcsolódó likviditási csapda kérdésével foglalkozunk. Keynes rámutatott, hogy létezhet egy alsó kamatkorlát, ami alatt a pénz kereslete végtelenné válik. Ez a gondolata alapozta meg azt a kérdést, hogy mekkora kamatszint mellett érvényesül a később Robertson által likviditási csapdának elnevezett jelenség. Keynes óta sok neves közgazdász foglalkozott a problémával. A tanulmányban a legfontosabb megközelítéseket - többek között Hansen, Hicks, Tobin, Patinkin, Krugman, Brunner és Meltzer, Eggertsson nézeteit - tárgyaljuk. Áttekintjük Japán, az USA jegybankjai és az EKB által gazdaságélénkítés szándékával alkalmazott alacsony kamatszintek hatásait. (Pénzügyi Szemle 2021/1.)

Novák Zsuzsanna - Tatay Tibor

Keynes a kamatlábakat alakító tényezőket, valamint a kamatlábak gazdasági folyamatokat befolyásoló hatásait másként írta le, mint az őt megelőző közgazdászok. A pénz gazdaságban betöltött szerepét az addigiakhoz képest egész másként fogta fel. Bevezette egy olyan lehetséges alsó kamatkorlát elvi lehetőségét, amely a monetáris politika hatásosságának korlátja lehet. A likviditási csapdaként ismertté vált jelenség azóta számos elméleti kifejtés alapjául szolgált. Az elméletek egyben az adott korszakok gazdaságpolitikájának problémáira kívántak reflektálni. Keynes maga is - Általános elméletének kidolgozásakor korának brit gazdasági gondjaira keresett megoldásokat. A tanulmányunkban leírt, a témakör továbbgondolásával foglalkozó munkák nemcsak elméleti eszmefuttatásokként, hanem gyakorlati gazdaságpolitikai ajánlásokként is értelmezhetők. Az elméleti ismertetésekre támaszkodva ezért tanulmányunkban olyan gazdasági helyzeteket is bemutathattunk, amikor az alacsony kamatszinteket ténylegesen alkalmazták a monetáris politikában.

Természetesen az egyéb gazdasági folyamatokhoz hasonlóan a likviditási csapda kérdésköre sem tárgyalható "tiszta laboratóriumi" körülmények között. Az eltérő gazdaságok, eltérő időszakokban nem vethetők pontosan egybe. Viszont bizonyos tendenciák érvényesülésének felismerésére lehetőség kínálkozik.

A japán gazdaság 1990-es évek óta tartó stagnálására nem jelentett megoldást az alacsony kamatokat bevezető monetáris politika. Ez rámutat arra, hogy a depresszió leküzdéséhez más gazdaságpolitikai eszközök párhuzamos alkalmazására is szükség van. Lehetséges az is, hogy az egyéb exogén tényezők - mint a demográfiai folyamatok - más megközelítést igényelnek a gazdasági növekedés megítélésekor.

A likviditás fogságában - elméleti csapdák, gyakorlati útvesztők

A 2008-2009-es globális pénzügyi válság után a legtöbb jegybank radikális kamatcsökkentésbe fogott. A kezdeti likviditási krízis kezelése után a jegybanki alapkamatok alacsony szinten maradtak, hogy a források olcsóbbá tételével ösztönözzék a gazdaságok növekedését. A nullaközeli vagy akár negatív kamatlábak tartósan fennmaradtak. Az historikusan extrémen alacsony kamatszintek nem vezettek ugyan a likviditási csapda bekövetkezéséhez, de a kamatok rövid lejáratokon való alacsonyan tartása nem vezetett egyértelműen növekedési fordulathoz. A jegybankoknak a kamatokat hosszabb lejáratokon is horgonyozniuk kellett. Ráadásul olyan eszközöket kellett alkalmazni, ami a kereskedelmi bankok hitelezési aktivitásának visszaesését is ellensúlyozhatta, a gazdaságban a pénzállomány növekedéséhez vezethetett. Ezek az eszközök általánosan a jegybanki eszközvásárlási programok (quantitative easing) voltak. Emellett a jegybankoknak a céljaik melletti elkötelezettségüket is alá kellett támasztani, ami az előretekintő iránymutatás alkalmazásának segítségével valósult meg. Az elméleti és empirikus irodalom felváltva érvel ezen nemkonvencionális eszközök bevetése mellett és ellen. Egyesek már QE-csapdáról is beszélnek, amikor a mennyiségi enyhítés költsége meghaladja annak társadalmi hasznát, de a jegybankok mégis visszatérnek az eszközvásárlási programjaikhoz az alacsony kamatszintek beálltával. Kamatpolitikájuk nettó reálgazdasági hatásának megítélése még komoly empirikus vizsgálat segítségével is megkérdőjelezhető eredményekhez vezet, a hosszú lejáratokon elért hozammérséklő-hatás azonban a korábbiakhoz hasonlóan a jelenlegi válságidőszakban is igazolható.

A tanulmányunkban foglaltak alapján az állítható, hogy a jegybankok hozzájárulhatnak a gazdasági növekedéshez a kamatlábak alacsony szinten tartásával, elősegítve a beruházások megvalósulását. A rövid lejáratú kamatlábak alacsonyan tartása mellett más lejáratokon is célszerűvé válhat a kamatlábak kontrollálása, illetve a jegybankoknak ki kell fejeznie az alacsony kamatok melletti tartós elkötelezettséget különösen deflációs környezetben.

...

Novák Zsuzsanna a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem egyetemi adjunktusa, Tatay Tibor a Széchenyi István Egyetem egyetemi docense

...

A teljes tanulmány itt olvasható, a Pénzügyi Szemle legújabb száma itt érhető el.



Hozzászólások

A kommenteléshez előbb kérjük lépjen be!

Belépés az oldalra