Tanulmányok, előadások

A társaságiadó-kulcs csökkenésének hatásai az EU-tagállamok állami támogatási gyakorlatára (2000-2015)

2018. augusztus 27. 09:05:01
A tanulmány az Európai Unió tagállamainak 2000 utáni állami támogatási és társasági adózási trendjeit elemzi. Az eredmények az általános felfogástól eltérően egyrészt azt mutatják, hogy a nominális társaságiadó-kulcsok és a GDP-arányos állami támogatások folyamatos csökkenése mellett a tényleges adóterhelés esetenként növekedett, másrészt pedig az északi tagállamok magas újraosztási rátája az állami támogatásokban is megjelenik. (Pénzügyi Szemle 2018/2.)


Czékus Ábel

Tanulmányunkban arra kerestük a választ, hogy az állami támogatások és a társasági adó mértéke között milyen statisztikai összefüggés mutatható ki az EU tagországaiban. Megállapítottuk, hogy összességében mindkét arányszám csökkenő tendenciát mutatott a vizsgált időszakban.

Elemzéseink megbízhatóságának növelése érdekében klaszterekbe soroltuk a tagállamokat; az eredmények általánosságban azt mutatják, hogy a csökkenő nominális és tényleges társaságiadó-terheléshez csökkenő állami támogatási arányok párosultak. Eredményeink közül kiemeljük az észak-nyugati klaszter és a mediterrán klaszter együttmozgását, ami az állami támogatások és a társasági adókulcsok tekintetében is megfigyelhető. Azonban amíg az észak-nyugati klaszter esetén a mértéktartó állami magatartás mögött a tagállamok világviszonylatban is kiemelkedő fejlettségét valószínűsítjük, a déli államok mérsékelt támogatási gyakorlata mögötti legfőbb tényezőként a periféria tagállamainak ezredforduló utáni gazdasági nehézségeit és fiskális nyomását említhetjük. Ezen túlmenően, a déli országok mutatói között szignifikáns kapcsolatot írtunk le, a klasztertagok magatartásától számottevően csak Görögország tért el.

 

 

Az állami támogatásokkal kapcsolatban tett legfőbb megállapításunk, hogy az északi klaszter államai a közép-kelet-európai államoknál is jobban támogatták vállalkozásaikat. Rávilágítottunk ugyanakkor arra is, hogy az északi országokban a tényleges társaságiadó-kulcs jelentősen alacsonyabb a nominális adókulcsnál, azaz a három tagállam indirekt módon is támogatja vállalkozásait.

A középkelet-európai klaszter tagjai vonatkozásában nem tudjuk hipotézisünket sem megerősíteni, sem pedig elvetni, de a rendszerváltásaik utáni gazdaságfejlődésük hatással volt a 2000-et követő másfél évtized adóztatási és támogatási gyakorlatára. A társaságiadó-terhelésről pedig azt mutattuk ki, hogy a vizsgált időszak átlagában négy olyan tagállam is volt (Ciprus, Franciaország, Magyarország és Spanyolország), amelyben a tényleges adókulcs meghaladta a nominális terhelést. A jelenséget elsősorban valószínűleg a különadóknak tudhatjuk be. Az egy év időeltolódással végzett számításaink pedig arra engednek következtetni, hogy a jelentős GDP-csökkenést elszenvedő tagállamokban a tényleges társaságiadó-kulcs és az állami támogatások aránya ellentétes irányba mozdult el.

Eredményeinket a módszertani korlátok figyelembe vételével kell értelmezni. Számításainkat befolyásolják a tagállamonként változó adóalap-számítási módszerek (növelő és csökkentő tételek, a veszteség-elhatárolás szabályai, a telephely keletkeztetésének feltételei), valamint a társaságiadó-alap alapján kivetett különadók. A korlátozó tényezők torzíthatták kalkulációinkat. Az uniós szintű közös konszolidált társaságiadó-alapra vonatkozó szabályok kialakítása így jelentős mértékben javítaná a tényleges adóterhelés összehasonlíthatóságát. Ennek hiányában a világjövedelmet alapul vevő adóalap-számítás felértékeli az adóegyezmények szerepét, ezek ugyanis mentesítéssel vagy beszámítással lehetővé teszik a jövedelem kétszeri megadóztatásának elkerülését, és ez által az uniós belső piac torzulásainak csökkenését.

...

Czékus Ábel a Szegedi Tudományegyetem PhD-hallgatója

...

A teljes tanulmány itt olvasható, a Pénzügyi Szemle legújabb száma itt érhető el.

 

Hozzászólások

A kommenteléshez előbb kérjük lépjen be!

Belépés az oldalra