Tanulmányok, előadások

A munkahelyek megőrzése és újak teremtése az elsődleges feladat

2020. június 26. 10:00:01
Elsősorban a foglalkoztatás bővülésének köszönhetőek a szegénységi küszöb alatt élők felemelése terén az elmúlt években elért eredmények. Ezek megőrzését ugyanakkor súlyosan veszélyezteti, hogy a COVID-19 járvány miatt munkahelyek szűntek meg. Következésképpen a szegénység további mérséklése érdekében is elsődleges fontosságú a munkahelyek megvédése, illetve újak létrehozásának ösztönzése - világít rá az Állami Számvevőszék legfrissebb, hétfőn megjelenő elemzése, amely a COVID-19 járvány hatásait értékelte. Az ÁSZ elemzői arra is rámutatnak, hogy a gyermekes családok további kiemelt támogatása és a 13. havi nyugdíj fokozatos visszaállítása is fontos lépés a szegénység kockázatának, illetve a relatív szegénységben élők arányának a csökkentése érdekében.

Dr. Pulay Gyula

Az Állami Számvevőszék törvényi kötelezettsége a központi költségvetésről szóló törvényjavaslat megalapozottságának, bevételi előirányzatai teljesíthetőségének véleményezése az Országgyűlés számára. Véleményének szakmai alátámasztása érdekében az ÁSZ számos részelemzést készített, amelyeket "A COVID-19 járvány közpénzügyi hatásainak értékelése" címmel nyilvánosságra hoz. A jelen cikk az elemzésnek "A szegénységi kockázatok növekedése és a szociális rendszer ütésállósága" című fejezete alapján készült.

Az elemzés készítése alatt fejezte be az ÁSZ a szegénységi küszöb alatt élők felemelésére tett intézkedések eredményességének ellenőrzését. Az ellenőrzési jelentés megállapította, hogy a "szegénységi küszöb alatt élők felemelése érdekében kidolgozott stratégiák megvalósítása eredményes volt, mivel a stratégiai dokumentumokban 2020-ra rögzített célértékek a kitűzött céldátum előtt teljesültek" (20060. számú ÁSZ jelentés 5. oldal). Felmerül a kérdés, hogy a gazdasági teljesítménynek a járvány miatti visszaesése nem veszélyezteti-e a 2018-ban elért célok 2020. évi megőrzését.

Erre a kérdésre akkor tudunk válaszolni, ha megvizsgáljuk, hogy 2010-2018 között milyen tényezők játszottak szerepet az abszolút és a relatív szegénység mérséklődésében. Ehhez a szegénységgel, illetve a társadalmi kirekesztődéssel kapcsolatos indikátoroknak a Központi Statisztikai Hivatal által közzétett adatait (1) használjuk fel.

A súlyos anyagi deprivációban élők aránya tekinthető az abszolút szegénység legfontosabb indikátorának, amelynek a 2018. évi értéke (8,7%) a 2010. évi értéknek (23,4%) alig több mint egy harmada. Az adatok részletesebb elemzése arra is rámutat, hogy ez a javulás elsősorban, a foglalkoztatás bővülésének volt köszönhető. Az egyik meghatározó tényező az volt, hogy a vizsgált időszakban a nagyon alacsony munkaintenzitású háztartásban élők aránya a 2010. évi 9,8%-ról több mint 60 százalékkal 3,7%-ra csökkent. A két indikátor együttmozgását az 1. ábra jól szemlélteti. Következésképpen a szegénységben élők arányának mérséklődéséhez egyértelműen hozzájárult az, hogy közel harmadára csökkent azoknak a száma, akik olyan háztartásban éltek, amelynek munkaképes tagjai összességében 20% alatti mértékben dolgoztak.

A nagyon alacsony munkaintenzitású háztartásban élők arányának számottevő csökkenése önmagában nem lett volna elég a súlyos anyagi deprivációban élők aránya hasonló mértékű csökkenéséhez, mivel az előbbiek a népességnek csak egy kisebb létszámú csoportját alkotják. Ezért megvizsgáltuk, hogy egy másik indikátor, nevezetesen a szegénység vagy társadalmi kirekesztődés kockázatának kitettek aránya miként változott az aktivitás, illetve inaktivitás szerinti társadalmi csoportokban. Az erre vonatkozó adatokat az 1. táblázat foglalja össze.

A munkahelyek megőrzése és újak teremtése az elsődleges feladat

A munkahelyek megőrzése és újak teremtése az elsődleges feladat

A táblázat adatai azt mutatják, hogy a foglalkoztatottak körében több mint egyharmadával csökkent az indikátor értéke 2010 és 2018 között. Ezzel szemben a munkanélküliek esetében a vizsgált időszak két végpontja között csak minimális volt a mérséklődés, és a munkanélküliek körében még 2018-ban is 71 százalék volt a szegénység vagy társadalmi kirekesztődés kockázatának kitetteknek aránya. A nyugdíjasok és az egyéb inaktívak esetében közel 30 százalékos volt a javulás.

A táblázat adatainak érdekessége, hogy a teljes sokaságra vonatkozó indikátor értéke nagyobb mértékben (kereken 40 százalékkal) javult, mint bármely csoport indikátora. Ezt az ún. összetételhatás eredményezte, vagyis az, hogy a teljes népességében belül megnőtt a kockázatoknak legkevésbé kitett foglalkoztatottak aránya. A foglalkoztatottak száma 2010 és 2018 között 737,2 ezer fővel nőtt (2), a munkanélkülieké pedig 297,3 ezer fővel csökkent (3). Következésképpen a szegénység vagy társadalmi kirekesztődés kockázatának csökkenését elsősorban két tényező, nevezetesen a foglalkoztatás bővülése és a foglalkoztattak körében a szegénységi vagy társadalmi kirekesztődési kockázat mérséklődése eredményezte.

A táblázat adatai közül fontos kiemelni azt is, hogy mind a gyermekes, mind a gyermektelen háztartások körében lényegesen csökkent a szegénység vagy társadalmi kirekesztődés kockázatának kitetteknek aránya. A csökkenés mértéke azonban 6,4 százalékponttal nagyobb volt a gyermekes, mint a gyermektelen családok esetében. Ennek következtében a gyermektelen és a gyermekes családok szegénységi veszélyeztetettsége közötti különbség 3 százalékpont alá csökkent, a 2010-ben mért közel 8 százalékpontról. Ez minden bizonnyal a vizsgált időszakban bevezetett családtámogatásoknak köszönhető. Adódik a következtetés, hogy ennek az eredménynek a megóvása a gyermekes családok kiemelt támogatásának megőrzését teszi szükségessé.

Szintén a foglalkoztatás szegénységet mérséklő szerepének meghatározó jelentőségéről tanúskodik a relatív jövedelmi szegénységi arány (azaz a médián jövedelem 60 százalékánál kisebb jövedelemmel rendelkezők arányának) alakulása a különböző típusú háztartásokban. Lásd a 2. ábrát.

A munkahelyek megőrzése és újak teremtése az elsődleges feladat

Ezen indikátor ugyanis azt mutatja, hogy a relatív jövedelmi szegénységben élők aránya - némi időbeli hullámzással - a foglalkoztatottak, a munkanélküliek és a nyugdíjasok körében is jelentősen emelkedett 2010. és 2018. között. Ennek ellenére az indikátor teljes népességre számolt értéke mégis javult az összetétel hatás következtében. A magyarázat ismét az, hogy a relatív szegénységtől sokkal kevésbé sújtott foglalkoztatottak száma jelentősen nőtt, a relatíve rosszabb helyzetű munkanélküliek száma pedig számottevően csökkent. Következésképpen a foglalkoztatás bővülése és a munkanélküliség mérséklődése volt a relatív szegénységben élők száma mérséklődésének a fő oka.

Kiemelést érdemel, hogy a nyugdíjasok körében több mint kétszeresére nőtt a relatív jövedelmi szegénységben élők aránya. Míg 2010-ben ennek az indikátornak az értéke nyugdíjasok körében alacsonyabb (4,6%) volt, mint a foglalkoztatottak között (6,2%), ez a helyzet 2018-ra megfordult és ekkor magasabb (11, 0%) volt a relatív szegénységben élő nyugdíjasok aránya, mint foglalkoztatottak körében mért arány (8,4%), ami szintén jelentősen emelkedett. A változás egyrészt annak volt a következménye, hogy a nyugdíjak átlagos értékének emelkedése az inflációt követte, ami lényegesen elmaradt az átlagkeresetek növekedése mögött. Másrészt az átlagnyugdíj és a legkisebb nyugdíjak összege közötti különbség is szélesedett. Mindez indokolja a nyugdíjasok jövedelmi helyzetének javítását szolgáló intézkedések (például a 13. havi nyugdíj fokozatos visszaállítása) bevezetését.

A számok egyértelműen illusztrálják a nyíltan hangsúlyozott célt a munkaalapú szociálpolitika megteremtésére, amely a szegénység által veszélyeztetett aktív életkorú csoportokat nem a segélyezés, hanem a munka révén törekedett kiemelni a szegénységből. Ez a törekvés a vizsgált időszakban eredményes volt. A járvány miatti gazdasági megtorpanás azonban mérsékli a foglalkoztatottak számát, és ezen keresztül veszélyezteti a munkaalapú szociálpolitika alapjait is. Magyarországon szociális szempontból is rendkívül fontos, hogy minél kevesebb munkahely szűnjön meg, és az új munkahelyek minél hamarább létrejöjjenek, mivel munkanélküli ellátás három hónapos maximális időtartamának kimerítése után folyósítható szociális ellátás az átlagkereset egy tizedét sem elérő jövedelemkompenzációt biztosít csak. (A nettó átlagkereset összege 2020 márciusában 266 257 forint volt (4) a foglalkoztatást helyettesítő támogatás összege pedig 22 800 forint. Következésképpen az állásukat elveszítő és három hónapon belül új munkahelyet nem találó emberek nagy része (ahol a háztartás más tagjának jövedelme nem kompenzálja az egyik tag jelentős jövedelemcsökkenését) a relatív jövedelmi szegénységgel jellemezhető csoportba kerül.

Jegyzetek:

(1) KSH STADAT 2.2.2.1. A szegénységgel vagy társadalmi kirekesztődéssel kapcsolatos fontosabb indikátorok, referencia év szerint (2010-) http://www.ksh.hu/docs/hun/xstadat/xstadat_eves/i_zaa007.html?lang=hu#

(2) KSH STADAT: 2.1.6. A foglalkoztatottak száma korcsoportok szerint, nemenként (1998-) adatai alapján saját számítás
https://www.ksh.hu/docs/hun/xstadat/xstadat_eves/i_qlf006.html

(3) KSH STADAT 2.1.15. A munkanélküliek száma korcsoportok szerint, nemenként (1998-) adatai alapján saját számítás
https://www.ksh.hu/docs/hun/xstadat/xstadat_eves/i_qlf010.html

(4) KSH STADAT: 2.1.31. Keresetek, alkalmazásban állók - legalább öt főt foglalkoztató vállalkozások, valamennyi költségvetési intézmény és foglalkoztatás szempontjából jelentős nonprofit szervezetek*(1/2)

Hozzászólások

A kommenteléshez előbb kérjük lépjen be!

Belépés az oldalra