Oláh Dániel

Tanulmányunk a szakirodalom elemzésével mutatta be a neoliberalizmus mint ideológia elmúlt évtizedekbeli jellemzőit. Szemléltettük, hogy a neoliberalizmus értelmezhető az üzleti csoportok politikai programjaként, hiszen elméleti rendszere az állam újradefiniálását tűzi ki célul, közben pedig támaszkodik a hetvenes évektől megsokasodó államkritikus közgazdasági elméletekre. E programot az agytrösztök, ösztöndíjak, a média és nemzetközi szervezetek segítségével igyekezett sikerre vinni a Mont Pelerin Társaság elnevezésű, közgazdászokból és társadalomfilozófusokból álló politikai mozgalom, amely mögé a hetvenes évektől az üzleti támogatók is felsorakoztak.

Amikor társadalomtudományi elméletekkel foglakozunk - nevezzük azokat modelleknek vagy ideológiáknak -, egy szempontról sosem feledkezhetünk meg: a Mannheim-paradoxon figyelmezteti az ideológiákkal foglalkozó kutatókat, hogy az ideológia kritikája szintén minden esetben ideológiai természetű (Melki, 2017). A közgazdaságtan szociológiájával foglalkozó írásunk egyes állításait épp olyan nehéz lenne megcáfolni, mint a főáram számos elméletét, amelyek sok esetben bevallottan nem többek matematikai gyakorlatoknál.

A neoliberalizmus kritikus, szociológiai megközelítése számos aktuális jelenségre választ adhat. Illusztrálja, hogy a nagyvállalatok hajlandóak a tudásteremtésbe fektetni, ezt pedig agytrösztökön, egyetemi tanszékeken és az ezeken keresztül nyújtott ösztöndíjakon keresztül teszik meg. A neoliberalizmus nemzetközi hódító útját a kutatók között éppen a tudományos ösztöndíjak tették lehetővé. A szabadság elvét zászlajára tűző, ám ideológiailag egyszínű és zárt Mont Pelerin Társaság története megmutatja azt, hogy az ideológia hogyan lép együttműködésre a tudománnyal, és támogatják azt társadalmi érdekcsoportok pozícióik megerősítésére. A bemutatott szakirodalmi elemzések alapján körvonalazódó narratíva a közgazdaságtan szociológiájába nyújt betekintést: arról szól, hogy a jelentős tudás és gazdasági tőkével rendelkező szereplők miként működtették, befolyásolták a tudásteremtés és a tudás terjedésének, allokációjának folyamatait az általuk létrehozott intézményrendszer segítségével.

Az elmúlt közel negyven év leginkább meghatározó közgazdasági és társadalomfilozófiai irányzata csupán egy a számos ideológia és gazdasági iskola közül, amelyek érdekcsoport-elemzése megkísérelhető. A háborús keynesianizmus legnagyobb nyertesei ugyanis egyes kutatók szerint szintén a nagyvállalatok voltak, de egy távoli példával élve a fiziokrata mozgalom is a francia udvar közvetlen támogatását élvezte. Végül írásunkkal kapcsolatban egy további szempontra kell figyelmeztetnünk: elemzésünk alapegysége kevésbé az egyén, sokkal inkább társadalmi csoportok voltak.

Jelentős viták zajlanak arról, hogy e hagyományt miért hagyta el a neoklasszikus közgazdaságtan, hiszen a klasszikus gondolkodók mindannyian ebben az értelmezési keretben gondolkodtak. Bár a társadalmi csoportok szintjén való elemzés sokat segíthetne a makrogazdasági előrejelzéseken, a neoklasszikus főáram ezt általában nem tekinti tudományos módszernek.

...

Oláh Dániel a Pécsi Tudományegyetem PhD-hallgatója

...

A teljes tanulmány itt olvasható, a Pénzügyi Szemle legújabb száma itt érhető el.